Gondolatok a szülés utáni feketelevesről
Gondolkodtam, írjak vagy ne, de ma Adri bejegyzését nézve úgy gondoltam írok, és miután az elmúlt napokban egyre másra jönnek a barátnőim a történeteikkel.
Direkt nem említettem sem depressziót, sem baby bluest sem affektív zavart, mert nem vagyok szakember, és már a szavaktól befordulok.
Amikor az ember gyereket vár, akkor rátelepedik egy ál bababiznisz. Csillivilli ruhák, kiegészítők, babajárgányok, játékok, olyan babasarkok, hogy ájulásig alél az ember a boltban, ha beleül egy szoptatós fotelba, mindenütt vigyorgó nagyszemű, vagy békésen szundikáló gyerekek a fotókon, sejtelmes rózsaszín vagy kék háttérbe burkolva. Bódult hintőporillat, mesés babakád, csudás cikkek csudás anyukról és mégcsudásabb gyerekeikről, a csudatisztacsudarendezett lakásukban, ahogy anyuka apukával tanyál a fehér kanapén, anyuka mélyendekoltált, tökéletesen simuló pólóban, és két perce belőtt séróval és sminkben... Hát ki ne vágyna babácskára, gügyögésre, babaillatra, édi mosolygó csecsemőre.
Aztán véletlenül akad könyv, amiben megemlítik, hogy már a terhesség sem maga a kánaán, ne lazulj el, mert a szülés sem gyalog galopp, de a dolog sava borsa utána jön. Persze mindezt szuper viccesen, hogy könnyebben csússzon. Jahh, elhessentjük, mert mindenki azt szajkózza, hogy anyának lenni csudiszupi. Igaz már a családban előfordult mással is, hogy gyereke született, és az ojsággal ellentétben kicsit kaoitikusabb állapotok uralkodnak náluk, nyíg a gyereke, a babaillat helyett a kicsinek szaga van, és minden kimeneti nyíláson ereszt, de azért ez ugye nálunk mégsem így lesz, majd én megmutatom (hahh én is gondoltam mikor megismertem L. J. überhippi életszemléletét, akkor azt mondtam, na mindenhogy, DE ÍGY NEM ÉN, és láss csodát, ha annyira laza nem is vagyok, de közelítek erősen, és meglehetősen sok dolgot ugyanúgy csinálok).
Aztán eljön az idő, megszületik a várva várt gyermek, és a Föld kifordul sarkaiból. Először is már maga a szülés kiveszi mindenki zsírját. Aztán a regenerálódáshoz megkapja az ember az újszülöttet, aki bebizonyítja, hogy hellyel közzel tökéletesen felesleges volt megvenni a rózsaszín repertoárt, mert úgyis mindent össze spenótfosik, éhes, széttépi az anyja mellét, fáj a hasa, vernyákol egész nap, és általában akkor alszik, mikor az anyja megpróbálna élni egy keveset. És akkor a csodálatos emberi hormonrendszer bekapcsol, és bravúrosan belenyomja az anyát egy jó kis depresszióba (utánaolvastam az anyák 20%-a érintett kisebb nagyobb mértékben).
És akkor jön a szaksegítség. Védőnő, gyerekorvos, barátok, boldog boldogtalan legalább hatszáz ötlettel áll elő, miből 200-at helyből elvet az ember, a maradék 400-on elmereng, 200-at figyelemre méltat, majd pánikol, hogy akkor most mi legyen. Mindenhol írják, hogy gyerek sír, ez normális. Persze idővel visszanézve az. Z. megjegyezte, hogy mikor első gyereke állandóan bőgött a hasfájástól, akkor mikor a védőnő azt mondta, hogy nyugi anyuka, három hónapos korára kinövi, akkor Z. majdnem belemártotta a konyhakést, hogy nehommá, az még 12 hét, 84 nap minimum, hát azt nem lehet kibírni! Gy. pedig mikor Kinga volt hasonlóan kedves velünk, akkor ecsetelte, hogy első gyereküket hajszárítóval fújták, hogy melege legyen, és aléljon már el végre a zörgéstől, akkor elgondolkodott azon, hogy régen sosem értette meg azokat a nőket, akik kihajítják a gyereket az ablakon, most már kezd világosabban látni. Z. most három, GY. pedig 4,5 gyerekkel rendelkezik, szóval túlélték ezeket a rázós időket. Az ember ötletel, minden idegszálával próbál segíteni, de az a gyerek nem veszi a lapot, csak bőg meg bőg meg bőg. Vagy olyan is van, hogy tulajdonképpen a gyerek nem sír többet, mint normális, viszont az anyja annyira befordult a hormonok miatt, hogy már magától az elkeseredettségtől kerül egyre beljebb és beljebb a spirálban. P. már ott tartott, hogy hagy csapot papot, és meglép, gyereket hagyja a férjére.
Én elmondhatom, hogy viszonylag szerencsés vagyok, mert engem nem érintett a depresszió. Fantasztikus gondolataim nekem is voltak, hogy falhoz csapom a gyerekem, majd odaadtam Kofának, hogy én járok egy kört, visszatértem, és folytattam, ott ahol abbahagytam a gyerek kinyiffantásának gondolata előtt. Kofa is áll a vártán, mikor én már éppen szálanként kezdeném tépni a hajam, akkor jön, és leveszi a vállamról a terhet, igazi véd és dac.
A. mondta, hogy nyugodjak meg, ő a második gyereknél is padlóra került, mert az elsővel éppen kialakított élete egy perc alatt foszlott köddé. Beszélgettünk arról, hogy vajh szüleink is érintettek voltak-e vagy sem. Szerintem igen, csak ez is "amolyan női dolog" amiről nem illik beszélni, és kifelé szépen mutatni kell a jószülővagyokimázst, mint az ojságban. A. szerint a mai liberalizmus egyrészt jó, másrészt egy kész anarchia. Egyetértek. Régen megvolt az ütemterv: három óránként szoptass, ha nem megy táp, négy hósan legkésőbb hozzátáplálás, cumi, tea oszt passz. Ma meg csinálhatod így is, meg úgy is, védőnő mond á verziót, orvos b-t, barátnők egy része hippi, a másik keményvonalas, anyuka meg vergődik, mert 100%-os megoldás nincs.
Ez egy ördögi kör, mert ugye idő előrehaladtával az ember várja a csodát, mert minden gyerek kinövi (tulajdonképp mindent). És az ember csak várja csak várja, az a gyerek meg csak nem akar éjjel aludni, visítás nélkül elaludni, nappal két-három órát adni grátisz. Valójában hangyabokányit javul a helyzet, de jön más (pl. fogzás) és az erő meg csak fogy, a kilátástalanság nő. Hiába vigyorog már a kis büdös a gyakoribb jobb passzokban, az anyja már padlón, fáradt, üveges szemmel nézi, és töpreng, hogy másnál miért működik, holott másnál sem működik, csak ugye ez a vicc az egészben, hogy úgy tűnik, hogy másnál működik.
Alapjáraton is van buktató ezer meg egy, de ha valakit elkap a baby blues vagy depresszió, duplán kerül a vissza-visszahúzó ingoványba.
Ennek a kis bejegyzésnek az a célja, hogy
-merjünk erről beszélni, hogy nem minden olyan idilli, mint kívülről látszik
-jóval többen érintettek, mint azt gondolnánk
-tessék segíteni, mert attól mindig könnyebb elfogadni a mentőövet, aki ugyanabban a bajban volt, sokat próbált
-ki hogyan mászott ebből ki, saját hajánál fogva rángatta-e ki magát, vagy segítséget kért és kapott.
Aki érintett, vagy ismerősei között akad olyan, aki küzd(ött), az írjon, beszélgessen, itt a hely és lehetőség.
Amíg ezt végigolvastam, egyik gyerekem elaludt a mellemen, a másik meg simán magától a kiságyban. Nekem már csak a takarót kellett rájuk borítanom. Milyen idilli, mi? Hónapokkal ezelőtt meg az asztalt v egy dögnehéz páncélszekrényt borítottam volna rájuk legszívesebben.
Rajtam ez a konkrét depi nem jött ki egyik szülésem után sem, de mind a négyet vágtam volna falhoz, röptettem volna ki a negyedikről, mind a négynél volt olyan gondolatom, h nekem hörcsög se való, meg cserepesvirág se, nemhogy gyerek, nemhogy két gyerek, nemhogy ikrek, négy meg aztán pláne nem, akkor kellett volna engem is jól fejbeverni, mikor lefeküdtem a férjemmel gumi nélkül.
Ezek egy bizonyos határon belül sztem normális gondolatok, megkockáztatom, h az is, h lelépünk otthonról, az is, hogy bántsuk a gyereket. De nem tesszük, mert megvan a kontroll.
Én azt mondom, nem védőnő kell ilyenkor, nem gyerekorvos és nem pszichológus, mindezt meg lehet talán előzni, v enyhíteni lehet, h hasonló cipőben járók közt éljük a napjaink. HA ez nem megoldható, akkor fórumozunk, csetelünk, mert nekem személy szerint már az is óriási segítség a magam nyomorának elviselésében, hogy látom, h Jucáék se alszanak Katával éjjel, más gyereke is nyűgösködik nappal, és mindenki tart háziállatot (porcic és tsai). Hogy más se néz ki úgy, mint Rubint Réka, nem szexel többet a férjével, mint azelőtt, más is cipeli a gyerekeit, babakocsiját emeletekre fel-le, és nem én vagyok az egyetlen, aki meg akarom néha gyilkolni a legkínzóbb halálllal egyik-másik ivadékom.
Biztos anyáink is ki voltak purcanva, és valszeg a mi lányaink is ki lesznek...
## (01.00/) Köszi Eszter! azé nálunk (Juca, 2009-01-17)
Köszi Eszter! azé nálunk akárhogyan is fogalom vagy már Anci néni. Így igaz, a virtuális baráti közösség, mint fórum nekem is mentőöv, velük könnyedebben tudok nevetni minden csutkámon, és kb. 10 másodperc alatt kapok választ minden világrengető kérdésemre. Anyáinknak ha másban nem ebben bazi nagy hátrányuk volt, ugyanakkor az is igaz, hogy nekem legalább annyira kell, a kézzel fogható, közelben levő ember is, és ezért örülök a dunekszi új barátaimnak Vicának, Ildinek és Krisztának meg Noéminek. :-) Mindig féltem attól, hogy emberek nélkül maradok, de hála az emberek irántam való (számomra teljességgel érthetetlen) ragaszkodásának, mindig vannak, akik mellettem vannak, közelebb vagy távolabb, de érzem, és szeretem őket.
## (02/) Ez egy nagyon jóóó írás ([Kata](http://www.nagyfam.hu), 2009-01-16)Ez egy nagyon jóóó írás volt, köszönöm!
Nagyon sok hasonló gondolatom volt nekem is az elmúlt egy - két évben, főleg persze Emma születése után, de most éppen jobb periódusunkat éljük ( egy 4 és egy 2 évessel per pillanat egész jól lehet boldogulni ), de nem bízom el magam, tudom, hogy lesz ez még másként :P
:)
## (02.00/) Kata! köszönöm. Igen két (Juca, 2009-01-17)Kata! köszönöm. Igen két gyerekkel sokkal könnyebb, egyszerűen a nagyobb diktálja az iramot, ha tetszik, ha nem. Nálatok is, már ahogyan látom nagyon nagy famfenntartó a párod.
Olvastam a barátságról jegyzett írásod, és itt az alkalom, hogy végre megkérdezzem, egyszer nem látogattok meg minket? Mi nagyon örülnénk, ha megismernénk Titeket, és a lányok sem ellenkeznének szerintem. Na???
## (03/) Na igen (Arienn, 2009-01-16)Nagyon jól megfogalmaztad mindazt ami bennem játszódik, és még sok anyukában. Ha jól belegondolunk, akkor az eszem jól tudja, hogy a gyermekem életének ez csupán egy töredéke, hamar elillan a csecsemőkor. Mégis olyan távolnak tűnik az a "majd". Látom, hogy el fog múlni, mert Levi itt van, és vele már könnyű. Nagyon hamar eltelt a kisbabasága, olyan nagy lett egy szempillantás alatt. Sári is így lesz. Nehéz, hol siettetném az időt, hol leállítanám. Nyílván, ha az anyuka nem fordult be, akkor a nehéz pillanatokat is úgy éli meg, hogy most ezt a lapot osztották, mindjárt lesz máshogyan is. De aki már befordult, az már minden egyes kellemetlenség miatt a dunába tudna ugrani. Vagy a gyerekét a falhoz csapni.
Én is sokat érzek így. Aztán rám mosolyog. A másik meg közli, hogy szeret. Akkor elillan minden bú. És a következő pillanatban kezdődik előről. Ördögi hullámvasút ez.
Aztán ott a megfelelni akarás. Hogy még a szomszéd se lásson soha topisan, mert én egy szuper anya, feleség és nő vagyok.(...aham...) Ezt kell láttatni, mert ezt sulykolják belénk.
Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikerült. Sokat segített ez az írásod, kimondom bátran: nehéz anyának lenni, és szabad kiakadni!!!
Pussz
## (03.00/) Örülök, hogy írtál, remélem (Juca, 2009-01-17)Örülök, hogy írtál, remélem olvasod a választ is. Szerintem nem gáz segítséget kérni. Ha gondolod megadomado egy pszichológus lány elérhetőségét, már szerintem pár e-mail is segít. Valamint van egy közös babanetes ismerősünk, dobj rám egy mailt, megmondom ki az, őt is keresd, de itt bármikor megtalálsz, és ha gondolod, akkor magánban is szívesen beszélgetek veled, de szerintem jobb, ha olyanokkal beszélsz, akik hasonlót átéltek. Levit, Sárit puszilom. Mássz ki mielőbb a gödörből!
## (04/) Hát, ugyanezen átmentem én (Tszkrisztina, 2009-01-16)Hát, ugyanezen átmentem én is, sőt, néhanapján ma is, amikor nagyobb sarjam a dackorszak közepén, kisebb az elején táncol, és a zenét az idegeimen történő hárfázás szolgáltatja hozzá..
nehéz. főleg, ha megvesszük a sok libalapot, megnézzük a libaműsorokat, és meg akarunk felelni a külső elvárásoknak. Nálam rokonsági belekotty is volt, sokáig tűrtem, aztán egyszer robbantam, üvöltöttem-sírtam, azóta senki nem szól bele. csak gyönyörködnek a gyerkőcökben, akik -a nagyszülői-tanácshegyek ellenére élnek és virulnak.
hogy hogy lehet kimászni a hullámvölgyből?
amit én tettem:
1. beismertem magamnak, hogy depiben ülök, jóóóó mélyen.
2. lehülyéztem magam (nálam működött)
3. felsoroltam az örömteli dolgokat, úgymint: egészségesek, van mit enniük, felvenniük, vidámak, szépek, mi is egészségesek vagyunk, stb. A lista jóval hosszabb volt, mint a problémáké.
4. jutalmazás: magamnak. rájöttem, hogy igenis KELL a szabadidő, amikor le van tojva a háztartás, csak ÉN vagyok. ez a kölykök alvásideje volt délután. Akkor jött a netezés, és sok-sok könyv. És kezdtem feltöltődni. vettem néhány arcpakolást, hogy miért is ne??? szernecsére a férjem partner ebben maximálisan.
ezért merjük most elkezdeni a 3. baba tervezését, noha a srácok még csak 28, és 11 hónaposak.
Szóval van kiút, nekem a fő motívum a jutalmazás volt. Ennyi jár neked, aki anya vagy. RR-t, meg a többi kirakatmamit meg nézd plexinek. nem ők számítanak, csak Te és a családod.
## (04.00/) Kriszta! nagyon hasznosakat (Juca, 2009-01-17)Kriszta! nagyon hasznosakat írtál. Én mondjuk tök antisportnő vagyok, így nekem RR nem etalon, mégha valami jó vízipólóst említettetek vón (pölö a kásást), annak női kivitelét, talán csinálok két hasizomgyakorlatot. Jutalmazni természetesen jutalmazok, csoki, fagyi miegymás, mert megérdemlem. :-)
Bátrak vagytok a harmadikkal, de bátraké a szerencse. Gondolom, mire harmadik kinn realizálódik első már ovis lesz annak minden előnyével és hátrányával.
## (05/) Attól is függ, hogy a leendő (Melinda, 2009-01-16)Attól is függ, hogy a leendő anyukának milyen az alkalmazkodó-képessége, változás tűrő faktora. Az enyém nehézkesebb, mint azt magamról gondolom, de ebben a 30 év feletti gyerekvállalás is bejátszik. Amikor már megvan az életed(párja) rendje, és frankón élitek, élvezitek és berobban egy üstökös...
Tudtam, hogy nem lesz fenékig tejfel, nem varázsoltak el a reklámok, inkább a kriszta féle A és B lista volt meg a fejemben és persze, hogy a gyerekes volt a hosszabb:) Ettől függetlenül már a szülés padlóra vágott, és onnan gyorsan kellett fel kellett állni, nem volt mese, de a környzettel (is) szerencsém volt.
Panna nem nehéz és nem könnyű baba, látom és olvasom a down-os, cmv-s blogokat és mindig emlékeztetetm magam, mekkora szerencsém van egy átlagos gyerekkel. Valahogy az arany középúton érzem magam gyereknevelésben is, nincsenek drasztikus elhajlásaim, a kendő mellett a babakocsi is játszik, szoptatok, de hamarabb kezdem a hozzátápit, stb.
Juca, nekem ez az időszak a nehézségeivel együtt van és jó. A negatív élmény is élmény, ami idővel megszépül, és majd ha a lányom vár babát, már semmi rosszra sem fogok emlékezni. Bár biztos csodálkozok majd, ha az unokám sír és a lányom bevágja egy dimenziókapun át a gyereket pár órára a babaörzőbe és ő közben online masszírt jegyez elő vagy egy virtuális szextúrára fizet be...
## (05.00/) Onlájn masszír? Kígyónak (Juca, 2009-01-17)Onlájn masszír? Kígyónak lábsó... Trenírozom magam, hogy majdan emlékezzek erre, és ha a csajok ugyanígy megrekednek, akkor ne én legyek a "hab a tortúrájukon". Tudod megértő figyelem, mondta Gordon bácsi, há majd meglássuk, az igyekezet bennem, Kofát is ráállítom a témára, ha gázgéza leszek, csapjon le egy palacsintasütővel.
Mondjuk nálunk családban ezzel nincs gond, segítő szándék maximális, csak anyunál más a pref. lista, és nála a vasalás über alles, nálam meg hát nem. De ez részletkérdés, nagyon sokat vesznek le a nagymamák a vállunkról, felvigyázással, szeretettel, amiért hála maximus.
## (06/) Juca, tetszik az írásod, (Zsu, 2009-01-17)Juca, tetszik az írásod, nagyon.
Végigcsináltam alig töb mint egy-másfél évvel ezelőtt a depit, nem könnyű kimászni belőle. Emmát még 1 évesen is sokszor szívem szerint kivágtam volna az ablakon, többször megfordul a fejemben hogy én vagyok a legnagyobb marha, hogy gyereket szültem. A vége fele már azon filóztam hogy hova menjek ablakon kiugrani, melyik ismerős lakik a legmagasabban.
A család egyszerűen lehülyézett, segítség nuku, pedig kértem. 10 hónapos volt Emma mikor másodszorra is kórházban került, 4 nap nemalvás után vettem a merszet hogy elsírjam magam. Őseim reakciója: anya vagy, bírd, ez a dolgod.
Nem is tudom hogyan sikerült egyedül kimásznom belőle. Lehet hogy az kellett hozzá hogy elfogadjam, kimondjam hogy igenis, depi van, és én meg nem vagyok szuperanya, szupernő.
Most (még) jól vagyok, jól is szeretnék maradni. Viszont ha az első jelet észreveszem magamon (vagy inkább a családon, a reakciójukon), gondolkodás nélkül szakemberhez fordulok, az tuti. Ijesztő visszagondolni arra az egy évre.
## (06.00/) Remélem most nem lesz semmi. (Juca, 2009-01-19)
Remélem most nem lesz semmi. :-)
## (07/) Na igen ez az a téma,amit (Frutty, 2009-01-17)Na igen ez az a téma,amit mindenkinek el kellene olvasnia szülés előtt!Hogy ne érje váratlanul,mert ezek a gondolatok mindenkit elérnek,nem lehet rá felkészülni!
Már szülés előtt meginog az ember önbizalma,hogy valóban ő is igen képes lesz világra hozni a kisembert,akit annyira várt,aztán jön a kórházi 3-6 napos tartózkodás,ahol én személy szerint jó ha aludtam a 6 nap alatt félórát,meg a hormonok változása,tejbelövellés miegymás!Amikor ezen átvergődsz és vééégre hazamehettek,akkor rádszakad a felelősség,nincs pardon,a Te gyereked,Neked kell megoldani minden szitut,ha belegebedsz is!Mert én úgy éreztem kb. 2-3 hétig,belegebedek,tényleg!Hasfájós volt a kislánykám és ordított..szinte egésznap teli torokból.Szinte mindent próbáltam,levetkőztettem átnéztem a ruháját nem zavarja-e valami,tisztába tettem,megszoptattam,akár óránként vagy órákig,de semmi nem használt,ordított!Akkor jöttek a kedves és tudálékos megjegyzések,mit hogyan csináljak,mert elrontom,rosszul csinálom,félrenevelem stb.NA ezek egyáltalán nem tettek jót,az amúgyis ingatag lelkivilágomnak,beleléptem a baby bluesnál kicsit rosszabb állapotba.Üveges szemekkel magam elé bámulva,gépiesen tettem tisztába,szoptattam,tettem a dolgom,de örömet nem leltem benne!Enni sem volt kedvem,mardosott a bűntudat és egyfolytában az járt a fejemben,nem vagyok jó anya és hogy fogom én ezt végig csinálni??Sokszor nekem is megfordult a fejemben,hogy kárt teszek a Kicsikémben,mikor már 5 perce egyhuzamban sírt!Aztán megelégeltem,hogy csak a kisszobában ülök a macis tapétát látom egész nap..Rájöttem ez így nem mehet tovább.Mentem a fórumra,vigaszt találni a lányoknál és apa az egyik este,mikor leraktam Pindúrt kezembe nyomott egy csokit"mert kell az energia".Ezek voltak a kezdeti segítő lépések.Aztán jött a homeos bogyó és mostanában a minden esti elalvás előtti ima,amiben hálát adok a napi örömteli dolgoknak,hogy van Nekünk Fruzsi és ezzel más színben látom a küzdelmet.Erőt kérek és türelmet a másnapi harchoz.Mert ez harc önmagunkkal és az elvárásokkal szemben!Mindig az jár a fejemben,hogy mennyire vártuk Őt és nem véletlen,hogy pont Őt kaptuk és Ilyennek amilyen.Tanuljuk egymást mindennap és ez csodálatos!Csodálatos és nehéz!
Frutty! Tudod nekem az a fura, hogy te szakmabei vagy, és gyanítom láttál sokat, és még okítottak is, és mégis.
Milyen homeos bogyót szedtél?
## (08/) Juca, örülök, hogy írsz (Agnese, 2009-01-18)Juca, örülök, hogy írsz erről! Bár én még nem rendelkezek ilyen tapasztalattal, mert még nem szültem, de látom, hogy ez egy olyan téma, amit nem szabad elhallgatni, letagadni.
Legelőször kb. 10 évesen hallottam a szülés utáni depresszióról, amikor az egyik tanárom feleségénél jelentkezett. A szomorú az az egészben, hogy más anyukáktól, tanároktól hallottam róla, és mindannyian szégyelnivalónak, hisztis gyengeségnek, mondhatni kamunak tartották ezt az egészet, és szegény anyukát mélyen megvetette ezért mindenki. Akkor azt mondták, hogy ez kb. 1000-ből 1 anyukát érint (!!!).
Biztos, hogy sokkal több nő éli át, és jó lenne, ha ez nem ciki, lenéznivaló dolog lenne, hanem a családokban és az egészségügyben is támogatásra és megértésre találna, mert csak egy új élet, egy gyermek egészséges családban való fel-tudni neveléséről van szó. Addig is pedig jó, hogy vannak fórumok, oldalak, ahol kérdezhetünk egymástól, mielőtt még tényleg "véletlenül" ráborulna a csemeténkre az a dögnehéz páncélszekrény...
Bocs, hogy abszolút inkompetensként ideokoskodtam! 
Remélem, hogy sokan olvasnak majd!
## (08.00/) Igen, fórum van (Juca, 2009-01-19)Igen, fórum van popsitörlőről, gátmetszésről, tejszaporításról, de ez tabu. Nyilván senki nem büszke arra, hogy miket gondol, hogy szét van esve, de úgy vélem ezen pont a közösség tud segíteni. Nyilván attól xy-nak nem lesz jobb, mert mz/x is szenved, de hátha mz/x tud xy-nak segíteni, mert ő már túl van rajta.
## (09/) még egy apró, de fontos (Tszkrisztina, 2009-01-18)
még egy apró, de fontos mondat, egy komolyabb női lapban olvastam régen, állítólag mormon szólás. az idézet meglehet nem pontos, de a lényege ez:
Nem akarom, hogy a kilincseim fényesebben ragyogjanak a gyermekeim tekinteténél."
Írom ezt azoknak az anyukáknak, akik maximalisták szeretnének lenni a háztartásban is, de nem megy, és ezért lelkifurdalásuk van. Ne legyen.
Juca, ovi Szentendrén? ááááááá, dehogy...esélytelen, ha otthon vagyok 2 kisebb deddel. úgyhogy magánovi lesz otthon, a 3 gyerkőccel. Jó buli lesz!:) sűrűn alkalmazom az amerikaiak kedvenc mondását, csak E/1. ben: I can do it!:)
## (09.00/) Hö. Nálam a prímet viszi a (Juca, 2009-01-19)Hö. Nálam a prímet viszi a vasalás. Nem vagyok hajlandó és pont. Nincs rá igényem, ha úgy tetszik lusta disznó vagyok. A kaját is megfőzi az interfood, épp elég a többivel boldogulnom. Viszont, ha alkalmas az idő kétszer megyünk ki, vannak barátaink, nyüzsgünk hétvégén stb.
Persze jön a megoldás, hogy vasaljak éjjel. Nem éjjel alszom, vagy 
vagy olvasok, vagy keresztszemezek, vagy beszélgetünk. Nekem ha úgy tetszik minden más fontosabb a vasalásnál, evvan. A vasalóval viszonylag nehéz kommunikálni. Tudom, hogy az idősebb korosztály mélyen megvet ezért, sajnálom, emiatt nem fogok elkezdeni vasalni. Inkább vonatozok, inkább elhúzunk a babaklubba, inkább jöjjenek ide teázni hozzánk, mint hogy olyanra pazaroljak energiát, amiben nem látok rációt.
Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy ha megöregszem, azt szeretném inkább mondani, hogy amikor fiatal voltam, olvastam, moziztam, színházaztam, Sebőkluboztam, gyerekeztem, barátkoztam, jöttem mentem, mint azt, hogy vasaltam, befőztem, portöröltem kétnaponta, és minden nap délre ebédet rittyentettem az asztalra.
Természetesen egyéni döntés kérdése, abszolút megértem, ha másnak más fontos, de ne presszionáljon a környezetem. Valahogy így.
## (0a/) teszt (Juca, 2009-01-19)érdemes lehet kitölteni
## (0b/) nálunk is volt Fekete leves (merhogy úgy hívnak :) ([Yaldi](http://blackpeti.spaces.live.com), 2009-01-21)Már régóta akarok írni, csak hát zajlik az élet, nehogy már két percre le tudja ülni (és nekem csak egy gyerekem van, de asszem kettő kis ördög van benne:)
Szóval nálunk is nehéz volt. kezdődött azzal, hogy a kórházban jött a szopis nővér, berántotta a bimbómat a ygerek szájába, aztán szopjanak, kismama felkiáltással a viszontlátásra.
Hát így is történt, Máté is szopott, meg én is. Bedurrant a cici, a bimbót nem tudta bekapni, védőnő: hát ez nem bimbó (szerinte a térdemig kellett volna érnie, hogy Máté be tudja kapni!!!!), használjon bimbóvédőt.
Húúú, az aztán nagy móka, a végében megmarad a tej, leveszem, ráfolyik a gyerekre, minden szopi után átöltözés.
Na, pár nap után kunyeráltam a neten egy szoptatási tanácsadót magamnak, kijött, kiokított, hogy hát fejjek már le egy kis tejet, hogy ne legyen ekkora kannám, aztán jéééé, máté egyből be tudta kapni a bimbót...
Éjszakák:
Hát voltunk már vagy négy hetesek, vagy több is, majd megnézem, mire leesett a köldökcsonk. Minden éjszakai etetésnél tisztába tevés, köldökcsonk birizgálás. Párom segített, éjjel egy etetést bevállalt lefejt tejből (sokan mondják-ááááá, ekkora gyerek majd cumizavaros lesz - erre én: inkább ő legyen cumizavaros, mint én elmezavaros!!!!!, de az aventes cumi jó, igazán cici-és bimbóalakú (mármint egy csecsemőszáj szempontjából), Máté sosem lett cumizavaros...
De hát ezek a procedúrák azt eredményezték, hogy a gyerek jól felébredt, fél óra cici, másfél visszaaltatás, fél óra fejés, aztán hopp, már megint letelt három óra. Mire rájöttem, hogy éjjel vajon mi a fenének teszem tisztába, ezek a pelusok ugyan már, kibírnak legalább 6-8 órát, meg a köldökcsonk se szárad gyorsabban, ha mi ketten háromóránként aligfényben gúvasztjuk a szemünket, hogy besöpörjök a csonk alá a hintőport, miközben ordít a gyerek, hogy enni adjak már neki, hagyjam a fenébe azt a csonkot, kit érdekel, már nem ott kapom a kaját, anya, ne vacakolj már!!!!!
Visszatérve arra, hog az ember is etetett: ez nagyon király volt - tudtam aludni picit többet, letojtam, hogy úszok a tejben, jó meleg volt :)
A gyerek megszokta, hogy Apa is ad neki enni, nem rémült halálra, ha Anya kedves arca helyett egy szőrös pofában végződött a tejforrás :)
Mostanában lettem depis (inkább befordult), mert az ember el tud menni snowboardozni, mi meg itthon. mert Máté növekedési ugrik, oltást kapott, szeles idő jön, vagy csak szimplán nyűgös, utálja, ha beöltözünk, mert nem tudja az öklét a szájába tömni. Nagyszülők 250 kmerekre, csak ahvonta egyszer jönnek, így kettészakadt a család, Apa a sípályán, mi meg idegpályán:)
Nem baj, majd ha tavasz lesz!
Na, és most kel a ygerek, Apa 24 órás szolgálatban, pedig most akartam megírni, hogy milyen jó a növekedési ugrás, és milyen jó, hogy tudtam, hogy van ilyen, és nem estem pánikba, hogy kevés a tejem és megúsztuk a tápszert (pedig kétszer már felébresztettem az ember thajnalban, hogy megmondjam neki, holnap kérek a dokitól tápszert, mert húúúú, de utálok szoptatni, a gyerek azt játssza, hogy egy másodosztályú étteremben van, és milánói makarónit eszik - úgy szívja be a bimbót, hogy csak naaaaaaa, ez fáj - nekem, neki meg jó játék).
Na, majd folytatom máskor, de mindenkinek kitartás, nagyadag humor, a párunk, a szomszédunk, a kutyánk, a macskánk (mindegy, csak lekösse a gyerek figyelmét 5 percig, amíg pisilünk) gátlástalan kihasználása, és mindjárt jobb lesz. Úgy kb 18 év múlva :-D
## (0b.00/) folytatás ([Yaldi](http://blackpeti.spaces.live.com), 2009-01-21)
Visszaaludt :) Folytatom....
Olvastam, hogy Japánban hat hétig a nagyi a családdal van, így sokkal-sokkal kevesebb a gyerekágyi depi. Én Anyával 5 napot bírtam. Nagyon szeretem, de nekem más az életvitelem, és úgy éreztem, még az ő jólétéről is gondoskodnom kell, mikor itt volt.
Pedig ő volt az egyetlen, aki a háttérből, könnyes szemmel figyelte, hogy a szoptatási nehézséget leküzdvén, én a kanapén ültem, ölemben az ordító gyerekkel, akinek a feje fölött himbálózott a tejtől feszülő cici, szemben velem Apa és a védőnő. Védőnő a bimbótaszájbatuszkolós módszerrel húzta a bimbót, közben hangosan utasította Apát, hogy ezzel egyidőben ő meg tolja Máté fejét a cicire... leizzadtam, pár percig próbálkoztam én is, bár én nem kaptam szerepet, majd hirtelen megalázva éreztem magamat, kibuggyanó keblemet három ember bámulja, egy próbálja bekapni, és azt éreztem, hogy most rögtön elsüllyedek...
Istenem, életem legrosszabb pár perce volt. Mondtam: elég. Elvonultam az én kis dedemmel, akiről abban a pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy áldás vagy sem számomra... Aztán a következő pillanatban rossznak éreztem magamat, hogy megfordult egyáltalán ilyen a fejemben, hiszen őt vártuk!!!
Őt, a kis üvöltő-kakiló-pisilő-bimbónyúzó kismbert...Csak az volt a baj, hogy 37 hétig, míg a pocakomban fickándozott, nem így képzeltem el... Hanem úgy, hogy ő egy édes, azonnal beszélni tudó, bilit használó, a gondjait velem megbeszélő baba lesz...
Mert ezt láttam a környezetemben: olyan két-három éves gyerekeket, akik már itt tartanak. Mert nem láttam, hogy náluk mi volt két-három éve, és tudjátok mit???
AZ EMLÉKEK MEGSZÉPÜLNEK!!!!!
Senki sem emlékszik már arra, hogy mi volt az első pár hétben! Mindenki elfelejti, hogy neki is volt rossz, és azt mondja, hogy az ő lánya már párhetes kora óta átalussza az éjszakát, a fia sosem pisilt 3x a pelenkázóasztalra egy pelenkázás alatt, sosem volt nyakig fosos, nem is fájt annyira a hasa... Mert az az első pár hét, hónap később a ködbe vész, és gyönyörűvé teszi a kis lurkó fogatlan mosolya, első hangos kacagása, másokat röhögésre késztető első nyilvános, hangos és büdös pukizása....
És tudjátok mit?
ahogy olvassátok, én is humorra írok erről. és miért? Mert már az én nehézségeimet, bánataimat is feledtete velem, ahogy ez a kis négy hónapos ördögfiók a ruhaszárító csipeszekkel játszik, és úgy rángatj a selyemsálat, mint Foxi a lábtörlőt.
Imádom, és már nem tudom, milyen rossz volt....
Nem tudom, én sosem mondtam, hogy kinga átaludta az éjszakát hat hetesen, mert marhára nem. sőt, nem átallottam szétkürtölni, hogy mit csinál a beste és, mint látod az első fecske igen későn szállt erre, és még akkor is kóricált, mire végre megállapodott. (9,5 hónapos is elmúlt, mikor átaludta az első éjjelt!)
Szerintem, aki utólag korrektorozza az első időket, az egyszerűen a másikkal tol ki, pedig hányan csinálnak így. 
Nyilván minden gyerek más, azért abszolút elviselhetetlen viszonylag kevés van. Mindegyiknek van jó és rossz tulajdonsága, és valószínűleg az anyuka is elkövet hibákat. Én pl. valamit az éjjelnél rontok el, mert Kata is ugyanúgy ébredezik, mint anno Kinga, szóval van itt saram. Viszont Kinga evett rendesen, bárhová vihettük, hamar megszokta a "nyúzást" stb.
És igen ezért írtam, hogy kinőnek tök hamar mindent. Sőt a többedik gyerekek még hamarabb nőnek. Kinga már túl van a dackorszakon, egyszer csak kinövi a pelenkát is, olyan szövege van, hogy dobsz egy hátast, ha meghallod. Jön majd az ovi, isi, a pasik és így sorban, és azt veszem észre, hogy egy pillanat volt az egész, de ha egyszer ők fognak hasonlóan vergődni éjjel, akkor nem fogom azt mondani, hogy hát figyi kedves, ti már hat hetesen dekkoltatok. (anyu közölte, hogy mi 2,5 éves korunkig nem aludtunk éjjel, én a cumi miatt, tesóm vizet ivott)
## (0b.01/) nos ezért könnyebb bizonyos (Juca, 2009-01-21)nos ezért könnyebb bizonyos értelemben több gyerekkel. nem mondhatod, hogy jaj, majd ha tavasz lesz, mész velük, ha jó idő van, ha nem. automatice szocializálódsz (modern netes anyukák, akik fanyalognak a játszón, és tüntetőleg elvonulnak egy sarokba, mer jaj milyen a többi anyuka, monnyanak le-> egy idő után úgyis rájönnek, csak mondom, hogy mennyi ilyt olvastam pl. a porontyon, mert ott menő volt különbnek látszani a többinél). másrészt sokkal jobb az öltöztetési üvöltést sztereoban hallgatni, és nem monoban, míg az egyik oááááááá, másik meg egyedüüüüüllllll, nem sikerüüüüülllllll, segíííítssssssséééélllll mmmááááááárrrrrrrr aaannnnyyyyyyaaaaaaaaaaaa. aztán a legszottyosabb idő is üdítően hat, mikor végre a két szkafis gyerekkel kicsapódsz a járdára bicajjal, kocsival, hátizsákkal. majd szembejön egy csaj a melóból, olyan keribredsós, és bicsaklik egyet a 25 centis csizmasarka, amint félreugrik a vadbicajos gyereked elől, és yesss te vagy a föld nője hirtelen, ez az, végigsújtasz a téren, ahol a 2,5 évesed berongyol a pékhez, és megveszi a pogiját, te kinn megvárod, és úgy érzed csúcsok vagytok, és ez valahol igaz is.
és nekem az a mottóm, ha ma lemehetsz (emberek közé) ne halaszd holnapra!!!
valamint tévhit az, hogy az emberek keresnek minket. ugyan, nekünk kell keresni az embereket. lassan de biztosan kopnak, és ha nem újítunk, nem nyitunk, pillanatok alatt eltűnnek.
## (0c/) Igen, fontos ez a téma, és (Mv, 2009-01-21)Igen, fontos ez a téma, és gondolkozom, hogy apaként mit is tudnék mindehhez hozzátenni. Meg aztán azért is írok, mert kis kerülővel fel voltam szólítva, hogy ne csak üzengessek a szóvivőm útján
Konkrétan a vasalás témában merült fel, hogy mélyen egyetértek Jucával. Szerintem ha az ember a mosás befejezése után nem hagyja órákig a gépben a cuccost, és viszonylag precízen tereget, tök felesleges a vasalás. Tudok vasalni, vasaltam is épp eleget az ingeimet szállodai szobákban, az ágyon a lepedőn úti vasalóval. Mostanában szerencsére nem kell öltönyben parádéznom, így egyetlen ruhadarabom sem igényli a vasalást. Én meg pláne nem. Szerintem a gyerekruhák sem. Esetleg a textilpelenkákról nyithatunk vitát, de azok is ugyanúgy felszívják a hányást vasalatlanul, mint vasaltan. Oké, elismerem, egy esküvői ruhára ráfér a vasalás, de a hétköznapi dolgokra nem. Tehát Juca, teljesen egyetértünk.
Ja. Nemcsak az anyukáknak jut eszébe, hogy az éjszaka közepén, üvöltésével mindenkit felébresztő gyereket kicsit falhoz csapdossa. Az apukáknak is. És többnyire õk se lépnek a cselekvés mezejére.
Mit is tudok én tenni anyuka depressziójának elkerülésére?
Már szóba került az éjszakai etetés apa általi átvállalása. Ez nálunk is működik. Valszeg szerencsés alkat vagyok, nekem - legalábbis mostanában bármely helyzetben sikerül rövid idő alatt elaludnom. Tegnap este is ki lettem kacagva, mikor a gyereketetés végén leklattyant a szemem, és kiesett a kezemből a cumisüveg.
Törekszem arra, hogy a párom ne csak a tv képernyőjén keresztül lásson embereket. A gyerekek 2 hetes kora óta gyakorlatilag minden nap megyünk valahova, legyenek akármekkora mínuszok is. Kapok is érte anyámtól, hogy milyen felelőtlenek vagyunk, de a párom legalább nem kattan be a 4 fal között.
Mondjuk velem nem túl nehéz, mert nincsenek olyan berögzült igényeim, mint hogy legyen mindig főtt étel vacsorára, vagy hasonlók, teljesen önellátó tudok lenni. Párom viszont csinál magának épp elég feladatot így is, hiába mondom, hogy ne pörögjön túl, megvár engem a mosogatóban a koszos edény.
És azt is csak megerősíteni tudom, hogy nálunk sincs kolbászból a kerítés, és mint ahogy mindenhol, ahol gyerekek vannak, gyakran szalad a lakás, hancúroznak a porcicák, és ritkán fénylik a kilincs. Na és? Tölthetnénk ezzel a gyerekek két bőgése közötti időt, de semmi értelme. Nem kell tökéletesnek lenni, élni kell és túlélni. És amennyire lehet, élvezni ezt az igenis csodálatos időszakot, mikor még picik a babák.
## (0c.00/) Mi is mentünk sokfelé, míg a ([Yaldi](http://blackpeti.spaces.live.com), 2009-01-21)
Mi is mentünk sokfelé, míg a gyerkőc csak evett-aludt, max a kettő között három percig pislogott
. De aztán jöttek a nyűgök, és elmegy a kedvem a kimozdulástól, amikor 10 percig üvölt az overálban, megfeszíti magát, és mivel a babahordozónk nem fektethető, így esélytelen, hogy belegyömöszöljem a gyereket...
Apa (akit imádok, de nagyon) meg zavar, hogy menjek, vigyáz a gyerekre, megeteti, de én velük is akarok, nem csak egyedül.... Úgyhogy inkább mondom neki, hogy menjen, snowboardozzon (persze, azt is hozzátettem, hogyha eltöri a lábát, valaki sz...ban marad: vagy ő, vagy a gyerek, mert hogy mindkettőt nem pelenkázom, az tuti
) mi meg megyünk a többi bezárt anyukához és megpróbáljuk egymást kivarázsolni a mindennapokból. Jöhetne már a tavasz...
köszi!!!
na ennyit az önkéntes kommentelésről. 
bár azért nem is csíptelek fülön, hogy ide veled, aztán írj! (tudodm, hogy előhozod a gyerekbántalmazóst...)
Magvető! igen. Kofa is így segít, és hidd el, ez rengeteg. Már az is segítség, ha este beszélgetsz, és segítesz tompítani a két légvédelmi sziréna hangját, vagy etetéssel, vagy hordozással.
és mi is jövünk, megyünk, hozzánk jönnek. ez kell. amikor azt hallom, hogy a gyerek hat hetes koráig ne zavarja senki látogatással az enyát és a gyereket, akkor mindig arra gondolok, hogy ha valaki velem így tett volna, az gyakorlatilag nekem lipótmező lett volna.
és külön köszi, hogy kakasként feldobtad kis tyúkólunk kárálását.
Amúgy olvasva Liedloff Kontinuum-elvét eszembe jutott ez a bejegyzés, meg az, hogy természeti népeknél nincs gyermekágyi depresszió, mégis hogy van ez? (Persze van rá elméletem, és a pánikbetegségre is...)
Mint ahogy amikor megkérdezték Kínában, hogy náluk mekkorra a bölcsőhalál rátája, visszakérdeztek, hogy az meg mi? Mivelhogy ott mindenki a csecsemőjével alszik. Ez meg LLL-forrásból.
Ezt a kettőt összevetve az jutott eszembe kibaszott-elcseszett társadalom tagja vagyok.
## (0d.00/) Jaj ne! Ezeket az (Juca, 2009-01-23)
Jaj ne! Ezeket az összehasonlításokat nagyon nem szeretem. Kínában van abortusztörvény pölö, de régi Kínában is volt olyan hierarchia, ahol az ember semmit nem számított. Ott nem depresszió volt/van, hanem diktatúra, fegyveres uralom, és emberek igen nagy része még mai napig állati, sőt megkockáztatom rosszabb körülmények között él. Ezt biztosan nem elemezte az LLL.
De nem kell olyan messzire ugrani Illyés is megírta a Puszták népében, hogy feküdtek "társbérletben" a pusztán 6-8-an egy nagy ágyban lábtól, fejtől stb. A tanyavilágban igen nagy volt az öngyilkosok száma, és az alkoholizmus (mai napig jóval magasabb, mint Magyarország egyéb vidékein).
A természeti népeknél meg volt/van minden más, pl. poligámia, csikló körülmetélése, hüvely összevarrása, gyerekmunka, öncsonkítás, fertőző betegségek, gyerek "betörése", hogy zsarolható katona/ember legyen. Attól, hogy nem ismerik a gyermekágyi depresszió fogalmát, még lehet, hogy van, csak nincs statisztikai hivataluk sem, meg van más bajuk, és van vajákolás, "természetes születésszabályozás farkas törvényekkel" és természetes szelekció szüléskor meg utána, aki nem bírja, úgy járt.
Múltkor a fogtömés után beszéltük Kofával, hogy még kétszáz éve is elpatkolhattam volna egy gennyes fogtól, vagy annak "kezelésétől", ma meg ott egy pici fúró, érzéstelenítő, panoráma röntgen, és gyakorlatilag mindent meg tud oldani a fogorvos.
Nyilván régen is voltak lehangolt anyák, meg depressziósok, csak nem volt "téma", de ez kijött valahol máshol. Pölö a házaséletben (Závada regények a tótokról, hogy ki kivel hol kavart, mert otthon az asszonyok bezárták a kaput és kész), a környezettől elszeparáltságban, vagy csak egyszerűen sokkal sokkal boldogtalanabbak voltak. Minél hierarchikusabb egy társadalom, annál kevésbé jelennek meg az érzelmek, és természetesen a hierarchia alacsonyabb szintjén kevésbé. A nő a férfi alatt, idősebb nő alatt nem nadrágot nem hordott, de...
Szóval minden nyűgével bajával depressziójával együtt inkább a mai elcseszett társadalom, mint a természeti népek. Valahogy mindig idealizált képeket festenek róluk, de azért ez a nyájas derű csak akkor árad, ha a misszionáriusokat, segélyszervezetek tagjait, kutatókat egyáltalán nem ölik meg. Holott csecsemőkorban együtt aludtak az anyjukkal. 8-)
Jó nyilván a motorizáció, a szemét, a fogyasztói társadalom sem habostorta, sőt. Kofa szokta visszasírni, azt az áldott középkort, mikor engem máglyán pörkölgettek volna, de azért egyikünk sem vágyik komolyan sem a természetbe, sem a múltba, gyerek meg alhatna velünk, ha akarnánk, de nem akarjuk.
Bocs, hogy ezt írtam, de ez a véleményem. 8-)
Én sem kívánok természeti környezetbe költözni, és nyilván élvezem a mostani életem előnyeit is, pl. mosogatógép, csak azt mondom, hogy a természetes folyamatokba ez nem tartozott bele, mint a pánikbetegség sem.
Szerintem régebben valóban nem létezett a gyermekágyi depresszió, inkább csak az első két hetes hormonborulás. Amit most ez alatt hívnak az valójában a társadalom által közvetített hamis kép a rószaszín babaágyról és a valóság közötti különbség kicsapódása emberi karakter, hajlam függvényében.
Ennek ellenére még szkeptikusként neked is ajánlanám a könyvet olvasásra, akkor a viszontválasz nem biztos, hogy ennyire csípős, hehe
## (0d.00.00.00/) Könyvet ide! (Juca, 2009-01-23)
Adsza a könyvet, bár tényleg szkeptikusként ugrok neki. Szerintem régen is volt depresszió is, meg gyermekágyi depresszió is, de látom mit írnak a szakavatottak. :-)
## (0d.00.00.00.00/) kontinuum elv (Melinda, 2009-01-25)http://www.okosbaba.hu/az-elveszett-bold...tinuum-elv.html
Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában - A kontinuum-elv