Elképesztó
Maradt egy kis tészta, Kofa elővette a pestot, és gondolta vacsira megeszi a pestos tésztát. Kinga kolbászos kenyeret kért, Kata meg sinlacos gyümölcsöt kapott. Először Kata vinnyogott, mint egy autóriasztó. Oké, kapott egy kalácsdarabot a kezébe, hogy malackodhasson, én meg addig tömtem volna, mint a libát, de csak lilult a feje, egyre nyomatékosabban visított. Kinga először elkezdte kunyerálni az üres tésztát (mert a múltkor megállapította, hogy a pesto büdös). Kofa már az összes tésztát beleforgatta a pestoba, így gondolta, ezt szerencsésen megúszta, de nem. Kinga, már a pestos tésztát kunyizta, és közölte, hogy hmmmm ez nagyon finom. Erre Katánál elszakadt a cérna, csapdosta az etetőszéket, köpködte a pépet. Már annyira behergelte magát, hogy úgy voltam vele, adok egy pestoval vastagon megkent tésztát, megnyalja, fintorog egyet, aztán végre rátérhetünk az evésre. Megnyalta, elégedetten vigyorgott, kiszedte a tésztát a kezemből és tömte a képébe. A tegnapi akciójukból a tanulság: kifinomult gasztronómiai zsenik, és nem riadnak vissza a karakteres, konyhánktól idegen ízektől, valamint ha ilyen kőkemény fejűek lesznek, azt hiszem egyikünk sem fog aggódni, hogy nem életrevalóak. Elképesztó banda. Azt már mondanom sem kell, hogy egyedül Kofa maradt éhes.
nem kellett volna neked is kofa tésztáját enned...
Nem is igaz, nem maradtam éhes. És különben is fogyózom, a családom pedig támogata elhatározásomban.