Meleg helyzet
Kingát vasárnap éjjel műtötték, tegnap jött haza a kórházból. Ma fogászati röntgenre mentünk (semmi komoly, fogszabályozáshoz kell). A hely a Kálvin tér mellett van (Baross u. 1.), sétálóutca, behajtás csak engedéllyel. A sarkon parkolóház, de "csak bérlettel". OK, megállok a behajtani tilos előtt, Juca + gyerekek ki, én eloldalgok parkolót keresni. Nincs. Sehol. Vagy tíz perce kóválygok. Közel kellene találni, hogy Kingának, aki még nehézkesen mozog, ne kelljen sokat kutyagolnia. Közben Juca telefonál, hogy nálam van a pénz, menjek, hogy tudjanak fizetni. Visszamegyek, a behajtani tilosnál három dolgot látok:
- parkolóhely továbbra sincs;
- világít a műszerfalon egy kis piros hőmérős lámpa;
- gőz jön a kocsi elejéből.
Úgy döntök, kivételesen van engedélyem, behajtok a sétálóutcába kb. 10 métert, leállok a röntgen előtt, kiteszem az elakadásjelzőt, nyitom a motorháztetőt, kölkök beszállnak, Kató pánikol. A motor hűl.
Telefon Petinek, a szerelőnknek: hagyjuk hűlni, pótoljuk a vizet, csorogjunk haza. OK, nekikezdünk.
Na, ekkor jelenik meg a bácsi. Hogy hát látja, hogy gőzöl a motor, de ha most a Váci utca közepén lennénk, oda is beparkolnánk?!
Jucával megpróbáljuk lila fejjel, de üvöltés nélkül, kulturáltan elmagyarázni, mi a helyzet (műtött gyerek, röntgen, lerobbant kocsi), bácsi még párszor elismétli a "látommivanésnemtudtamhogyműtöttgyerekkelvannakdehaezaváciutcalenne" szózatát, majd eloldalog, mi átgurulunk a szomszédos benzinkúthoz, ahol Juca már egyeztetett, motorháztető fel, villogó be, háromszög ki. Erre egy kutas: "De ugye nem akarja itt hagyni az autót?!"
Lassan átcsorgunk a Corvin plázába, amíg ebédelünk az autó hűl.
Hazacsorgunk, letekert ablakkal, fűtés csutkán. Hazaértünk.
Még egy pillantás a motorházba: jéééé, a ventillátor le van húzva a tápkábelről...