Fagyos

Ugye említettem, hogy szükségem van melegre, napfényre a zavartalan működésemhez? A hiba a készülékemben van. A koliban képes voltam csíkosra égetni anno a hátam a radiátornál, mert vágytam egy kis melegre, és olyan jó volt a forróság, hogy észre sem vettem, hogy megégett a hátam.

Most írhatnék valami nagyon szirupos viccest, de nem. Nekem a hideg, és a szél nagy ellenségeim a sötéttel egyetemben. Valószínűleg a fejemben (is) van a hiba. Utoljára Sárospatakon fáztam évekig. Testileg is, de lelkileg is. Azt hiszem a kettő szorosan összefügg.

Ma éjjel az egyik volt matektanárommal álmodtam. Csorgott rólam a fagyos veríték, meredtek voltak az ujjaim. Kinn süvített a szél. Nincs még egy ember, aki olyan indulatokat vált ki belőlem, mint ő. Szokás azt állítani, hogy az évek múlásával már rózsásabban látja az ember a helyzetet. Hát nem. Attól a nőtől csak viszolygás fog el, ha rá gondolok.

Kevesen láttak örjöngeni- tán még Kofa sem. Ez a nő kihozta belőlem a dühöngő őrültet, olyannyira utáltam, hogy zsinórban a sokadik fa dogám után egyszerűen szétaprítottam a függvénytáblát, ugráltam rajta, a falhoz csapdostam, és utána ki kellett menjek a várkertbe, mert ön- és közveszélyessé váltam.

Reggel, mikor iszogattam a kakaómat, rájöttem, hogy a tél vége, a szél, az eső, a bezártság, a hideg azokat a pataki hónapokat juttatja eszembe, amikor még éjfélkor is lenn rohadtam a tanulóban a sokadik matekpéldát oldogattam, hideg volt, és szél, és soha nem voltam elég jó, és igazából nem csak matekból, és nem csak én. (A vicces az, hogy az egyetemen, csak emiatt a hernyó miatt nyomtam a matekos tárgyaimat zsinór ötösre, hogy bizonyítsam, annyira nem vagyok gyenge elméjű, mint... és, megköszönjem, hogy nagy kegyesen úgy adta a jegyeimet év végén vagy félévkor, hogy összeadogatta a sok egyest meg kettest, csak, hogy örüljek, és ne gondoljam azt, hogy attól mert még "gyógymatekra" járok, ez a teljesítmény elég, és igazából rajta ne múljon a továbbtanulásom, ha már, de el ne áruljam, hogy valaha is tanított matekból, mert annyira hülye vagyok a matekhoz (is)).

Ha hideg van, és sötét, és nyígás, és önbizalomhiány, akkor jön E. P-né, a vigyorával, és a "ne hidd, hogy segítség nélkül bírni fogod"-jával, és nekem kell a segítség, a meleg, a nap, az önbizalom, hogy igenis bírom, hogy megy ez nekem, hogy I can do it!

Ma ugyan süvölt, de legalább süt a nap, és a lányok ritka jó fejek, tiszta mosoly mindkettő, és a kakaó is fincsi, és szarok rád magasról E. P-né!

 

 

## (01/) Engem is tönkretesz a hideg, ([Nóri](http://tundernandor.blogspot.com/), 2009-03-25)

Engem is tönkretesz a hideg, sötét, szél. Épp csak ilyen emlékek nem kapcsolódnak hozzájuk...

Megnézném magamnak azt a nőt egyszer, és elővezetném neki sohanemvolt fényes matektudásomat, na attól megőrülne, az százas. :D