Möbius szalag
Gőzerővel csalogatnak az iskolák, el is csaltak egy szülőire, a gyerekek meg Kofával maradtak itthon. Míg én szívtam magamba az információkat, addig itthon sem történt ez másként. :-)
Minden apuka, aki otthon ragad három gyerekével, azon túl, hogy küzd a túlélésért (ez nem igaz), bulizik, etet, fürdet, fogat sikáltat, kupit oszlat, szórakoztat. Nos a szórakoztatásnak számtalan formája létezik, de valamiért nem gondolnám, hogy Kofa elkezd velük cselgáncsozni vagy gyufából kirakják a Parlament makettjét az esti mese közepette lazításként.
Amikor hazaértem, csend és nyugalom fogadott, egy pillanatra azt éreztem, hogy igen, itt az idő, futás, két nap wellness, fel sem tűnne senkinek, de nem, összekapartam magam, és visszaugrottam a mókuskerékbe.
Kérdem, hogyan vészelték át hiányom, de semmi trauma, zokogás nem volt a válaszokban. Írígyen pislogtam, mint hal a mocsárban. Aztán Kofa elmesélte, hogy Kingának mekkora katarzist okozott a Möbius gyűrű. Még mindig azon lamentáltam, hogy ha ti így, én le is lécelhetnék, jót tenne a pszichénknek, amikor felfogtam, hogy mit is mondott a zuram. Möbius gyűrű? Kofa papírból ragasztott egy Möbius gyűrűt, és megkérte Kingát, hogy színezze ki mind a két felét olyanra, mint ahogy szeretné. Aztán Kinga bambult, és elkettyent, hogy nem érti a feladatot, vagy nem tudja megcsinálni, hiszen csak egyszínű lesz az a karika. Aztán Kofa kapcsolt, és elmondta, hogy ez nem feladat, csak egy érdekesség, és egy csíkot rajzolt a szalagra, hogy lássa Kinga miről is szól ez az egész. Aztán Kinga a meghatottságtól rebegett köszönetet, hogy apa ilyen érdekeset mutatott neki. Aztán csináltak pár möbius gyűrűt, meg többször csavart karikát, meg két karikát együtt, amit elvágtak, cifrázták agyba-főbe... :-)
Nyahh. Möbiuson túlvagyunk, jöhet Gödel, Escher, Bach. Ugye? :-P
Nem így volt.
Kinga nem a meghatottságtól sírt. Valahol nem értette meg a szalagot (nem sok olyan dologgal találkozott, amelynek egy oldala van), és kudarc volt számára. Ekkor kezdtem magyarázni, hogy ez csak érdekesség, vicces dolog, nem feladat, és csak meglepetésnek szántam. Elég gáz volt, ahogy sírt, és közben próbálta megköszönni. :-(
Kis megnyugvás után bohóckodtunk tovább, és vagdostuk az egyszer meg kétszer csavart szalagot, hogy mi lesz belőle.
Ha nagyobb lesz, megtanítom hiperkockát rajzolni, de azzal egy kicsit még várok. :-P
http://www.youtube.com/watch?v=NE9ZFDJ4Phk