1 + negyed óra
Mire elég ennyi idő? Mondjuk egy hosszabb dolgozatra (dupla órás zh). Vagy egy röpbevásárlásra a Tescoban. Talán egy gyors reggeli netes böngészésre. Gyorsan megírni ezt a posztot. Dugóban eljutni Dunakesziről a Margit kórházba, bár ez necces. És igen. Témánál vagyunk. Az előző hetem folyamatosan arról szólt, hogy idegenek azzal poénkodnak, hogy vajon az Árpád híd, a Megyeri híd vagy egy Shell benzinkút alkalmasabb-e gyors szülésre. Én meg úgy döntöttem, hogy poén ide vagy oda, most sem bízok semmit a véletlenre, és inkább a komfortot választom (már amennyi komforttal egy kórház kecsegtet). Kevés volt a beavatott, anyut hívtuk csütörtök estére, jöjjön vigyázzon a két csajra, mert Spongyát holnap megszülöm. Kicsit riadt volt- na jó nagyon- de jött, és segített.
Már hétfőn olyan volt a ctg görbém, hogy az orvos félig komolyan, félig komolytalanul megkérdezte, hogy van-e kedvem maradni. Nem volt. A folyosón Kofa kinn ücsörgött a két koronás királylánnyal, én meg azon gondolkodtam, hogy kedd-> szülői, szerda védőnő-> státust csinál a két lánynak, csütörtök-> Kinga első balett órája, ráadásul nyílt óra, szóval nekem még feladataim vannak, Kofa dolgozik, bébiszitter nincs lezsírozva.. Ugyanakkor éjjelente mászkáltam, mint a tigris, óramű pontos 5 perces fájásokkal, és mindig csak azért nem indultam neki, mert hajnal 5 körülre elaludtam, meg nem nagyon szerettem volna az ügyeletes felvételes macerát. Nappal is voltak már előjelek, szóval Spongya nem kímélt. Ilyet a lányokkal nem tapasztaltam, de bíztam benne, hogy a megbeszélt péntekig maradunk ebben a formációban.
Pénteken aztán frissen és üdén mint a mosott fos megjelentem reggel a megbeszélt hajnali 9-kor, majd Viki kérdésére, hogy döntöttem-e annyit válaszoltam, hogy már éjjel majdnem jöttünk, szóval jöhet a menet. Viki mosolygott, majd mondta, hogy sajnos a dottore még műt, de nemsokára végez, és jön. Addig feldobná a ctg-t, hogy ne unatkozzak. Ülve bóbiskoltam, de Spongya is előadta a nagy horpasztóst. Aki éjjel legény, nappal lepény, tartja a mondás, és erről nekünk papírunk van.
11-kor került elő a doki, eddig húzódott a műtét. Gyors pillantás a görbémre, majd kérdő tekintet. Mivel már át voltam öltözve, ezért elég egyértelműnek tűnt, hogy most pár napig a kórház szolgáltatásait kívánom igénybe venni. Ekkor indult a "buli".
Negyed 12-kor pukkanás, majd éreztem a forró csordogáló vizet. Vikivel felkerekedtünk, és megkerestük a szülőszobát. Hamar letelepedtünk, röviden kattogott a ctg. Mivel minden rendben volt, ezért nem erőltettük tovább a ketyerészést. Beszélgettünk, aztán én már csak figyeltem, ahogy Viki és Kofa beszélnek, aztán már nem is nagyon figyeltem. Egyre erősebben fájt, amikor fájt, egyre erősebben szorítottam Kofa kezét, és egyre kevésbé volt idő, mikor nem fájt. Viki néha megkérdezett, hogy mi merre hány lépés, de gyakorlatilag gyanítom minden az arcomra volt írva. Még elcammogtam a zuhanyzóba, hátha a wellness program majd felüdít, de rájöttem, hogy a fiatalos aqua fitness helyett maradok az ülünk, mint nénik a Zsóriban produkciónál.
Elheverésztem ott egy ideig, mikor éreztem a véget. A lábamban már csak annyi erő volt, hogy visszabotorkáljak az ágyra, aztán jött az a már ismerős, mindent elsöprő érzés, fáj és jön. Kicsit mulatságos volt, hogy a babának előbb csak a feje bújt ki, és még mindig csak azt tudtuk, hogy van két füle, meg szemei, orra és szája. Aztán egy kis idő után éppen 12 óra 25 perckor megszületett teljes széltében és hosszában Gyuri mindenféle erőltetés és beavatkozás nélkül. Úgy nézett ki, mintha tetőtől talpig mascarponéval vontuk volna be, és vacogott volna a foga, ha lett volna.
Fáradtak voltunk, és nagyon boldogok. Talán a "rutin", talán, hogy az orvost már ismerjük, a szülésznő pedig tuti volt, de Kofa nem lett rosszul, én pedig most sem futottam bele egy elhúzódó vajúdásba, sőt saját lábamon suhantam át három óra múlva az újszülött osztályra, nem kellett a gurulós kocsi. Minden a helyén volt. Utólag is csak azt mondom, poénkodni jó volt az Árpád híddal, de ennek így kellett lennie, biztonságban, nyugalomban.
Itt az utolsó pocakos képem. Kinga rajzolta.
Drága Juca!
Gratulálok a kis trónörököshöz!!! A szüléstörténetet pedig élmény volt olvasni! Örülök, hogy ismét ilyen jól alakultak a dolgok. A mascarpone-s hasonlat nagyon tetszett, de ahogy visszanéztem a képeket, valóban nekem is ez ugrott volna be a vastag magzatmáz láttan :)))))
Várjuk további jelentkezésedet.........
## (02/) Minden jó ha a vége jó. (Marcsi, 2010-09-20)Most így utólag nagyon örülök, hogy így sikerült minden. Nagyon izgultam,
de most már nyugodt vagyok. Az meg még csak hab a tortán, hogy kisfiú
született. Tényleg olyanok mint a svédek, remélem, hogy egészségesek,
okosak, és szépek lesznek, mindannyiunk örömére.
Puszi Marcsimami.