Karácsony első napja van :-)

A karácsony előestéje 20-án a Katáng koncerttel vette kezdetét Vácon, majd 23-án este folytatódott a már "szokásos" Kaláka koncerttel a templomban. Nagy szerencsénk volt, Kinga az első sorban foglalt helyet, és lenyűgözve hallgatta végig az egész koncertet, nem különben Kata, aki végig nagy szemmekkel vigyorgott, a kolompra meg egyenesen ugrált az ölemben.

24-én nagy sürgés-forgás következett, Kingát megkértük, hogy segítsen fát díszeteni, hogy délután lássák az angyalok, hogy hová is kell jönni. Nagyon ügyesen és akkurátusan fel is díszítette a fát (kivéve az égősorokat, és a magasabban levő díszeket). 3-ra leléptünk megnézni a pásztorjátékot, jellemzően persze Kofa még nem készült el, így mi lányok kimentünk, hogy ne melegedjünk be, meg csekkoltuk, hogy kintről látják-e a fát az angyalok. Mire hazaértünk, Kinga, aki már annyira be volt sózva, hogy olyan sebességgel jött fel a lépcsőn, mint még sosem, hát mit láttunk, itt jártak az angyalok, és szorgosan bepakolták az ajándékokat a fa alá. :-D

Kingának úgy csillogott a szeme, na és egyből felpattant a biciklire, mert azt biztos ő kapta. :-P Egy tiszteletkör után csak nézte, kipróbálta a dudát, simogatta. Aztán bicaj elment a motor mellé aludni (persze azért még kétszer leellenőrizte, hogy megvan-e még). Kata is birtokba vette a könyvét, és mi is megtaláltuk az ajándékunkat. 8-) Így mesélt Kinga a telefonban.

Ma reggel Kinga első útja a bicajhoz vezetett, majd hozzám (mert én is meglepetést készítettem éppen). Miután megreggeliztünk besurrant a biciklijéhez, és 10 percig csak azt hallottuk, hogy kontrázik szorgosan. Gyorsan felcihelődtünk, és levittük a járgányt az első próbaútra. Döbbenet. Kinga felült, és elindult. Nem most ül már először biciklin, de eddig azért ügyetlen volt, nagy nehezen ment pár métert, és inkább hátrafelé pedálozott. Ezzel szemben most felpattant, és elindult. Irányban, lendületesen. Hamar rájött hogyan is kell kanyarodni. Csak néztem. (Aki ismer tudja, hogy én vagyok az a gyerek, aki antitálentum volt, biciklizni, korizni, és úszni is hosszú évekbe telt, mire megtanultam. Ja és oké, hogy pótkerekes a canga, de aki motorhoz volt szokva, annak nem evidens megtanulni tekerni a pedált, más gyerekeknél láttam, hogy kb. 2-3 hét, mire a semmiből erre a szintre eljutnak, ráéreznek a technikára.) Így Kinga nagy karácsonyi meglepetése az lett, hogy míg felkészültem, hogy ez a bicajozósdi nekem nagy púp lesz a hátamon, eleinte a babakocsi mellett még őt kell pátyolgatnom, irányban tartanom stb. ehelyett teljesen működőképes lesz az új közlekedési módunk. ;-P Az az öröm, leírhatatlan, szuper jó érzés, hogy így beletrafáltunk, és a "titkos" vágyát sikerült teljesítenünk. Köszönöm Holle anyónak is, hogy most kivételesen nem rázta meg azt a dunyhát, hogy a bicajosunk élvezhesse a száguldást. Íme az első kör végén a játszótéren (itt már azért elég fáradt volt).

A bicajos (első felvétel, második felvétel)