Fülkürthurut

Ez az intelligens elnevezése a fülben lappangó trutymónak.

Szombaton egyébként megint elmentünk fülészetre, mert konkrétan a bal fülemre nem sokat hallok, ám feledtébb keveset.

Elbandáztunk a Bajcsyba, mert

Általános Fül-orr-gégészeti ambulancia:
Nappal a X. és XVII. kerület, továbbá a kórház betegeinek biztosít fül-orr-gégészeti ellátást és hátteret biztosít két, a kórházhoz tartozó szakrendelõnek (X., XVII. kerület). Sürgõsségi járóbeteg ellátást biztosítunk a lakosságnak 8:00-20:00 között, éjszaka felvételes ügyeletben. A fül-orr-gégészet nyitott jellege folytán bárhonnan, bármely beteg ellátása megtörténik beutaló nélkül.

ebből nem derült ki számomra, hogy ez hétvégén azt jelenti, hogy nem jár arra kutya se, orvos meg pláne. Szerencsére a betegfelvevő hölgy kinyomozta, hogy a dél-pesti Jahn Ferenc kórház az ügyeletes (füles). Ahogy az lenni szokott, már nem is volt olyan tompa a hallásom, és vacilláltunk, hogy mi legyen, menjünk Hatvanba, Vácra vasárnap, vagy még rongyoljunk le az ügyeleteshez. Erre bevillant, hogy a klinikán már csak van orvos, így nagy elszántsággal a klinikára mentünk. Parkolni a gyerekklinika előtt sikerült, ahol megkérdeztük, hogy hol találjuk a füles klinikát, és ahol a portás megkérdezte telefonon, hogy átmehetünk-e. Mivel úgy kérdezte, hogy egy beteg két kicsivel, egyből azt mondták, na jó jöjjenek.

Még nagykabátban izibe fogadtak. Gyorsan felmértem a terepet. Kb. 10 vizsgáló függönyökkel elválasztva, székek felszerelés idősebb, mint a doktornő. Mire elmeséltem a családi kórtöténetet, szegény csaj rendesen összegabalyodott, mert hozzánk képest a Sogun egy laza uzsi mellé való kis anekdotagyűjtemény. Aztán szépen lassan részleteiben átvettük, kivel mikor mi történt, majd megnézte az összes üregemet. Megkérdezte, hogy ha a Bajcsy főorvosa kezelte a fülem, miért nem oda mentem. Jogos, mondom onnan jövünk. Erre szegény abszolút elbizonytalanodott, mert ő is azt hitte, amit mi (és sokan mások, mert hogy özönlöttek oda a népek), hogy a Bajcsy fogad betegeket hétvégén is.

Aztán közölte, hogy ez egy szép köztes állapot. Kaptam ugyan antibiotikumot, de erősebbet kellett volna, és tovább. A dobhártyám visszahúzódott, de az, hogy nem hallok, jót nem jelent. Meleg só, orrcsepp, majd kontroll. Az elbocsájtó szép üzenetbe gondosan beírta, hogy már mióta tart ez a nyavaja, mit tegyek, majd a végére odabiggyesztette, hogy szerinte ez fülkürthurut és pont.

Én meg komolyan elgondolkodtam, hogy vajon felnőttnek érdemes beadatnia a Prevenart? Kofát pedig felkészítettem, hogy lehet évek múlva már nem kell az orra alatt morognia, ha valamit nem akarja, hogy halljak.