Mise leszünk normálisak?
Tegnap szentjánosbogár klub négytől, majd utána hattól mise. Klub oké, gyermekek bírták őket is kibírta a többi jóval idősebb. Kinga pörgött, játszott, Kata szintén, néha sikított, egyszóval partiztak. Aztán átkocogtunk a templomba, hogy megpecsételjük a napot egy Istentisztelettel. Kezdődött ott, hogy Kata buli közben (meg mostanában idegen helyen) nem evett, így gyakorlatilag normálisan délelőtt evett utoljára. Kinga meg kicsit túlpörgette magát. Jöttek a zenészek, előre mentünk. Kinga már a dobpergésre (ja igen, dobbal és klarinéttal bővült a csapat, ami jó is, mert így én is hallottam őket) beindult, és behatóan megvizslatta a betlehemet. Majd konkrétan nem lehetett onnan kiszedni, és egy óvatlan pillanatban beesett egy karácsonyfába és a lépcső alá. Annyira groteszk volt, hogy én csak vigyorogni tudtam, gyerek kevésbé, lévén összekarmolta a fa. Erőt vettem magamon, és ledorongoltam, hogy tyű, meg haaa, most már aztán elég, vigyázzállásban üljön mellém.
Erre Kata nyomta be a play gombot, és előbb finoman, majd eléggé erőteljesen tudtomra adta, hogy a prédikációt unja, meg ezt az egészet, és különben meg éhen hal. Semmi gond, Gergő pátyolgató tekintetére hagytam Kingát, én meg hátranyargaltam, és feltűnésmentesen vacsiztatni kezdtem. Igen ám, de a nagy kortyolások, és kasu hallásom ellenére is érzékeltem, hogy valamely gyerek kiabál. Ennek most már fele sem tréfa, Katát mellbimbóstul eltávolítottam magamról, beloholtam az oltárig, összeszedtem a három legrendetlenebb közül Kingát, majd kizúztunk a levegőre. Ártatlan képpel állította, hogy de ő jó volt, csak az Andris, meg a Marci (éppen lehetett úgy is, mert azok is elég vásottak), és akkor ő most nem megy haza, mert mit szól Jézus Krisztus? Hja kellett volna ezen előbb gondolkodni. Bámult rám bánatos kutya szemekkel, úgyhogy B terv, a zenészek mögé ültünk a padba, és első nyekkre jöttünk volna ki.
Éppen azon méláztam (mivel a maradék prédikációból úgysem sokat hallottam), hogy anno Jézus ugye azt mondta a kispógár farizeus népeknek, hogy engedjétek hozzám a gyermekeket. Há jóhogy. Ezek az Isten kicsiny, ám annál mulatságosabb birkái legalább egy kis showt vittek a mindennapokba, elszórakoztatták Jézust, mert hogyan lehet morcogni egy olyan (egyébként abszolút logikus) kérdésen, hogy anya Jézusnak van kukaca?
Amikor még ifjú gyerektelen fejjel jártam gyerekmisére a Rózsák terére Adobe Acrobat Reader Tampu-Ababei József atyához, akkor azt szerettem, hogy az tényleg a gyerekeknek szólt. Röviden, interaktív prédikációval, tömör óvódásoknak és kisiskolásoknak is emészthető történettel. Egy gyerektől nem várhatom el, hogy rezzenéstelenül hallgasson végig egy számára teljesen érthetetlen és élvezhetetlen prédikációt.
Mindegy is, átlendültünk a narratív részen, jött a második, mozgalmasabb felajánlási rész. Kinga élvezte, hogy felállunk, leülünk, énekelünk stb. Kata is elvolt, néha cuppogott, ennyi belefér. A mise csúcspontján az Úrfelmutatáskor viszont Kata akkorát böfögött, hogy csak úgy visszhangzott a templomhajó. Én legalább olyan vörös lettem, mint a gyerek anorákja, Kinga hangosan röhögött, a környezetemben meg csak rázkódó vállakat láttam.
Jézus, biztos ezt akartad? Akkor is, ha a dunakeszi egyházközség még nincs felkészülve az általunk okozott apokalipszisre?
Juca, ez vitt mindent... potyognak a könnyeim, és az én vállam is rázkódik rendesen... :)
BTW, tetszik az új design.
## (02/) Külcsín (Juca, 2009-01-23)A külcsín Kofa remeke.
A többi meg, bolond lukból...