Káosz

Már megszoktam, hogyha nekem papírt adnak, akkor azon minimum egy elírás van, legyen szó akár csak egy sajtfecnire írt telefonszámról. Elírták az első személyimet, az első adókártyámat, a bizonyítványomban is van javítás, a diplomát is cserélni kellett. Ennél már csak az ügyintézés blikfangosabb. Volt ugyebár dolgom az APEHhel, a minisztériumban hónapokig nem kaptam fizut, az első munkáltatóm (úgy is mint maffiózó) kicsikarta belőlem a határozott fellépést, és ügyvéd barátunknak köszönhetően sikeresen sarokba szorítottuk, mire úgy gondolta, mégis inkább jogkövető lesz. Az utolsó munkahelyemen a besorolásomat írták el, és a 13. havi fizummal küzdöttem. Sorolhatnám még az anomáliákat, az egészen kicsi orvosi karton elkeveréstől a nagyobb pl. bankos-földhivatalos "járkálós" ügyekig. Most ugye nyári ubiszezon lenne, ha nem lenne megint valami ügyintéznivaló. Most éppen az OEP és a Kincstár szivat a TGYÁS-GYES kerengőben, én meg ahelyett, hogy itthon örülnék a két szép lányomnak tiszta gyomorideg vagyok, és a még mindig dupla fordulatszámon pörgő hormonrendszeremnek köszönhetően kerül-fordul elbőgöm magam. Komolyan mondom más ovis csoportnyi állampolgár populációnak nincs ennyi megoldandó feladata élete során papírozás terén, mint nekem. Rettegek, egyrészt, hogy ragadós a nyavalya, másrészt, hogy sosem növöm ki, és a hideg veríték tör rám, pusztán attól, ha egy nyomtatványt meglátok.