Tömjén
Ahogy ma vittem Kingát a táborba, a játszóház vezetője kinn gereblyézett, egy férfi pedig kapált. Kinga kérdezte, hogy mit csinálnak, mondtam, hogy gyomlálnak, elmagyaráztam, hogy mit jelent gyomlálni...
Kifelé megszólított a lány. Kérdezte, hogy jól érzi-e magát Kinga. Mondtam, hogy szeret jönni. (Azt nem tettem hozzá, hogy tegnap azzal fogadott ötkor, hogy mit keresek én ott. 
) Majd elmondta, hogy Kinga a legkisebb, de abszolút könnyű vele, mert jól viselkedik, érdeklődik, mindenben részt vesz, és szerinte sokkal érettebb, mint a kora, és nagyon nyitott. Kérdezte, hogy megy-e oviba, miután látta, hogy velem van Kata. Mondtam, hogy sikerült bekerülnie, így megy oviba. Erre hozzátette, hogy neki négy gyereke van, így van saját tapasztalata is, ő nincs a korai ovinak nagyon a pártján, ha megteheti a szülő, hogy maradjon a gyerek, de Kingának tényleg jó lesz az ovi, pláne, miután megtudták Kingától, hogy bölcsibe sem járt, és mondta T. (a másik bébiszitter), hogy ez az első alkalom, hogy egész napra egyedül marad mindenféle beszoktatás nélkül 
.
Tömjén ez a javából. Majd előveszem a nyígós napjainkon, mikor úgy érzem, hogy nem biztos, hogy a jó mesgyén vagyok, és alaposan ing az önbizalmam. Igaza van, tudom ezt én is, csak mégis nagyot tud dobni a kedélyállapotomon egy ilyen visszacsatolás. Kinga egy nagyon szerethető, szuper kislány minden hibájával, életkori sajátosságával együtt, és igen, ilyenkor nagyon büszke vagyok, hogy ebben nekünk is kicsit részünk van Kofával.
ugyanis tényleg van vmi ebben a csajban, az önállóságában
ennek csak egy része genetika, a másik biza szocializáció
ejj, de büszke vagyok én is erre a leányra! jó fej, na, igazi vagesz, okos kiscsaj, elfogadnám, de ezt mondtam már.