Kis hableányok

Kinga is nagy spíler a vízben, igazi kacsa, Kata nem különben.

Kinga viszont olyat tett, hogy a szívem egy pillanatra megállt, majd azóta is kalimpál, mint az őrült, ha eszembe jut az akció. 20-án kisétáltunk a Duna partjára, Marcival és Vicával. A két lurkó dobálta a kavicsokat. Kinga mindig úgy ment a víz közelébe, hogy épp a nagy lábujját érte a víz.. Marci már merészebb volt, de tekintve kemény úszó múltját nem lepődtem meg. Jött is ismerős, és aggódva kérdezte, hogy jáj nem megy bele a vízbe? Én meg mondtam, nem, sosem szokott. Ki sem mondtam az én gyerekem megindult, és úgy ahogyan volt belerohant a Dunába. Én, mint Pamela Anderson (ha nem is abban a piros ruciban, de legalább akkora mellekkel) utána vetettem magam, a feje búbjáig vizes gyereknek. Egy pillanat tört része volt, dühöngeni sem maradt időm csak cselekedni. Mondanom sem kell azonnal jöttünk haza.

Kinga nagyon nem ijedt meg, sőt, úgy nézett ki, mint aki végre megcsinálta, amit kitervelt. Kezd nagyon furcsa lenni a helyzet, mert ugyan testvérféltékenység nincs egyáltalán, de ezekkel az akcióival jelzi, hogy nincs minden rendben. Vagy egyszerűen csak mindentkikellpróbálnom korba ért?

Másik hableányunk zsenge koránál fogva szelídebben adja elő a mókát. Ő csak egyszerűen élvezi a vizet, mint ilyen korában a nővére tette. :-D