Hiszti a Pis(z)ti

Mindig meglepődöm hányan zugolvasnak, vagy mélyen hallgatnak. Mindegy is, az írás célja nálam valahol az archiválás, agykarbantartás és pszichoterápia keveréke. :-)

Dackorszak. Gondolom mindenkinek mond valamit ez a szó. Persze igen van olyan, akinek az az első, hogy megjegyezze, mikor éppen krízis (jól érted nem krőzus) helyzetben vagyok, hogy az ő gyereke sosem hisztizett, azt sem tudta mi az, egészen mostanáig. (igen, ő azt nem tudja mi a hiszti, én meg azt, hogy mi a szenilitás. 8)) Objektíven nézve (játszótér, mintegy 15 gyerekes nem épp reprezentatív minta, bár elég jól jellemzi a populáció adott szeletkéje a statisztikai sokaság érintett szegmensét... blablabla) vannak emo, nyugodt, Elmo, és különösen dacos vezérek. Nézzük akkor sorjában.

Emo (mondhatnánk, aki emu létére földbe hajítaná a fejét, ha tudná): mindig csendes, csak az anyja 15 cm-es körzetében mozgó gyerek. Nincs egy rossz szava sem, mert általában nincs szava sem. Ha a többi gyerek közeledik némán elviseli őket, de a szocializáció eme pontján nem is hajlandó tovább lépni. Ez a gyerektípus, az, aki mindig tiszta rucival távozik, sosem vesz részt a sár és toklászdobálásban. Ha a szülő arra vetemedne, hogy szerepeltesse, akkor ő ellenáll, és csak azért sem mond semmit, maximum egy gyengéd csikkeltaposós mozdulattal jelzi anyja lábán, hogy ezen törekvése eleve kudarcra van ítélve. Anyja sápítozni kezd, hogy jaj mi lesz majd az oviban, bezzeg a többi gyerek milyen életrevaló.

Nyugodt: nyugodt. Kb. ennyiben ki is merül a jellemzése. Semmivel sem lehet kihozni béketűréséből, más gyerek verheti lapáttal a fejét, összekrétázhatja a vadiúj 16 csengőhangon trillázó bicaját. Ha nagyon kell beleszól a játékba, de általában csak lassan cammog a többi gyerek után, vagy ha azok nagyon elvadultak előlük. Várat épít, csúszdázik, ha kell válaszol, ha nem kérdezik elvan. Órákig játszik békében, míg apja a harmadik scifi magazint olvasgatja a padon.

Elmo: (kedvenc gyerektípusom :-). Annyit beszél, hogy tele van vele a játszó, általában oltári nagy baromságokat, akarom mondani kreatív képzelőereje van, fut, szalad, ugrik, repül, fára mászik, dzsungelharcol. Abban a pillanatban megszűnik a reális világ, amint megérkezik, a szülei addig elmehetnek kávézni, nyaralni, míg ő kijátssza magát. Csacsog, irányít, barátkozik, a többi gyerek ragad rá, vagy ő ragad a többi gyerekre, mindenütt ott van, soha nem kell keresni, fényévekről tudni lehet, merre van. Aktív, mind testileg, mind szellemileg, szülei pedig pont ennek ellenkezőjét mutatják. Általában a padon elrejtőzve pihenik ki magukat, esetleg egy nagy sportújsággal álcázva személyazonosságukat.

Dacos, vezér: beszédes, de csak akkor irányít, ha biztosra akar menni. Előbb elvegyül, majd lassan átveszi az irányítást. Pillanatok alatt az ő akaratának kell érvényesülni, különben megsértődik, és eljátssza a nagy halált. Benne van a buliban, de csak akkor, ha ő irányíthat. Ha épp nincs banda, akkor figyel, másolja a többi gyerek mintáit, és szintetizál. Különösen az érdekérvényesítési technikákra utazik. Éppen ezért színes az önvédelmi, és önérvényesítési repertoárja. Ha kell bunyózik, ha kell csak csíp, ha kell másra keni. Remekül visít, fetreng, és kitartó. Egy szóval: törpeterminátor.

Természetesen minden gyerek kevercs. Kingában is van minden, de tény, hogy mostanában a dac az uralkodó jellemvonása. A hisztit bármikor, bárhol és bármiért előkapja, mint fegyvert. Ma pl. az átkelő előtt ácsorogtunk 37 percet, mert nem volt hajlandó megfogni a babakocsit. Közben néztük az autókat, hol ríva, hol mosolyogva társalogtunk, hogy melyik autó milyen színű, mit ehetnénk, ha már otthon lennénk, milyen papucsa a van a bácsinak, hová megy a néni. Kb. félidőnél már azt hittem sikerül elmozdulni a holtpontról a kacsapárna említésével, de sajnos nem jött be, bőgött, hogy otthon van, de nem volt hajlandó megfogni a babakocsit.

Hiszti oka bármi lehet, valamelyik nap az volt, hogy a koradélutáni mlegben és égető napsütésben nem vehette fel a plüss melegítőt. 3/4 órás rapli, földön vergődés után közölte, hogy elfáradt, menjünk haza. Így sikerült megtennünk a lépcsőház-ház előtti sövény-lépcsőház viszonylatot egy szűk órában. A cél a játszótér lett volna.

Bevallom a türelmem néha véges, és már nincs kedvem mosolyogni, hanem inkább csípőből oldanám meg a feladatot, ami természetesen hosszú távra nézve nekem rossz. A holtponton Kofa dobott által, egyrészt mert hulla fáradtan este azon méláztunk, hogy mi lehet a megoldás, mit kellene máshogyan csinálni, másrészt hogyan lehet ép pszichével kijönni a dackorszakból. Kingánál a hiszti nem új keletű (túrórudi, fetrengős-koppintós őszi séták). Ma már teljesen jól kezeltem a szitációt, azt hiszem kezdem megtanulni, hogyan legyek úrrá a saját agressziómon, amit kivált belőlem a dühöngő gyerek . (na ezt nem tudom érthető-e) Megpróbáltam felülkerekedni a fáradtságomon, és nem mindig csak monoton utasításokat osztogatni, próbálok Kinga fejével gondolkodni. Persze azért határok vannak, mert ugye nem csak én vagayok, bármennyire is rugalmasan alakítható Kata, nekem hozzá is kell alkalmazkodnom. Tanuljuk, alakulunk, én minden esetre egyre jobban boldogulok. Hogy Kinga mikor jön ki a dacból? Azt nem tudom, mikor lesz a hisztinek vége, de azt igen, hogy ez a bitang akarat, és kitartás még egyszer jól fog jönni a kisasszonynak. 8)

Tegnap a Plusban (mintha tudták volna, mi kell nekem) megvettük a Hiszti szülők kézikönyve c. kis füzetet, valamint Berg Judittól szeretném megrendelni a Hisztimeséket. Majd referálok. :-)

 

## (01/) Uh, 37 perc?! Én már a (Reni, 2008-08-28)

Uh, 37 perc?! Én már a felénél feladtam volna! Van türelmed! Peti ma extra hisztis volt, de egy ordításnál megláttam az okát! Egy újabb fogacska! Ma adott a szomszéd egy jó(!) tanácsot, amikor végignézte Peti hisztijét: Ne vegyem fel a hisztit! Ja, kérem, azt hogyan kell? Azt mondta, hogy a gyerekek így vannak kódolva, át kell esni ezen a korszakon is. Mi is ilyenek voltunk, csak már nem emlékszünk rá! Lehet, hogy igaza van? A fene tudja!

(02/) Adalék (Kofa, 2008-08-28)

Amúgy Kinga már a boltban elkezdte "olvasni" a könyvet (olyan színes ábrák vannak benne, mint egy mesekönyvben, csak kiránylányok és tündérek helyett síró, hisztiző gyerekekről), szerintünk a technikákat tanulmányozta. ;-)