Helyzet
Gyuri: 9 hónapos, meg egy fél. Mászni nem tud. Azaz kicsit. Ellenben feláll. Ezzel kb. minden tudományát érintettük. 75 centi és 8,5 kiló. Haja szőke, és göndör, fogainak száma 5 és harap. Általában vigyorog.
Kató: 3 éves. 96,5 centi, 13,5 kiló. Ma a doktornő közölte, hogy 5 fiú veszett el benne, mire ő azt válaszolta, hogy nem, csak kovácskata. Múlt héten felszakította a körmét. Kvázi szobatiszta. Remekül rollerezik, fest, és bicajozik. Ovit keresünk, mert az állambácsi nem hajlandó vele érdemben foglalkozni, míg én itthon vagyok.
Kinga: 5 éves. 115 centi és 20 kiló. Most éppen nem jár oviba, mert ha már úgyis itthon vagyok, szórakozzak hárommal. A balettnak is vége. Vegyes érzelmekkel zártunk. Egyrészt sokkal ügyesebb volt a monstre előadáson, mint vártam/elképzeltem, és már ma is kérdezgette, hogy mikor megyünk, másrészt eléggé droidképző ez, Kinga megfogalmazásában alapvetően a balett szar, de a tűzvízrepülő jó a végén. Szumma szummárum ő aerobikozni szeretne. Rendben. Amúgy küzdünk. Mikor mivel. Vagy hisztivel, vagy agresszióval, vagy szorongással, vagy kaka gondokkal vagy ezek hálás keverékével. Tegnap Kofa a Madarászba vitte, ahol három nap szenvedésére végére tettek pontot. Mennyire fájhatott neki? Annyira, hogy reggel érdeklődött a szomszéd néni, hogy mi van Kingával. :-(
Kofa: 37 éves. Kapott novemberig 10 nap szabit. Hát nem édes a főnöke?
Én: 32 éves (80-ak ézem magam) 63-64 kiló. Párszor már írtam, hogy fájt a torkom, elnéztem az ügyeletre, megnyugtattak, hogy vírus, tea, vudu, és legközelebb ha kérhetnénk ne ide, meg majd, mert hát hipochondria ez. Most már ott tartok, hogy el sem megyek. Erre egy szép torokgyulladás után (amire antibiotikumot is nyomtam) egy jó kis dudor lett a nyakamon. A nyirokmirigyeim dagadtak be. Szépen szértohadt a mandulám. Hogy mi volt a különbség a mostani és az eddigi vizsgálatok közt? Tán az, hogy eddigi procedúra az volt, hogy nyissam a szám, nyújtsam a nyelvem, piros, mehetek. Most meg néni szerintem gyomromig nézett, kapirgált ott egy kicsit, aminél azt hittem oda dobom az ebédet, majd vért vett, és minden létező nyavaláyra leoltott, ki tudhassa mi az alapon. Azóta már a második löket antibiotikumot nyomom, és gondolkodhatok, mikor kellene kiszedni azokat a manduláimat onnan. Eygre többet gondolkodok, és egyre biztosabb vagyok abban, hogy majd egyszer, de nem mostanában.
Általános állapotok: mord és fáradt. Aki mást akar hallani, az hangoljon a Petőfire!
## (01/) Kofa hány kiló? (Perger, 2011-06-20)
Kofa hány kiló?
## (01.00/) 92 (Kofa, 2011-06-20)92
Nekem is feltűnt, amikor a bejegyzést olvastam, hogy az én testtömegem nem szerepel. Tudtam, hogy bízhatok benned, hogy felhívod a nagyközönség figyelmét a hiátusra. :-P
Most te jössz. :-)
## (02/) Affene, sejthettem, hogy (Perger, 2011-06-21)Affene, sejthettem, hogy coming out lesz belőle... 95,7. Nagy, piros számokkal mondja a mérleg.
## (03/) Én a gondok megszűnésében hiszek. (Marcsi, 2011-06-22)Sziasztok!
Örömmel olvastam a bejegyzést mindenkiről, amiben sok jó van és néhány kevésbé jó is. Az, hogy Kofa testsúlya nem szerepel, inkább Tanár Úr éles szemét bántotta, én inkább a 10 nap szabin hökkentem meg.Nálam ez nagyobb gond, mint ahogy Judit és Kinga problémája is. Csak remélni tudom, hogy ezek a gondok előbb, vagy utóbb de meg fognak oldódni. Ha a szabadság mennyisége nem is, de remélem, hogy a kaki és a mandulaügy azért csak el fog múlni. Őszintén sajnálom ezeket, és számíthattok rám, bár az én jövőm is nagy kérdőjel, de megoldjuk valahogyan. Remélem, hogy hét végén találkozunk. Addig is sok puszi Nektek, Marcsimami.