Ovi

Ez hosszú lesz.

Múlt héten a postaládában benne volt a határozott határozat, miszerint Kovács Kinga felvételt nyert Dunakeszi János utcai tagóvódába. Hurrá. Az, hogy madarat lehetett volna velem fogatni, talán kicsit gyenge leírása annak, amit éreztem. Két éve hisztizek az itteni állapotokon, és jé, egyszercsak hoppáré, felveszik a lányom egy állami intézménybe, amely összevont óvódából 250 gyereket utasítottak el. A klubba mentünk, majd kedves sofőrünk I. hozott haza, mint majd mindig, de most kitértünk az oviba. Na amennyire eufórikusan indult a reggel,  annyira tarkóncsapott a dél. Sem a környezet, sem a vezető nem volt szimpi, de mint kiderült Kingának sem, üvöltve jött ki, hogy ő nem akar ide járni, ő a másik oviba akar menni. Hazafelé bementünk a lakótelepi oviba, ahonnan meg nem tudtunk eljönni, mert annyira maradni akart.

Paff. Kofának mondtam, hogy mizu, aztán mára beszéltük meg, hogy irány vissza. Vezető megint érdekesen fogadott, hogyháttö volt nyílt nap, és most hivatalosan nem is lehetne menni, meg nem tudja a csoportleosztást, óvónőket stb. A játszótérről jött Réka is, na meg anyukája, így azért erősebb volt az érdekképviselet.

Végignéztük magát az ovit, persze csak bekukkantottunk, majd rátértünk a finomhangolásra. Mint kiderült júliusban egy szobafestő nagypapa kifesti az egész épületet, a szülők mennek segíteni. Az udvarra (ami igen kicsi és poros) fű kerül, amibe talán beszáll a zönkormányzat, méghozzá, hogy pár muskátlival kevesebbet ültet ki a lámpaoszlopokra (érzitek a prioritást, meg a filozófiát?...). Megtudtuk, hogy mint tagóvóda nem közvetlenül kapja meg az egy százalékokat, sőt, általában alig kap pénzt, ami látszik, de szeretnének egy alapítványt. Mondtam, ha tudok segíteni, akkor szívesen. (Itt kérem az alapítvány létrehozásában jártas embereket, hogy segítsenek!) WC papírt, szappant, zsírkrétát, papírt, ceruzát a szülő visz, mert erre sem futja. A szülők, hol tudnak pénzt gyűjtenek, pl. időszaki kiállítással, használtruha börzével. Szeretne az ovi egy ugrálóvárat, ami egyrészt bármikor felfújható, másrészt kiadhatja a többi ovinak pénzért. A vezető beírta őket a méhecske csoportba, és elárulta, hogy ki lesz az óvónőjük.

Rékával Kinga belevetette magát az udvari életbe, és most nem volt vonítás. Az egyik leendő óvónénivel is beszéltünk, Ana nagyon kedves nő, a másik pályakezdő, Kinga, sajnos ő nem volt ott. Anna néni most megígérte, hogy Kinga jele lehet a pillangó, Rékáé pedig a napocska.

Így már azért jobb volt. Első alkalommal nagyon lepattintósnak éreztem az egészet, most nem. A csoportszobák meglepően aranyosak, jól felszereltek, az udvar kicsi, az óvónő (Anna) csendes, nyugodt, mosolygós. Maradunk itt, és remélem oké lesz. :-) Kinga Rékával a méhecske csoportba kerül, és bízom benne, hogy jól fogja ott magát érezni. Én pedig most hajtom az alapítvány alapítást, ezen ne múljon, az a kevés pénz, amit a szülők össze tudnak dobni, ne menjen a közösbe, hogy aztán vissza ne csorogjon semmi, jó magyar szokás szerint. :-(

 

## (01/) na, én is remélem a ([M](http://abelbb.freeblog.hu), 2009-05-13)

na, én is remélem a legjobbakat nektek :*

## (02/) Örülök,hogy Kinga jól érezte (Frutty, 2009-05-13)

Örülök,hogy Kinga jól érezte magát az oviban!Remélem,minden jól alakul!