Háziőrizet -avagy végigsepert a "róki-fosi"
Kórház után itthon. Kijárási tilalmat rendeltünk el, csak szabad levegőn érintkezünk gyerekekkel.
Anyu berhelésére kórház után már másnap időpontot kértem a tüdőgondozóba, és kaptam is. Elmeséltem, hogy gyakorlatilag december óta megszállt minket a göthő, és én hol ugatósan, hol krákogósan, hol jobban, hol kevésbé köhögök. Rögtön lőttek egy röntgent, kaptam az ukázt, hogy fejjem ki mindkét mellem (aki fejt már kézzel tudja mi meló az, és egyből átérzi a fejőnők sorsát). Majd jött a doktorúr és szólított is, mint megbeszéltük a röntgenes nőcivel elsőként. (Leírom, mert nekem már úgyis mindegy, lesz nekem kámpec dolórec, ha egyszer a való életben fülöncsípnek, mint munkavállaló, vagy tudomisén állampolgár, de vagy én futok bele mindig szürreális helyzetekbe, vagy mások nem veszik a pillanatokban rejlő i-dilit, vagy tényleg nekem a hülyeséget duplán osztja a sors, szóval már megint tetőzött az ökörség.)
A dokibácsi nagyon nehézkesen járt, és leginkább egy nagy rozmárra emlékeztetett. Egy tágas rendelőbe léptem, majd egy sokkal kisebb helyiségben ücsörgött, ami a tágas térből nyílt. Az asszisztenső megkért, hogy csukjam be az ajtót. Mivel gyakorlatilag közelebb ült az ajtóhoz, mint ahol én álltam, ezért filóztam, hogy vajon melyikre gondol, így magabiztosan kilogikáztam, hogy a doki kuckójának ajtajára gondolt, végülis világos, hiszen mégis csak vetkezős vizsgálat lesz. Beléptem hát a dokihoz, majd meghúztam az ajtót, ami egyből visszacsapódott, ugyanis egy gumival volt kibiztosítva. Asszisztens, rámutatott a mellette levő bejárati ajtóra, hogy hja ő arra gondolt, de már mindegy, majd behajtja, és széles vigyorral nyugtázta, hogy majd letéptem a doki ajtaját. A dokibácsi rámnézett, elvigyorodott, majd közölte, hogy jó lenne, ha nem tépném el a gumiját. (ccö ccö). Oké befáradtam, leültem a gurulós székre, és elmeséltem a mesélnivalómat. Doktorbácsi közölte vetkőzzek. Melltartót is. (ccö ccö mivel felírta a papíromra, hogy laktáló emlők, bizonyára empirikusan is meg akart bizonyosodni, hogy tényleg rendelkezem ilyesmivel. Még jó, hogy már nem hordok melltartóbetétet, mert tuti szétszórtam volna...). Aszongya guruljak elé. (cccööö cccööö) Nos a szetetoszkópjának feje az ölében (igen "ott") nyugodott. Mikor elé gurultam, és megláttam, hát, gyanítom elég kompromittálóan kajánul vigyorgó képet lehetett volna rólam fotózni, de igyekeztem visszarendezni a képemet. Bácsinak valószínűleg erős Parkinson kórja van, mert szinte két centis amplitúdóval járt a kezében a hallgató, még a bőrömön is. Meghallgatott, átgurultam, hogy a hátamat is meghallgassa. Erre kibökte, hogy refluxom van. Jól értitek! REFLUXom. Ez egy fokkal erősebb, mint az eddigi hipochondria, mert ezzel továbbküldött gyomortükrözésre. Mer' olyan nem létezik, hogy kisebb megszakításokkal 2 hónapja kehelek. Kitekintett a röntgen felvételre (ekkor tudatosult, hogy ezért kellett a gumipók, hogy ő a bázisról ülve mindent lásson, elérjen), közölte, hogy tüdőm tiszta, és csak a visszáramló sav birizgál, és azért köhögök. Ekkor is szépen nézhettem, mert biztosított, hogy neki is ez a baja. Pássz. A kör bezárult. Végülis mondhatta volna azt is, hogy körömágy gyulladás, vagy azt, hogy akkor most beszéljünk a hüvelygombáról...
Azóta már felköhögtem egy csomó váladékot, valószínűleg most a kórházban szedtem össze ezt-azt, és jelentem már alig köhécselek, és bitang módon nem megyek gasztoenteorológiára csövet nyelni, mert bácsi nem győzött meg, másrészt már nyeltem csövet, és nem tetszett a processz, hacsak nincs valami határozottan nyomós, ésszerű érv, én önként nem nyelek sem tükröt, sem csövet és pont.
A másik nagy történés, hogy a lányokon is végigrohant a fosós-hányós, mint a gyorsvonat. Marcsi mama pénteken este hazament, alig indultak el Kofával Kinga nagyot hányt. Persze megijedt, sosem hányt még. Lezuhanyoztam, ivott vizet, és lefektettem. Mondtam neki, bármi van, szóljon, repülök, de ha nem érek oda, addig is próbáljon meg belehányni a lavórba. Kérem felnézek a csajra, éjjel kellős közepén emeletes ágyról mm-re pontosan beletalált a lavórba. Ezt még én se tudnám utána csinálni.
Kató is hányt, hasa is ment, viszont azon kívül, hogy többet nyávogott, nagyon nem látszott rajta semmi. Kijött a 4. foga, már nem "zörög", és húslevesből evett répát, igaz még nem mérhető mnnyiséget, de nem volt eleve elutasító a zöldségpéppel.
Teljes létszámban túl vagyunk a fosós hányóson, a göthőből is kezdünk kimászni. Remélem most már nem tapsol vissza holnap dokinéni, pláne, hogy múlt alkalommal Katónak rendelt még egy kis köptetőt is (na azóta nem köp, és az orrából sem jön semmi) meg calcimusc injekciót szájon át. Csaj nagyon nem kedveli ezeket a lötyiket, és egyre fifkásabban hadakozik a bevitel ellen, én meg kemény vagyok, mint a három napos székrekedés. Lassan már, mint egy őrmester öntöm bele a gyogyókat, most már szeretném végre szórakozásból etetgetni a kis kajlámat. Legyen végre tavasz, sőt nyár, negyven fok árnyékban, Cuba, libre, vagy cubalibre...
Éljen éljen, hogy mindenki otthon van viszonylag egészségesen. Bár még én nem nyeltem csövet, de azt hiszem én se mennék önként és dalolva. Kitartás és rögtön itt lesz a várva várt nyár és akkor megszűnik majd a savbajod is 
Csak úgy jönnek elő a "csak olvasgatlak" júzerek, és ez jóóó. :-)
Nincs szerintem nekem savbajom, vagy ha van, akkor elmondom magamnak, hogy le kell nyelnem a csövet, és már meg is gyógyultam. 
Megnéztem a fotókat a blogon, és a párod igen ismerős nekem, de lehet csak fikció.
## (02/) tavasztavasztavasz - azzal ([M](http://abelbb.freeblog.hu), 2009-02-09)tavasztavasztavasz - azzal én is nagyon ki lennék békülve.
a refluxot meg nagyon sajnálom.
pfff.
a férjem is ezzel küzd néhány éve, és hát vannak jobb időszakok, de vannak igen rosszak is.
köhögés is van, meg egyebek,
de fel a fej, sokat lehet tenni rendes táplálkozással és megfelelő mennyiségű alvással a prevenció érdekében. meg a tavasszal.
viccet félretéve - a 'ha áram van, minden van' mintájára - ha napsütés van, minden van. ;) :P
remélem, most már mindenki jól lesz!
Manóm gondolkodtam ki a Manó vagy mire rájöttem, hogy a neved piros, azaz lapul mögötte oldal, és rájöttem.
A hajad nagyon szuper, valami ilyen szerepel a... na igen, egy hasonló fizimisivel, de az ugye már meredekebb, úgyhogy addig takarózom, míg az arcom (az a hatalmas) ér. :-)
A hajadról tudsz nekem hátulról oldalról képet küldeni, mert mintha nem egészen olyan lenne, mint amilyen. Jól látom, hogy középen rövid felszedett? Mert én ott is inkább hagynám. Ámbátor lehet csak én nem látom jól.
## (03/) Üdvözlet a mamamiról! ([Orsi6](http://sokgyerek.blogspot.com/), 2009-02-10)
Szia!
Így ismeretlenül is jobbulást kívánok, ez a fajta betegség van most nálunk is, aki éppen nem fos-hány, az úgy köhög, hogy egy kutya is megirigyelhetné!
Ha ne mbaj ezentúl bele bele olvasgatok az írásaidba!
Orsi6
## (03.00/) Nem baj? (Juca, 2009-02-10)Nem dehogy. Sőt a kritika is jöhet. Az a szép, ha sokan olvasnak, sok színes ember.
A mamamin azért én innen valék inkább, mint ottan 
de néha odatévedek, és örülök, hogy mások meg ide.
6 fiú? Hatalmasleakalappalszmájlee
Hát ez a gyomortükrözés vicces vizsgálat, ha nem indolkolt, én sem javaslom neked
Túl vagy a hasmenésen, és képes vagy erre a mondatra: kemény vagyok mint a háromnapos széklet. Paradoxon
Szegény Kató, szegény Kinga, szegény Te! És szegény Kofa. Jól benyeltétek
Jön a tavasz és mindent elfelejtesz. Én is várom. De most épp a hó esik.