Tesi

 Egy jó tornatanár kreatív, megmozgatja a gyerekeket, játékosan, változatosan. Szereti őket, a gyerekek is őt. A gyerekek úgy kerülnek suliba, hogy rakéta van a fenekükben, némelyik nem átall betonon fél kézen cigánykerekezni, bátorítja őket, buzdítja, hogy így tovább srácok, ezt is, meg azt is próbáljátok ki. A jó tesitanár a mozgást megszeretteti a kölykökkel, esetleg zenét vagy olyan eszközöket is bevet, amivel még jobban spannolja az amúgy is meg nem álló gyerekeket. A jó tornatanár nem veszi kedvét 28 friss, állandóan ugráló, gyakran otthon is sportoló gyereknek, akik úgy lettek összeválogatva, hanem megnézi ki honnan jött, és a "hozott" sportokat megismerteti a többivel. A jó tornatanár tudja, hogy nem egy olimpikon gyereke jár az osztályba, szinte mindegyik csinált valamit már az oviban -nem csak liytilötyi szinten- támaszkodik a hozott gyakorlatra, és folyamatosan tágítja a határokat, a családokkal együttműködik, akik örömmel segítik munkáját (mert majd mindenhol nyüzsög egy-egy vívó vagy kézilabda vagy éppen bírkózó edző a közelben). A jó tornatanár nem csak ugat a partvonalról, hanem segít, sőt néha beáll közéjük. A jó tanár nem feltételezi, hogy egy hatéves megjátssza az allergiát, és nem mond olyan butaságokat, hogy nem vihet magával a gyerek zsepit órára. A jó tanár nem üvöltözik a gyerekekkel, mint a kutyákkal miheztartás végett, és nem akad ki azon, ha az oviból átigazolt gyerekek nem tudnak sorba vagy oszlopba fejlődni azonnal. A jó tesitanár első órája nem öt kör futásból áll.

Azt hiszem Kinga ezt erősen bebukta, mert az ő tornatanára egyetlen fent említett kritériumnak sem felel meg. Persze természetesen mindig a gyerek a hülye. Meg az a bunkó anyja, meg szülője. Mindnek. Meg mindenki hülye, aki belepofázik a PEDAGÓGUS dógába. Én nem pofázok, csak azt remélem, hogy egyik szülő agyát elönti a szar  düh, és jól megrángatja  és jól elbeszélget a tanerővel. Illúzióim nincsenek, aki már harminc éve ott van az intézményben, nem fog megváltozni. A típus gondolom senki számára nem ismeretlen, ami azért lehet, mert soha ki nem pusztuló fajta, és az, hogy a jelenség nem hal ki, abban mi szülők vagyunk baromira hibásak, meg az iskola, aki nem löki ki a kedves kollégát a bús büdös francba. Meg persze a hülye kölykök, akik már puszta létükkel kivívták a jogot, hogy a néni ugasson velük, mint a kutyákkal. 

Kiegészítés: a rocky marad. Első alkalommal annyira leizzadt Kinga hogy szó szerint csorgott róla a víz, majd annyit mondott, hogy végre, de jó volt. Mert rockyzni jó, mert az Imre jófej. Most meg azzal állított haza, hogy mehet-e pompomozni. Mehet. Megegyeztünk, hogy a rocky mellett a pompom az utolsó, mert sok lesz a jóból. Igen, mert ezek jók. Mit nem adnék azért, ha a sport tagozaton lenyomott öt óra után nem a pompom meg a rocky lenne a gyerek utolsó mentsvára, de legalább ezek vannak. Remélem, hogy magát a mozgást nem utálja meg, pusztán magát a tornaórát. :-(