Alternatív kocsmaparti :-)
Megbeszéltük, hogy ha zord az idő, akkor nem a Vagonban züllünk, meg akkor már az aprókat sem hagyjuk otthon… 8)
Volt munkatársak, és gyerekeik, az egyik lány lakásában. 4 fiú, és egy lány (Kinga). Kalács vajjal, és kakaó. A hideg sör maradt még a hűtőben dideregni egy kicsit.
Kinga, mint rutinos csapatjátékos egyből bevetette magát a gyerektömegbe, nem zavarták olyan apróságok, hogy
-idegen környezetben van
-nem ismer egy gyereket sem a többi közül
-ő az egyetlen lány, az egyetlen, aki még nem jár, és a legkisebb bemászott a gyerekszobába, és mintha otthon lenne rámolt, pakolt, mászott, magyarázott, tett-vett, majd a fiúkkal bekucorodott egy IKEA sátorba, és ki sem dugta az orrát. Ja a szüleit le sem tojta, zaklatásnak vette az öltöztetést, valamint a penuscsekkolást, amikor szabadjára engedett pár szédítő “griffmadarat”. A földről felszedegette az elhajigált kölesgolyókat, és mikor éppen felém mászott, akkor iram közepette harapott egyet a kalácsból, csak hogy előbb szabaduljon. Szumma szummárum: vagány a lány.
Így viszont, hogy önmászóan viselkedett a gyerekem, volt időm beszélgetni munkakeresésről, bölcsiről, főnökről, távmunkáról, pályázatokról, feladatfinanszírozásról, bürokráciáról, aláírási mechanizmusról. Fura volt, mert legalább olyan idegenül csengtek ezek a szavak, mintha egyetemi csoporttársaimmal a galandférgekről dumáltunk volna. :-P Rémlett, megvolt, de olyan elméleti volt az egész. Nehéz dió lesz visszarázódni, ugyanakkor vágyom már a munkára, úgyis, mint szellemi kihívásra. Persze egyelőre még az értelmes rugalmas munka és az államapparátus pénzügyes állása nem képeznek metszetet, de hátha eljön az az idő, amikor már igen. Ahogy mondani szokás a remény hal meg utoljára. :twisted:
Jó volt a buli, legközelebb már tényleg a Vagonban gyűlünk és virsli meg krusó mellett tárgyaljuk majd meg a “Női programot” (-> itt kezdtem igazán a pályázatosdit
Elnézve a gyerekeket, hallgatva a nyüzsit, asszem marad a többgyerekes életforma, mint reláció. :-P
