Iskolai költségek Zürichben
Sokan kérdeztétek, hogy belaktuk-e már magunkat, és mikor írok már. Jelentem jól érezzük magunkat, az én napjaim zürichi HTB-ként elég húzósak, de igyekszem majd írni, és válaszolgatni a kérdésekre. Az iskolával kapcsolatban biztosan lesz még jócskán poszt, most a költségekről írnék.
Az iskola itt ingyenes. Jó tudjuk, láttunk már ilyet, hiszen otthon is az, azonban van egy lényeges eltérés, itt valóban ingyenes. :-D Amikor megkaptuk a leveleket, hogy melyik gyerekünknek melyik iskolába kell mennie, akkor nem jött melléklet listával, tanszerekkel, diáksportköri díjjal, de rutinosan azt gondoltam, hogy ezt majd megkapjuk az első nap. Kaptunk is első reggel pár papírt, amin rajta volt kinyomtatva az éves iskolai naptár az eseményekről, szünetekről, a tanárok telefonszámai, és egy igen likacsos órarend, amin azok az órák vannak jelölve, amire kell valami külön cucc. Taneszközlista nem volt a pakkban. Az iskola biztosítja a könyveket, füzeteket, tollat, ceruzát. Amennyiben tömközzel utaznak, akkor a jegyet/bérletet. Rendelkezésre áll továbbá a WC papír, szappan, pohár, fogas, pad és szék is. Amit a szülőnek biztosítania kell gyermeke számára, az a benti cipő, a zeneterembe egy speciális balettcipőszerű mamusz (6 frank a Deichmannban, ami itt Dosenbach), úszócucc (papucs nem kell), és tornára kényelmes holmi. Ennyi. Nem kell viaszkréta, nem kell háromszögletű ceruza, nem kell körző, nem kell krepp papír, nem kell három deka lencse, maradék fonal, cipősdoboz, spatula, függöny az ablakra, papírzsepi, kéztörlő, szappan, Kipsta márkájú gimilabda, szóval semmi az ég világon. Ha barkácsolnak, akkor van alapanyag. Nem kell beküldeni három fültisztító pálcikát, dekorgumit, parafadugót vagy porított kagylóhéjat. Nincs költségigénye a tőlem elvárt munkának, nem kérnek sütikét, nem kell kalapot varrnom, krumplinyomdát csinálnom, vagy tököt faragnom. Ami az iskola dolga, azt az iskola csinálja, és ő keríti hozzá a cuccokat. Ha elmennek kirándulni, nem kell beküldenem 175 forintot pontosan kiszáolva ivólére, és az erdei betűtésztás levesbe sem kellett küldenem a betűtésztát, sőt, azt sem tudtam, hogy mennek az erdő közepére betűtésztát főzni. :-D És ami a gyerek számára megnyugtató tény, nincs felszereléshiány, hiszen a felszerelés helyben van. Nincs égés, hogy mindenki anyja képes volt három fonás lilára festett kártolt gyapjút beküldeni alufóliagombócra tekerve, csak az övé felejtette el. Nem tépik a hajukat, hogy basszus, már megint nincs csak fél pár fehér zoknid, jóvanmá, én is kibírtam azt a húsz fekvőtámaszt, és nincs para, hogy már megint kinőtted tél közepén az ünneplő fekete nadrágodat, és pont a méretedben fogyott el az utolsó is a H&M-ben, jó lesz az még, ne üljél le, majd nem látszik annyira a bokád. Nincs olyan, hogy add oda az Incike anyjának a borítékot, három hét múlva pedig, a rohadt életbe, miért nem adtad oda, akkor jogos volt Inci anyjának a posztja a facebookon, amire én lerohantam, hogy márpedig én elküldtem a pénzt.
És mi van, ha mégsincs tornacucc? Hát egy napot el lehet szaladgálni farmerban is, volt a praktikus válasz, míg Kingáéknál van néhány ruhadarab, és azokból lehet választani.
Ami nincs benne a költségekben, az a kaja, azt minden gyerek maga oldja meg, vagy igényelhet hortot is, de azért az itt nem nagyon népszerű. A kaján kívül minden van a suliban, ami a tanuláshoz kell, sőt simán haza is adják, így horgolt magának Kinga sapit meg egy telefontartó tokot hozott fonalból, iskolai horgolótűvel. :-)
A tornacucc eszköz, és nem elvárás, bukfencezni épp olyan jól lehet kinyúlt sárkányos pólóban, mint piros dresszben és kék nadrágban, esetleg az iskola logójával festve, hogy a másik tesó kinőtt cucca még véletlenül se legyen jó, ha nem egy iskolába járnak. Senki nem rugózik azon, hogy van-e fehér zokni, vagy nincs, mert rohadtul nem fontos kérdés. Nem kell beruházni néptáncruhába, és nem kell tankönyveket borítani, átlátszó tapadós műanyagba. Nem kell kivágni, beragasztani, becsomagolni. Nem kell kés a faragáshoz, és nem kell fa a karóhoz. És ami a legfontosabb, nem kell lelkes apuka, aki megfúrja, felteszi, anyuka, aki kimossa, megvarrja, kitakarítja.
Hát így is lehet ingyenes oktatást csinálni, ami valójában ugyanúgy az adóként befizetett összeg visszaforgatása, csak itt ténylegesen vissza is adják a gyerekeknek, mert a jövő munkaerőforrására szánják, akik majd megtermelik a GDP-t.
Itt az erősen lyukas órarend (amiről még később fogok írni):