Tatai hétvége

Marcsi mama halált megvető bátorságának köszönhetően július végén végre-valahára, hét év után először, eljutottunk egy kétszemélyes hétvégére. A bátorság ahhoz volt szükséges, hogy a menetrend szerint megjelenő betegséget kézbe vegye (most Gyuri lázasodott be, az előzőleg tervezett alkalommal Juca, korábban már ki tudja, melyik gyerek). Hála és köszönet!

Mama tehát érkezése után gyorsan sütött két tortát (bepótolva Kinga májusi szülinapját, és frissiben felköszöntve Katót), majd mi köd előttünk, köd utánunk, elszaladtunk Tatára. Két nap séta, hol a golfpályák "harmatos" (valójában alulról öntözött) füvén, hol a tóparton, anélkül, hogy bárkire rá kellett volna szólni, vagy ki kellett volna menteni.