Utolsó napok, és a szülés
Két nappal a NAGY nap előtt még dokumentáltunk. Pocakot. Ki tudja lesz-e még ilyenünk. Meg különben is nem hittem el, hogy hátulról nem is látszik. 
(Kérem, hogy aki érzékeny a "ledér" képekre, pláne, ha ott egy hatalmas pocak van a középpontban, az most csukja be a szemét! És ne is kukucskáljon! 
)
Valamint meglepődve láttam, hogy Kofának abban is igaza van, hogy hiába nagy gömb hasam van, de mégis kockás. 
A szülésről: rohamszülés volt. Fél nyolcra volt jelenésünk. Még a kocsiban benyomtam egy májas, sajtos szenyát, mert azért ki tudja mire is vállalkozok. Egész nyugodt voltam, mármint a szüléssel kapcsolatban, az nyomasztott, hogy Kingát otthon hagytam, és vajon hogyan fog minket fogadni...
Beértünk, a szülésznő kicsit késett, az orvos meg meg akart győzni, hogy talán még várni kellene, de kötöttem az ebet a karóhoz. Elmeséltem neki, hogy a szerdai vizsgálat után úgy jártam, mint egy droid, úgyhogy nem foglaltam imába a nevét. Csak vigyorgott, és közölte, hogy átkozott ugye? Mondtam naná. 
Aztán közben egy másik szülésznő mondta, hogy amíg az enyém nem jön, csináljunk egy ctg-t. Feltűzte a tapikat, majd öt perc múlva megkérdezte, hogy szülni jöttem-e. Mondom igen. Kérdi elfolyt a magzatvíz, mert fájásaim nincsenek. Erre mondtam, ezt a doktorúrral beszélje meg, ugyanis sivatag volt a ctg-m. Jön vissza vigyorogva, hogy fájásaim vannak, és beírta a papírra. Jól nézhet ki, ott áll, hogy fájások, mellette a sivatag ctg-vel.
Előkerült a szülésznőm is, és belecsaptunk a lecsóba. 1/4 9-kor megrepesztette az orvos a burkot, majd lefoglaltunk egy átmeneti szülőszobát, míg felszabadul egy jó. Ahogyan kivettem a diskurából azért mindenki egy hosszú délelőttre készült. Ismét ctg, de most egy hosszabbat csináltak. Eleinte feküdtem, de kinyavajogtam, hogy hadd ülhessek. Így kb. negyed óra múlva mondtam Kofának, hogy látod a gravitáció meghozta a hatást talán, mintha éreznék valamit. A derekam kezdett fájni, meg egy kicsit a hasam. Aztán hat perc múlva kicsit erősebben, majd 4 perc, három, kettő, másfél, és nagyon erős fájásaim lettek. Ekkor kb. 3/4 kilenc lehetett. A szülésznő már elmondta a választási lehetőségeimet, injekció, epi, gáz. Mondtam egy epidurálra vevő leszek, majd meglátjuk, mennyire bírom. Nos ekkor már mondtam Kofának, hogy most döfjenek. Komolyan azt gondoltam, hogy ha ez így megy majd órákon keresztül, akkor nem bírom. A szülésznő jött, egy pillantást vetett rám, majd a ctg-re, és közölte, hogy azonnal megyünk zuhizni. Még reggel megbeszéltük, hogy én döntök kell-e nékem beöntés (elmondta előnyét is, hátrányát is, meg azt is, hogy ő nem látja fontosnak, de ha szeretném, akkor lehet). Ekkor már eszébe sem jutott senkinek olyan, hogy beöntés, vagy oxitocin, meg fájásrendezés.
A zuhanyt is fájdalomcsillapításként ajánlották, na meg nem volt kit kidobni a korrekt szülőszobából. Ott még volt vagy 3-4 szinte folyamatos fájásom, a zuhany bejött, de elég is volt ennyi. Félve kérdeztem, hogy szimulálok, vagy tényleg tolófájásokat érzek-e. Megnézett a szülésznő, és azonnal indultunk a közben villámgyorsan megszerzett szülőszobára. Az a pár méter úgy tűnt nagyon messze van, de Kofa tartott, és már rakták is az ágyat, jött a doki, és a hajrá. Kb. 1/4 10 lehetett. A doki még az utolsó falatokat rágva jött, és azt hajtogatta, hogy álmában nem gondolta volna, hogy ilyen gyors leszek. Ekkor már nyugi volt rajtam, mert tudtam, hogy ugyan ugrott az epi, de hamar vége. Vagy két-három tolás, és kint volt a csajszi.
Mondták, hogy szép nagy lányunk van, 3800 g. Olyan nagyon jó érzés volt ott akkor. Hogy sikerült, hogy gyorsan, hogy ügyesen, hogy egészséges, hogy lány, hogy megvolt epi nélkül, hogy nem kellett semmit sem beavatkozni, hogy velünk voltak az égiek, hogy olyan volt a szülésznőm, amilyen (nem erőltetett semmit, nekem kellett még azt is választani, hogy én tartsam a lábam, vagy feltegyék...), hogy a dokim volt ott, aki szokás szerint nagyon normális volt, hogy nem húztuk a dolgot tovább, hogy nem akadtunk el valahol a dugóban, hogy összejött a négy pont (Kofa nem dolgozott, nem lett toxémia, nem utazott el a doki, és még a kisasszony is befordult menetirányba).
Utólag visszagondolva minden úgy volt jó, ahogyan volt. Kofa nagyon sokat segített, a kicsi is, azzal, hogy bedühödött pusztán attól, hogy "leeresztették a vizet a kényelmes fool extrás medencéjéből"... az eredmény meg magáért beszél, azaz szunyál a bölcsőjében. Kinga is jól fogadta itthon a tesót, persze azért a babakocsi az az övé, stb. bele kellett ültetni, és megmutatni, hogy nem fér bele, de alapjában véve nem kapott hisztirohamot, és szeretettel gondol rá. 
Nagyon vártam már ezt a bejegyzést, minden nap benéztem! Nagyon sok szeretettel gratulálok a csajszihoz! Ügyesek voltatok, hogy ilyen gyorsan lezajlott, én is ilyet szeretnék! (megsúgom, úgy néz ki, nekünk is nunis lesz!)Kívánom, hogy minél zökkenőmentesebb legyen a kétgyerekes élet! Puszik! Adri