Oskola

Eljött az idő, mikor mi is járjuk az iskolákat, szülői értekezleteket, hogy hova menjen Kinga ősszel. Természetesen az iskolák is rajta vannak az ügyön, hogy levadásszák egymás elől a legügyesebb gyerekeket, ezért igen fejlett marketing eszközökkel csalogatják az érdeklődőket.

Nekünk két iskola van, ami egyáltalán szóba jön logisztikai és egyéb szempontokat figyelembe véve. A nem körzetes iskola fő profilja az ének-zene, és már az oviban kiszűrték Kingát, mint esélyes pályázót. Ez az iskola tőlünk elég messze van, ezért eleve nagy hátránnyal indul. Sajnos a szülőin sem tudtak olyat "villantani", amiért érdemes lenne a Bárdossal, mint lehetőséggel számolni.

A másik iskola a lakótelepi iskola, ami tőlünk egy babzsákhajításnyi távolságra van. Ennek a fő profilja a sport. Az informális ismereteink szerint hajtós iskola, ide csak azok menjenek, akik bírják a versenyt. Mivel Kingától a sport nem áll annyira távol, mint mondjuk a szüleitől, ezért alapvetően ezzel nem lesz gond.

Két alkalommal tartottak játékos tornaórát ovisoknak, ami egyben ízelítő volt a felvételihez. Eggen, mert itt kérem a sport osztályba felmérő van. Ez. A játékos torna zenés bemelegítő aerobic volt, majd igen furcsa feladatok voltak. Párat említenék a teljesség igénye nélkül: dobd fel a labdát, tapsolj hármat, kapd el, vezesd a labdát váltott kézzel, mászás közben nyújtsd ki ellentétes karod, lábad, egyik lábaddal fogd meg a pompomot, és a másikon ugrálj el a hullahopp karikáig, ejtsd bele a pompomot, majd azon a lábadon ugrálj vissza, amiben a pompomot vitted stb. Remélem mindenki képes ezeket a feladatokat kapásból megcsinálni, hiszen, ezt egy ovis is tudja.

A nyílt órák mellett az iskola szervezett március 15. alkalmából az ovisoknak egy táncházat, és alkotóházat, ahol meg lehetett ismerkedni a leendő tanítókkal. Itt most sorra veszem a tanítókat a alkotóházban tapasztaltak alapján.

A sport osztályos tanítónéninél karkötőt lehetett készíteni. Nemzeti színű fonalból lehetett fonni. A feladat pofon egyszerű, csak éppen nem működött. A vékony nylon fonalból még az ügyes ovisok sem voltak képesek fonni. A szülőnek sem volt evidens, mert a csomózott véget fogni kellett, hogy legyen némi tartása az anyagnak. Lévén a gyerek maga nem boldogult, ezért nem is érdekelte, a szülőnek meg kissé égő volt ott a gyerek nélkül fonogatni.

A sport osztály napközisénél tarsolyt készíthettek a vállalkozók. Ez a tarsoly egy nagyon eltalált dolog volt. Pont annyi ideig tartott megcsinálni, amíg nem unták meg, kellett hozzá ügyesség, de nem megoldhatatlan, jól mutat. Az alap tartsoly egy szalaggal fűzött papír, tetejét a gyerek szabja tulipánosra, elejére ragaszthattak előre kivágott tulipánt, vagy lehetett vágni is, ha valaki szeretett volna. Kinga egészen egyéni módon oldotta meg a feladatot, kidíszítette olyanra, ami neki tetszett. A tanítónő külön megdícsérte, hogy milyen ügyesen vág, és lefényképeztette az egyedi tarsolyt, mert annyira tetszett neki, hogy más, mint az összes többi. Közben sokat beszélt a gyerekekkel, pont annyit segített, amennyit igényeltek, és hagyta mindegyiket, hogy a saját elképzelését valósítsa meg.

A németes osztály tanítónőjénél kokárda készült papírból. Ez egy ötletes gyors kitűző, a feladat nehézségét csak a kétoldalú ragacsról a papír lehúzása jelentette. Természetesen nem Kingáról lenne szó, ha legalább a nevét nem biggyesztette volna rá a kokárdájára.

A németes osztály napközisénél zászlót lehetett készíteni papírból és hurkapálcából. Alap feladat, nem túl kreatív, de a gyerekek szívesen csinálták, szerettek ragasztani. (fénykép nem készült a műről)

A művészeti osztály tanítónőjénél készültek a párták. Itt minden gyereknek magának kellett kivágnia a tulipánt, és felragasztani a pártára. A tanítónő ragaszkodott a sablonhoz (mármint, hogy a tulipán sablont rajzolják körbe és vágják ki), és valamiért nagyon komolyan vette, hogy csak egy tulipán legyen két levéllel, és középen szimmetrikusan helyezkedjen el a virág. Számomra furcsa volt, hogy pont egy leendő művészeti osztály osztályfőnöke ennyire "sablonos" gondolkodású, és egyáltalán nem értékelte az önálló kezdeményezéseket.

A művészeti osztály napközis tanítóbácsijánál huszársapkát és kardott lehetett készíteni. Ezek nagyon gyorsan elkészíthetőek újságpapírból, minden gyereknél alapfelszerelés lett az újságpapírból készült kard.

A táncház két oszlopos tagja a művészeti osztály tanítóbácsija és egy harmadikos tanítónő volt. Tanultak éneket, játszottak, és persze táncoltak. A tanítóbácsi érdekes módon közelítette meg a táncoktatást, nem magyarázott, csak vezényszavakat mondott (pont úgy, mikor az idegen nyelvű tanár bejön első órára és elkezd idegen nyelven beszélni, aztán egyszer majdcsak megérted mit akar tőled). A táncházas tanítónéni nagyon aranyos volt, de neki jövőre negyedikes osztálya lesz.

23-án lesznek a nyílt órák, lassan kezd körvonalazódni a kép, hogy mit szeretnénk, és majd kiderül mi sikerül.