Amatőrök 8)

Tegnap este Kofa megjegyezte, hogy már régen voltunk az Amatőröknél (hogy mivel érdemelték ki a nevüket? Először megspammelték Kofát, amúgy meg olyan bájosan kezdők, és lelkesek, a pincérek tajvani starnadpacskerban nyomják, az első jegeskávét még remegő kézzel hozta ki a fiú, hogy vajon iható-e, egy másik pedig aranyos zenbuddhista meghajlással köszönte meg a rendelést… :twisted:). Igaza volt, így gyorsan berobogtunk a plébániára leadni a szórólapokat, majd lesétáltunk a Duna partra egészen az Amatőrökig. Még nem hordták be a teraszról az asztalokat és székeket, így kinn telepedtünk le. Stílusosan a nyárvégi hűs estéhez forró csokit kértünk, Kingának pedig ropit. Mindez este nyolc után. Egyszercsak odajött hozzánk egy 2,5 év körüli kisfiú, és lelkesen Kingát kínálta a saját rágcsájával. Kingának sem kellett több, mint egy kismadár tátogott, hogy még, még, még (itthon egy fél literes gyümölcsjoghurtot vágott be indulás előtt :shock: :mrgreen:). Majd a babakocsiban ülve dizsizett a mellette levő hangfalból áramló dzsessz zenére. A kisfiú is táncolt, aranyosak voltak. Be is mutatkozott, hogy őt Benedeknek hívják. Kinga nem sokáig bírta a kocsiban, ki a kocsiból, és már tringoltak is a raktárba. :-P Persze idejében fülöncsíptük őket. :-) Kinga négykézláb, majd ahelyett, hogy elleste volna Benedeket, ahogyan jár és fut, Benedek kezdett el mászni. 8)

Nagyon kellemes este volt, így meg pláne, hogy a későre járó idő ellenére még volt egy másik kicsi is. Nem lehet elég korán kezdeni a jövő kocsmatöltelékeinek kinevelését! :-P Azon törpöltem, hogy vajon mikor kapunk törzsasztalt, hiszen viszonylag sűrűn megfordulunk a partmenti dzsesszkávézóban (nem kell megijedni, havonta egy-két alkalommal).