Inga

Kató mortyorog. Ha meg jobban figyelek, kiderül, hogy szavakat mond.

Tegnap simogatta Kinga hátát, majd közölte, hogy ottá inga. Eddig is mondogatta ezt, de csak most koppant le, hogy inga bizony Kinga.

Ja és a déditől kapott Mikulást elfogyasztotta, tömte a majmot rendesen. Meg Kingáét is lenyúlta. A maradékot meg szétkente a padlón. Így járok, ha nem vagyok elég szemfüles, ő meg igen. (Na meg eredendően szénhidrátvezérlésű ez a gyerek, mint az anyja.) Lesz nagy koppanás, ha majd az igazi Mikulás  levelet dob a csizmába mellette egy bizonyító erejű fényképpel, hogy Kata már megette az idei adagot, jövőre újra feladhatja a postán jogos kívánságait.