Őszülünk

Itt van az ősz, itt van újra, s kín, mint mindig énnekem... Kingának meg mégkínabb. Már nem lehet egész nap egy szál ruciban játszózni, meg poroszkálni, hideg, nyálkás az idő, és a pocsolyák is olyan taknyosak, hogy még a kis csitrinek sincs ínyére a belevetődés. :-)

És ez csak rosszabb lesz, mert a novEMBER sem a hawaii napsütésről híres. :-(

Így hangulatunk néha a teőfokon, ami egyeseknél hiszti, másoknál depi formájában tombol, nevezhetjük ezt életkori sajátosságnak, hormonrohamnak vagy bárminek, tény, hogy kicsit ijesztő lehet egy szinglinek ezeket a pillanatokat megemészteni, és sokan átgondolják a védekezés fontosságát, akik mostanában látnak minket. Na de egy kicsit részleteiben:

a lyányon kitört a dac korszaka, de bitangul. Cseppet sem kicsi önérzete szilárd akarattal párosulva fantasztikus, és mondhatni férfias hisztiket eredményez. A sétálunk sétálunk helyi módosulata így fest: sétálunk, sétálunk, és ha nem arra amerre Kinga akar menni, akkor lefekszik, kicsit rúgkapál a lábaival, erre én türelmesen és higgadtan bíztatom, hogy pihenjen egy kicsit, elmélkedésre intem, majd gyermek megörül a felhők látványának, jé pár madárnak is akkor kell a magasban röpülnie, sőt még azok a szemét vitorlázórepülők is akkor gyakorolnak... eltelik jó 10 perc és azt veszem észre, hogy nyert. Gyenge kísérletként elköszönök tőle, elsétálok komótosan egy saroknyit, a gyerek pedig elbűvölten mereng, vigyorog a járókelőkre akik picinyt elképednek a sajátos performanceon, esetleg feltápászkodik, megmutizza a leveleit, majd következetesen elindul abba az irányba, ami a kezdeti feszkót kiváltotta. Ja, hogy én eltűntem a képből nem izgatja, egy gonddal kevesebb. Hát így vagyunk mi, mint borsó, meg a héja.

A téren korzózók szórakoztatására a fetrengős mellett a koppintóst is rendszeresen előadjuk. A csevej kissé egyoldalúvá válik, én szajkózok a ded meg az ellenkezőjét műveli. Erre meggyőzésképp mondjuk igyekszem félrevonni, irányba állítani, ölbe venni, amire úgy behergelődik a kiccsaj, hogy előbb paprikavörös fejjel visít, majd a földre kerülvén tüntetően 3-4-szer látványosan, hangosan és velőtrázó ütemben beleveri a fejét a földbe. Félreértés ne essék, nem ímmel-ámmal, úgy rendesen. Ha akaratérvényesítése nem lenne elég jó, akkor mindezt hídba feszülve félig fekve hátrafelé adja elő. Én mint türelmes, ám rendkívül következetes anyja csak állok, és számolgatom a kinyírt agysejtjeit, és mélázom, hogy hova lehet még innen fejlődni, hiszen ez csak a kezdet. Az önpusztításnak persze nem örülök, így megpróbálom hatástalanítani a merényt, és ölbe veszem. Ekkor az észheztérítés verbális formáit hanyagolom, egyértelműen a túlélére játszunk.

Ez Kinga démoni oldala. Amúgy lelkesen magára mutat, ha megkérdezzük hol van a kisördög. :-) Azért ne feledjük lányunk alapjában egy abszolút tünemény, anygali gyerek. 8) Most már jár, igazi menőmanó. A család aggódó csapata is fellélegezhet, maradt a juj milyen "Telekes egybelába van ennek a gyereknek" paraforrás, de tény, hogy ez azért meg sem közelíti a "mikor indul már el a gyerek" aggodalmat. Megmutaogatja a testrészeit, reggel hozza nekem a zoknit, és segít felhúzni a lábamra, és gyakorlatilag azt hiszem mindent ért, és fejlődik a szelektív hallása is. Huncut, a védőnő szerint a szeme sem áll jól, ha akar, akkor új szavakat mond, ölelget, puszil ésatöbbi satöbbi. :-*

Továbbra is gyerekfüggő, társasági lédi. Éppen a fenti eszmefuttatásomon, és további egyéni nyűgjeimen felbuzdulva (itt nem ecsetelgetném rahedli kudarcélményemet, minden téren szinte minden) arra az elhatározásra jutottam, hogy Kingát bölcsibe adjuk, én pedig munkát keresek, és találok, és ha nem is világmegváltóst, de valami hasznosat végzek a társadalom és saját pszichém számára. :-)

Az eddig elért eredményeinkről bölcsi témában majd később számolok be, mert az egy külön mese, ép idegrendszer kell a hallgatásához. :-D

Hát így vagyunk mi mostanság, őszölünk, és őszülünk. Az utóbbi hetekben történt eseményekről pedig igyekszem beszámolni... minden csak idő, energia, és kedv kérdése, általában már az első is szűkös erőforrás, de igyekszem összeszedni magam. Most pedig megyünk világgá, megnézzük a környék összes váját, cíjét, brúját... :-)