Bölcsi

Két hete jár Gyuri bölcsibe, ideje, hogy írjak pár sort a beszokásról. Márti néni roppant óvatosan állt a témához, neki sokkal több tapasztalata van a témában. Volt két csont nélkül beszokó ovisom úgy gondoltam, hogy Gyurival azért nem lesz ennyire egyszerű, mert anyás is, meg túl szép lenne, ha minden simán menne harmadjára is.

Ehhez képest tényleg minden simán ment, ahogy mondani szokás csont nélkül. Eleinte én magam is benn voltam vele, csak kicsit jártunk be az udvarra játszani, aztán egyedül is játszott, majd egyre több időt töltött a bölcsiben. Sírni egyszer sírt, amikor Kató beintett neki a kerítésen, hogy szia Gyuri, mi most megyünk. Nem sír, nem verekszik, egyedül eszik, gyorsan elalszik, megtanult kismotorozni, és szeret menni, sőt eléggé megnőtt az arca. Eddig még nem betegedett le, remélem nem fogja végigbetegeskedni a telet. Eddig minden szuperül alakul, most már csak munkát kellene találnom.