Turbórudi és kis magyar sasszépasszé
A túrórudi a kisgyerekes családok körében egy fogalom. Nincs olyan másik termék, amely oly heves reakciót váltana ki a kölykökből, mint a piros pöttyös. Trademark, brand, marketing, csak emelem a kalapom az előtt, aki megtervezte a piros pöttyös dizájnját, ami azonnali pavlovi reflexet indít el még a legkisebb totyogókban is.
Kinga sem kivétel, turbórudi rajongó. Általában nincs követelőzés a boltban, nincs hiszti, az egyedüli neuralgikus pont ez a túrós édesség. Már kb. egy hónapja történt, de megosztom a lelkes olvasókkal a nagy dunakeszi túrórudi sasszépasszét ami egy összművészeti előadásként került be a Kofa család, területi védőnők és Match ABC történelmébe.
Induláskor megbeszéltük, hogy ott didereg a Rudi a hűtőben, ebéd után lehet megenni, a boltba történetesen egyéb javakért megyünk. Működött is a dolog egészen a hűtőpultig. Kinga résen volt, nem a diplomáciai tárgyaláshoz folyamodott, hanem égtelen visítós hisztibe kezdett. Természetesen könny sehol. Gyorsan arrébb vonszoltam, majd közöltem vele, hogy pihengessen a földön, amíg én kérek sajtot. Gyerek már-már abbahygta volna a műsort, de mindig újabb közönség környékezte meg, ami újabb és újabb lendületet adott a kis törpnek. Az egyik eladó baromi jól reagálta le a dolgot, közölte, hoz egy porrongyot, ráköti a hátára és hadd szóljon, végigtörölheti az üzletet. Jót mosolyogtam, mondtam hozza csak, én is segítek, sőt az utcát is felsöpörjük. A többi bámészkodó nem volt ennyire szemfüles, mindenki azt feltételezte, hogy a gyereket megcsapkodtam, mint a répát, és jogosan fetreng a kövön. Néztek, megjegyeztek, majd elszédelegtek. Nem tartott sokáig a jelenet, különösebben nem érdekelt ki mit gondolt, ez itt kérem a dac, Kinga határai pedig pontosan a talajszinttől 86 cm-ig terjednek nem tovább.
Már éppen jött volna a fizetés, mire kipattant a vezető eladónő, felkapta a gyerekemet az ölébe (így ugye a határait kiterjesztette 170 cm-re, ami nem szép dolog, arról nem is beszélve, hogy mi köze neki egy idegen entitáshoz?) és nyájas hangon beszélve elrobogott vele. Na hova??? Természetesen a túrórudi szakasz elé. Köpni nyelni nem tudtam, mint akit leforráztak. Visszatértek, Kinga diadalmas vigyorral kezében a hőn áhított Rudival, a nő meg bazsalyogva, hogy kérem mi itt a probléma? Most komolyan, ugyan mi???
Gondoltam nem tisztem egyszerre lekezelni a saját gyerekemet, és egy idegen gyenge felfogóképességgel ellátott némbert, szorítkoztam a szépen sorba oldjuk meg a problémákat megoldási menetre. A nő hangosan odavetette a pénztárosnak, hogy a rudit nem kell kifizetnünk, az az ő ajándéka. Azt hiszem itt durrantam.
Nos a végkifejlet. Kinga még egy orbitális hisztirohamot lenyomott a pénztárnál, gondolván, majd jön a megmentője, és neki lesz igaza. A hiszti tárgya pusztán annyi volt, hogy nem bonthatta ki, azt a nyamvadt Rudolfot, és annyira bepörgött, hogy végül begórta a pénztárpult alá a turbórudót. Pocakkal idegbajosan nem másztam a rudi után, a nő már nem mert a közelembe jönni (nem is fért volna), mondtam itt a vége fuss el véle, Kingát derékon kaptam, szajré, moci a kezemben, és angolosan távoztunk, az ingyen RUDI NÉLKÜL! És láss csodát nekem lett igazam, hogy csak ebéd után lehet megenni az otthoni Rudót.
Mint kiderült ezt végignézte a védőnőm is, aki már azon kiakadt, hogy hogyan merészel ölbe venni egy idegen gyereket egy idegen nő az anyja jelenlétében, de nem mert közbeavatkozni, mert látta, hogy a vérnyomásom veszélyes tartományban lebeg.
Tanulság: most akkor a maca ki a túrót akart nevelni? Engem? Nem látott még két éves forma gyereket, aki próbálkozik? Direkt szembehelyezkedik az elveimmel?
Az agész anzix nem alakult volna ki, ha hagyják a csajt lenyugodni a sajtpultnál, és annyi meg egy bambi. Ja, hogy kellemetlen egy fáradt, hisztiző gyerek? Igen nekem meg kellemetlen a kosz, a bejárat, a lehetetlen hosszú kiszolgálás, hogy a pénztárnál állandóan résen kell lennem, mert kb. minden második vásárlásnál megpróbálnak átvágni, és savanyú a túrójuk...
Várom a véleményeket, hogy ki mit tett volna a helyemben. (Oké a lelövöm egy parittyával, vagy meggyújtom a haját egy öngyújtóval megoldási lehetőségek nem játszanak.) Mi maradtunk annyiban, hogy jegeljük a MATCH ABC-t, és egy nyugodtabb önálló pillanatomban elbeszélgetek a nénivel, hogy adott esetben ez a leggörényebb húzás, amit ember el tud követni.
A túróruditól való eltiltásnak nincs értelme, meg jogalapom sincs hozzá, de limitált mennyiségben, és a (szülők-> anya, apa által meghatározott) időben fogyasztható. Hisztinek helye, és legfőképp eredménye pedig továbbra sincs!
Az ilyen banyákat én is utálom! Amikor már-már kezdene beválni a saját nevelési módszered, akkor jön egy ilyen boszorka, és keresztülhúz mindent. Mintha Te lennél a gonosz anya, ő meg a gyereked megmentője. Fú, utálom az ilyet. Volt már hasonló nálunk is de szerencsére még csirájában elfojtom ezeket, és mondom, hogy ne adjon neki semmit, mert most evett/most fog ebédelni/éppen hányós beteg/stb. Éppen mit hoz a helyzet. Azt gondolom ilyen esetben megengedett egy kis “hazugság”. Mer ha meg beszólsz, te leszel a rossz, és ugyebár egy várandós anyuka ezt nehezen viseli. Vásárolni meg muszály máskor is, így inkább nem vonod magadra túlságosan a figyelmet. Ha a gyerek hisztizik, hát tegye, más gyereke is szokott. Mégsem adnak mindegyiknek rudit a boltosok…
(02/) én biztos ott helyben (R., 2008-03-25)
én biztos ott helyben megmondtam volna neki a véleményem: “elnézést Önnek van gyereke? igen, akkor vele foglalkozzon. niiincs? akkor csináljon magának.” “mit gondol direkt kínzom a gyereket vagy nincs pénzem egy nyamvadt rúdira? gondolhatja, hogy volt oka annak, hogy nem vettem meg” stb.stb stb valszeg ha jobban felidegesít, akkor még az ostoba szót is használom, van magának agya, akkor próbálja meg használni szófordulatot is. Juca, neked olyan áldott jó fejed van, ezért mernek az ilyen banyákok beléd kötni:) bezzeg elég ha rám néznek már a szemem villanásából láthatják, hogy egy rossz mozdulat és átharapom a torkukat:)))))
(03/) Pfúúúú hallod… én (Pogi, 2008-06-15)
Pfúúúú hallod… én tuti leordítottam volna a fejét ott helyben… najó, igazából már megtettem kábé ugyanezt, a játszótéren akadt egy hasonló szutiációnk. Egyetlen személlyel nem tudok szembeszállni túrórudiilag, mégpedig a szomszéd nénivel, mert amúgy hihetetlenül aranyos és nem számít már idegennek, csak totál nem érti meg, hogy miért nem akarom, hogy édességgel tömje a 14 kilós és mégis csak 83 cm-es Bogyeszt…
(04/) jujjj, ez nagyon durva. Na (Nyanya, 2008-06-15)
jujjj, ez nagyon durva. Na velem ezt tuti nem csinálják, mert elküldöm a francba, de még a panaszkönyvbe is leírtam volna a történteket, hogy nyoma maradjon. Amúgy megteheted utólag is, megérdemelné az a liba és talán így tudatosul benne, hogy ne szóljon bele mások életébe.