Kori

Kingáék szeptember végétől járnak korizni az iskolából, és meg akarta mutatni mit tud. Tegnap elmentünk hát a Pólusba, Kofa a két kicsivel a játszóházba ment, mi meg Kingával a jégre. A jég elég ramaty volt, de a korikölcsönzős nagyon segítőkész volt, minden gyereknek segített felvenni a korit, és szó nélkül elzárta a cipőinket.

Kinga nagyon ügyes. Mondom én. Volt azonban egy jégtánc oktató (a második videó 53. másodpercében látható kicsit), aki sokáig csak figyelte Kingát, aztán odajött, kérdezett párat, majd mutatott néhány dolgot neki. Szerinte nagyon ügyes, elkezdte magyarázni, hogy miért (amit én megértettem, hogy szimmetrikusan és bátran mozog, nagyon tanulékony, és remek az egyensúlyérzéke, ami ritka, pláne, hogy kicsi még), és érdemes lenne koriznia (is). Mondtam, hogy az már végképp nem fér bele.

Kinga lábán kori először szeptember végén volt, most volt a jégen negyedik alkalommal. Egy-egy alkalommal 1 órát koriznak, egy oktató foglalkozik az egész osztállyal. A lényeg, hogy ügyes, és élvezi a siklást.

Nekem 7 éve egyáltalán nem volt kori a lábamon. Ez látszik is. Nagyon nehezen tanultam meg annak idején korizni (is), de emlékszem, hogy amikor végre elkaptam a fonalat, onnan nagyon szerettem a suhanást. Nagyon örülök annak, hogy Kingáék már az iskolában megkapják azt a lehetőséget, hogy egy héten egyszer a jégpályán töltik a tesiórát, és nem csak futnak, mint a többin.

A második videót Kofa órákig vadászta le a kártyáról, mert egy hatalmas esés után a gépet hajítottuk legelőbb a jégre, hogy egymást védjük, és nem arra figyeltünk, hogy szépen le legyen minden zárva. Szerencse, hogy végül a fényképezőgépnek nem lett semmi baja. Huhh. Meg nekünk sem.