Sovány
Vajon másnak miért nem ilyesmire kattog az agya, ha spórolósdit játszunk?
-Közalapítványok, egyesületek, kuratóriumok, bizottságok tökömlököm ügyvivői testületek felülvizsgálata, és ha könnyűnek találtatnak, megszüntetése.
-Közbeszerzés, mint olyan felülvizsgálata, és "kiberhelése a szarból" és valódi verseny megteremtése a köznek.
-Tanácsadások, és úgy általában a kiszervezések, számlás díszpintykék eddigi nagyon kedves munkáját megköszönni, és ennyi, vagy ha külső emberre van szükség, akkor belsőre nyilván nincs. Az meg aztán duplán pláne, hogy külsőként elszámolt ember üljön benn, és ne csináljon semmit, de azt sok pénzért.
-Ahol nyugdíjasok dolgoznak, és ugyanakkor embereket tesznek lapátra, ott megkérdezni, hogy miért is jobb a nyugdíjas, mint a nem nyugdíjas, és a nyugdíjasnak megköszönni fáradozását, és választási lehetőséget ajánlani, hogy nyugdíj vagy fizu (máris kevesebben éreznének akkora energiát, hogy 680 ezerért végigpássziánszozzák a napot, meg az ifjú kolléganő fenekébe kapaszkodjanak, ha kiccsitt megszédülnek a sok ülés utáni kávéjáratkor).
-Felesleges tanfolyások, tréningek, "képzések" kiiktatása (sosem értettem, hogy a köztisztáknak minek kell látszatvizsgát tenni, ahol vagy meglett embereket szívatnak, vagy komolytalankodnak, hogy úgy vizsgáznak, hogy még az oktató adja oda a szemüveget, hogy jobban lássák a puskát). A dolgozó viszont legyen szakbarbár a saját munkaterületén. Engem rohadtul nem érdekel, ha valaki nem tudja felsorolni a 19 megyét megyeszékhellyel, de ha start kártyával foglalkozik, ne már én magyarázzam, hogy mi a különbség a tgyás, gyed és a gyes között.
-A nyögvenyelős vidékre utazunk egy jót csapatépítőznit is hagyjuk válság utánra. Nem csapatra van szükség a bürokráciában nagyon sok pénzért, hanem racionalizálásra, és a felesleges körök szabályozására, a szokásjogok kimetszésére.
-Válság idején nem támogatunk kortárs 20 nézős filmeket, még akkor sem, ha A.A. a rendező apukája, szint úgy nem csinálunk kísérleti előadásokat a Nemzetiben sok-sok pénzért, hanem csinálunk nézhetőt, diákoknak, gazdaságost. Ugyanígy az élsporttal. Nem húzunk sem a forma 1-be, se sehová máshová, és az állami cégek sem "reklámoznak".
-Megköszönni az eva-t, és elhívni ádám-ot (általános demokratikus állami madó-> egyféle egyszerű adórendszer, vállalkozónak, munkavállalónak, öregnek, fiatalnak egyforma. téboly, hogy ahány ember, annyi adó.)
-Tovább is van, mondjam még?
Na persze meg van erre is a szöveg, hogy jajj ezek évtizedes átalakítást igénylő reformok, strukturális... izé. Frászt. Sokkal könnyebb ott vágni, ahol amúgy sem tud mit kezdeni az ember, mint ha munkanélküli, kismama vagy nyugdíjas. Ugye a gyed megkurtítása azért is kézenfekvő, mert ott nem beszed az állam, hanem nem adja ki. Dettó a nyugdíjjal meg a munkanélküli segéllyel vagy a családi pótlékkal. Sokkal macerásabb és kínosabb azokat a rétegeket (is) megpiszkálni, akiknél nem lehet azt mondani, hogy az az egyszerűbb, hogy nem adom oda, mint az, hogy rákényszerítelek, hogy fizesd be, és ne csaljad el.
Van ebben az egész tervben egy tipikus magyaros stílus. Tudjuk, hogy fájni fog, tudjuk, hogy kell, és azt is, hogy kinek fog fájni (nem mindenkinek azé). Csak miért nincs benne (több) logika? Van egy családi mondás, ami tökéletesen ül az adott szituban: nem szar, ha kaka. Van is reform, meg nincs is. Olyan ez, mint a nagy szadeszos verseny elve, meg a körzetesítés gyakorlata: vegán étrend a cirkuszi tigriseknek.
Juca for miniszterelnök!
## (01.00/) Válni akarsz? (Juca, 2009-04-01)Túl sokat olvastad a szakítós blogot mi? 
Elküldenél miniszterelnöknek? 
Kofa megelőzött. Ugyanerre gondoltam mikor olvastam :).
## (03/) Április elsejei tréfa (Juca, 2009-04-01)
Nem vállalom! Viszont, mint a portfoliosok, egy utazó nagyköveti posztot megfontolok. 