Errrggghhhuafrancbavazzésméghosszanfolytathatnám
Már megint bebizonyosodott, hogy az is baj, ha nem vagyok hipochonder és nem vagyok elég tudatos páciens. Kezdetben Kofa benyelt egy torokfájást, amiből alig vergődött ki. Kinga is behúzott egy könnyedebb kivitelt, egy szemgyulladással megspékelve. Aztán jöttem én. Háppersze, hogy nem rohantam ízibe orvoshoz, vajákoltam, teáztam, szopogattam a bogyókat, de ez a dögrovás, meghaladta a képességeimet. Lévén csak ügyelet volt, az év első vasárnapján elzarándokoltam dokihoz, a dunakeszi esztékába. Humoros volt, mert azzal indítottak, hogy ha nem haldoklok várjak már, mert vacsiidő van. Aztán mégis kiszólt a dokker, hogy ha már itt vagyok menjek is be gyorsan. Asszisztens néni, mint aki piacozik úgy volt öltözve, frankó cicanaci, meg dübörgő, na de ez nem is a francia divathét, lépjünk ezen túl. Szemben velem egy mentős, aki épp unatkozott, és nem ment útjára, beült bámészkodni. Előttem meg ott tornyosult a a doki 190 centijével 60 évesen ősz lenge hajjal, majd megkért, ha már idáig fáradtam, fárasszam, mondja akkor. Mondom fáj a torkom, fülem, a családunkon már végigment a kór, ja és szoptatok. Oké, vegyem a pulcsit meghallgatna. Mentős, kicsit változtatott az ülési pózon, biztos, hogy jobban halljon. Konklúzió: semmi baja, szopogasson gyógyszert, szoptasson maszkban, hogy meg ne fertőzze a gyereket ANYUKA. Mindezt olyan hangsúllyal, hogy "ha ezt tudom, hogy ilyennel fogja eltolni a kajaidőmet suhhh". A mentős is vigyorgott, mint akinek csiklandozzák a ... de örüljön, mert premier plánban megtekinthette dekoltázsom úgy, hogy nem volt rácsatlakoztatva egy gyerek. Mondtam viszlát, és távoztam, a természetesen tárt ajtón keresztül. (Nem tudom mikor jutunk már el odáig, hogy peddzék, hogy a rendelés nem nyílt ajtó mellett kellene, hogy menjen, mert van az embernek intim szférája vagy mi, bár ha az orvosi rendelő egyben a mentősök melegedője is...)
Kofa kiakadt, én meg már nem is éreztem annyira a torkomat. (de igen, csak elült bennem az a pszichés kép, hogy valójában tényleg kutya bajom, csak kezd megártani az itthonlét) Fogtuk magunkat, be a járgányba, és el Vácra. Cirka fél óra múlva beblattyogtam a váci ügyeletre, ahol érdeklődve kérdezték mi járatban, hiszen Dunakeszi is ügyel. Sunyítottam, majd közöltem, hogy erre jártunk. Hát igen ez tulajdonképpen igaz is, fogtuk magunkat és arra indultunk. A dokinő kb. 22 (sminkben, anélkül 15). Elővette a checklistet, majd megmérte a lázam, pulzusom, vérnyomásom, megnézte a torkom, majd megkérdezte, hogy megvannak-e a manduláim. Bizonytalanságom kiülhetett a képemre, mert elmagyarázta, hogy előbb az általános nyálkahártyaállapotokat mérte fel. Jó. Megállapította, hogy mandulám gyulladt, torkom gethes. Aztán elővette a farmakológiai kiskönyvet, és végigbogarászta, hogy mit kaphatok. C vitamin, hársfa tea mézzel, és ACC200 csak a granulátum forma. Ha lázam van, menjek dokihoz. Eztán még volt némi bonyodalom a BNO kóddal (hohápersze fél órája már ellőtte az előző orvos), továbbra is sunnyogtam, majd megoldódott, jöhettem utamra.
Korrekt módon nem kaptam gyógyszert, az egyik azt mondta kutya bajom a másik azt, hogy kezdő, nem kockáztat. Összeszorítottam hát a fogam, és voltam.
Aztán a fülem nagyon fájt egyik éjjel. Bevettem algopirynt. Majd a következő éjjel is. Hétfőn már ott tartottam, hogy kerestünk dokit, és beszerveztük Gyöngyöst (bébiszitter), hogy a fülemet szabadítsák meg a fájtól. Doki: ez a füle volt operálva? Nem. Melyik fáj? A másik. Húháteznaggyonranda, ezt sajnos fel kell szúrni. Érzéstelenítő, várjak kinn. Míg kinn vártam leesett, hogy mit is kérdezett. Mikor bementem, azért még rákérdeztem, hogy annyira gáz a dobhártyám, mintha operálva lenne? Háttőizé igen. Páff. Szúrt, majd közölte, hogy a dobhártyabökő lándzsa életlen, megy keres célszerszámot. Mondtam, hogy én ezt nem biztos, hogy szeretném hallani, csak cselekedjen. Bökött. Aszongya kijött valami. Oké. Vártam a katarzist. Vártam. Éjjel lett. Kafán kifakadt a fülem. Aztán reggel lett. Még mindig úgy éreztem, hogy tele a fejem, plusz kafán begyulladt a szemem is.
Este lecammogtam a házidokihoz, elmondtam mindent. Nézi a torkom, hallgatja a hátam. Gyulladt, dagadt, sejtes, akut mandulagyuszi. Oké, szoptatok. Vakarja a fejét, majd közli, hogy cedax400 antibiotikum. (Hurrá, ezt kellett volna több, mint egy hete is.) Kérdem fülcsepp? Szemcsepp? Szakorvos. Bá.... Há csak arra van időm. (Az meg miért is van, hogy a gyerekdoki fel tudott írni a lányoknak szemcseppet???)
Éjjel fülem végleg kifakadt, meg én is. Baromira kezd elegem lenni. Nem vagyok az a sipákolós, rögtön orvoshoz rohaós fajta, de azért feledtébb rosszul esik, ha elmegyek, hogy alig tudok enni, akkor az a válasz, hogy eccsém, kutya bajod. Ha akkor ír valami antibiotikumot a dokibácsi vagy néni, akkor most lehet nem lenne ilyen tré a fülem, nem lenne tiszta veres a szemem, meg nem utolsó sorban nem jutok idáig. Most azon zseniális ötletemen molyolok, hogy legközelebb, ha bajom van a gyerekorvoshoz megyek, mert komolyan mondom messze ő a legjobb tag a vidéken. Az viszont biztos, hogy megköszönöm a fáradozását a házidokinak, kapjon más is esélyt, ennél rosszabb nem lehet.
Ha jól emlékszem, egy dobozzal kaptál, benne 5 bogyóval. A könyv szerint 10 napig kellene szedni.
http://www.rxlist.com/cedax-drug.htm - 2. oldal.
## (02/) szegény juca valaki (Melinda, 2009-01-14)szegény juca
valaki gyógyitson már meg! varázsló? 