Balcsi :-)

Megpróbálom a lehetetlent, röviden összefoglalni azt az egy hetet, amit a magyar tenger partján lebzseltünk. :mrgreen:

Szombat:

Nekiindultunk a nagy útnak, gondosan összepakolva mindent, logisztikai nézőpontból is jól vizsgáztunk, indulhatott a menet. A szomszéd néninél hagytunk kulcsot, mert úgy emlékeztem, hogy a nyaralás ideje alatt jön a rovarirtó, és így két legyet üthettünk volna egy csapásra, egyrészt mindenféle rovar- és bogárlegyet az irtó irtó, másrészt Kingának nem kell szipuznia a szagokat, és még a kísértés sem fenyegeti, hogy esetleg összetapicskolja a szöttyöt. A szomszéd néni még a virágöntözésre is kapható volt, sőt magától ajánlotta fel a növények részére az életmentő szolgáltatást.

Komótos cuccolás után elindultunk, és meg sem álltunk Zamárdi-felsőig, ahol már vártak minket a háziak: Panni, Guszti, Rita, Ropi és némi welcome drink, úgyis, mint szeder- és meggypálinka meg behűtött sörital. A pálinkának csuda finom volt az illata, de mint a tüzes nyíl, olyannak tűnt, pláne, hogy sem Kofa, sem én nem vagyunk rutinos ivók. :twisted: Lett is jó kedv, legalábbis én csicseregtem, mint egy füstifecske, mivel én voltam a bátrabb a magam kb. két centjével.

Lassan a csomagokat is behordtuk, és kényelmesen lelazultunk a kertben. Ropi persze az új tagokban bízott, hozta a csontját, hogy ugyan hajigáljuk már egy kicsit, hadd hurcolja vissza, és kapja meg a kiérdemelt simogatást, mert mi ugye frissek vagyunk még, bátrak és üdék, tehát kutyakötelességünk a kutya kötelessége. :-P

Délután már kopogott a szemünk, mert az ebédet passzoltuk. Rita tanácsára megkerestük Halas Karcsit, csak kissé tovább mentünk, mert sétáltunk is egyet. Az Üvegtigris hangulata élőben a Jegenye téren (ami egyébként Zamárdi sziti központja ugrálóvárral, és gokart kölcsönzővel):

Kofa: Merre van a Mókus utca?

Kölcsönzős borzhajskac: Hát nem tudom, de a főnök megmondja, neki van DzsíPíÁrEsze.

Főnök: Mókus utca? Hát én azt nem tudom, de jön XY a motorral, majd talán ő. Hé XY merre van a Mókus utca?

XY: (Mindenféle szétnézés nélkül nagy kanyaríven a Jegenye térre befordulva XY). Mennyiért?

Kofa: Mi a Mókus utca? (XY mögött mutogatnak, hogy finoman szólva ő a falu jelensége)

XY: Hát a szállás? Kell szállás?

Kofa: Nem a Mókus utcát keressük.

XY: Ja, hát nem tudom, de talán arra egyenesen 2 km-re.

Főnök: Mert mit keresnek a Mókus utcában.

Kofa: A halast.

Főnök, XY, Kölcsönzős borzhajskac: (Erős fejcsapkodások, gesztikulálás, és mutogatás közepette) Ja, hát a Halas Karcsit, hát mér nem így kez’ték, hát az két sarokkal lejjebb van. :-P A hely miliője, és az idegen levegő (no meg a pálesz) megtette hatását, nem kellett egyikőnket sem ringatni, mindenki elvackolt, és aludt, mint a mormota.

Vasárnap:

Vasárnap délelőtt és délután is feszített programunk volt, azaz felvettük a helyi ritmust, és még jobban lelazultunk. Már-már alfánál jártunk nyitott szemmel. Csak semmi megerőltető tevékenység. A gyerekek a kertet bitorolták, Kinga lassan megbarátkozott a blökivel, a repülőre mindketten lelkesen mutogattak, a kutyaugatásra , jött az információ, hogy vá, lépcsőt másztak, hemperegtek a porban, és élvezték a szabadságot.

Este bementünk Siófokra, hogy eljussak misére. A parkolási díjon kicsit hőzöngtem (vasárnap este nyolcig 270 Ft/óra, és az automata nem nagyon volt hajlandó visszaadni). Mivel nem tudtuk, hogy a mise hatkor vagy hétkor kezdődik, ezért korábban mentünk. Sétáltunk egy nagyot, láttunk egy új (Makovecz stílusú) protestáns templomot is, a főbb parkokat szökőkúttal. Nagyon szép, rendezett a centrum, bár a főtéri szobrok egytől egyig horrorisztikusak és lehangolóak. Nem tudom kinek a fejéből pattant ki, hogy egy vidám, fiatalos üdülőközpont főterére depis szobrokat komp(ozició)náljon, neki tudjuk ajánlani egy kevés badacsonyi borocska fogyasztását, és egy éjjeli fürdőzést a hűs habokban egy menyecskével, hátha jobb kedvre derül. :D

Míg én a misén voltam Kofa és Kinga besétáltak a market endre. Két dolog annyira lenyűgözte őket, hogy később nekem is meg kellett néznem azokat. Az egyik egy barokk ruhakölcsönző fotózással. Ezt úgy kell érteni, hogy bárki odasétál, felvesz egy maskarát, és készítenek róla egy fotót. Bámulatos, az ötlet brilliáns. Mondanom sem kell, volt sorállás rendesen. Kíváncsi lennék a szagélményekre, mondjuk egy közepesen forró napon, egy palotás ruhába 10 leány bújik az áhított fotó kedvéért, akkor milyen erősségű szagesszenciával rendekezhet az adott ruhadarab estére? A másik “gyönyörűség” egy kerti locsoló, mely virág formájú, és “bugizik”. Úgy fest, mikor valakinek megnyitják a vizet, és a slagot fogva meglepi az élmény, és kell néhány másodperc, mire kordában tartja a locsolót, addig az spriccel össze-vissza. Ez a jószág különösen a játékos ebek idegeinek felőrlésére alkalmas, ajánljuk minden kegyetlen szomszédnak, aki az éjszakai kutyaugatásért forral különleges bosszút. :twisted:

Hétfő:

Azt hiszem a két nap alatt sikerült kellően felvenni a laza ritmust, Kinga annyira összehaverkodott a biglivel, hogy már a kutyapuszit is eltűrte, sőt ő kezdett a blöki után mászkálni. Felfedeztük a Siófok és Zamárdi határában levő szabad strand kajáldáit, ahol remek pizzát adtak normális áron, a lángos is fini volt és akkora mint egy kisebb családi pizza.

Délután Béla telepre autóztunk Sévához (Kofa osztályfőnöke, én pedig a kórusban énekelek vele egy szólamban). A nyaralóban lenn volt még Séva édesanyja, Séva fia-Dani, az ő menyasszonya-Zsuzsi, és Zsuzsi öccse-Surmi. Csapatostul levonultunk a partra, és belevetettük magunkat a habokba. Kinga egy vízicsirke. Csak nevetett, csapkodott, lábtempózott, nem bánta, hogy a Balcsi jóval nagyobb, mint a kád, hogy jóval hűvösebb a víz, mint amihez hozzászokott, és hogy belemegy a szemébe is a víz. Sőt, ő maga hajtotta bele a buksiját a vízbe. Egyetlen problémát az okozott, amikor kifelé vettük az irányt. :-P Vittünk szupi kacsás úszógumit (Mártiék szülinapi ajándéka, csipog a farka, szóval nagyon menő), de jobban szeretett a kezünkben lubickolni. A strandra egyszer sem vittünk fényképezőt, pedig érdemes lett volna dokumetnálni a Kinga háta és a Séva háta közti színkülönbséget. :-) A hipó és a tejcsoki. A két fiú is megúsztatta a kisasszonyt, sőt Séva még dobálta is egy kicsit. Köszönet érte, mert el sem hinnétek, de ez a dobáló személyzetnek egy kemény fizikai edzés, mert ugyan a csibe csak olyan 9 kiló, de a rugkapálással keményen nyomja a kardió tempót. A parton folyt a traccs, sütött a nap, szóval igazán jó volt a hangulat. Egy ember mindig figyelte Kingát, aki csak mászott, mászott, és mászott. Idegenekhez odamászott, megcsdálta a csiribiri úszógumikat, karúszókat, fürdőlepedőt, majd egy halk ohval, és széles vigyorral értékelte a dizájnos fürdőrucikat, esetleg ékesen, kövecskékkel díszített pingált lábkörmöket. :-P Mondanom sem kell ezzel a strandoló néniknek helyből belopta magát a szívébe, hiszen ilyen őszinte- és valljuk be hozzáértő- bókot nem sokat kapnak. A bácsik meg tanulhattak tőle. :mrgreen:

Visszatérve a nyaralóba, még meg is vacsiztattak minket, fincsi paradicsomlevest ettünk sajtos toasttal, amit Zsuzsi készített, utána pedig sajtpartit tartottunk. Kinga itt is mászkált- kertben, lépcsőn, fel és alá. Nem hagytuk el Béla telepet már durmolt is a kocsiban. Szuper volt a délután köszönjük a vendéglátást. Jövőre tervezzük, hogy megint lecsapunk!

Kedd:

Kedden általános pihenőnapot tartottunk. Semmi különösről nem tudok említést tenni, voltunk játszón, és élveztük a kertet.

Délután sétáltunk, ettünk a már említett szabad strandon. A szakács még érdemel egy megjegyzést: hatalmas fehérbőrű ember, erős fekete szemöldökkel, golyó fejjel, és gyakorlatlag a szemkörnyék kivételével borostával. Lehet jobb lett volna, hogyha nem látjuk, hogy ki gyúrja a pizzát, de tény, hogy a pizza nagyon finom volt. Vékony tészta, gazdag feltét, átsülve, de nem elégve, szóval 5-ös. :-)

Este a szállás tetőtéri teraszán gyűltünk. Viszonozni akartuk az első esti marokkói palacsintázást (Guszti prezentálta a palacsintát és a történetet, miszerint azért nem tartalmaz a palacsinta tejet, mert a sivatagban is viszonylag kevés a tej, és a puputevék ütemes gyaloglása, és a homokszemcsék, a szél fúvása, a különleges illatok, ízek, harmónia, Marokkó…. szóval kifelejtette a tejet no) egy kis tiramisuval. Nos nem tudjuk, hogy a tojás volt-e kissé necces, vagy a fahéj volt-e nagyon sok, vagy túl sok bolrt ittunk mellé, lényeg, hogy kit jobban, kit kevésbé, de mindannyiunkat “megzavart” egy kicsit a tiramisu. Viszont egy igazi sommelier magyarázta el, hogy a bor olyan, mint a nő. :-) Egy kicsi test, egy kicsi roboszt (hm ez nem esett jól, a finomság könnyedség jobbat tett volna az egomnak :twisted:) kiszámíthatatlanság. Valamint a szőlőből jövő gyümölcssavak harca a hordóból jövő csersavakkal, és hogy 10 borból csak négy lesz igazán bor, hatból macskafostalicska lesz… és végigkísérni, ahogyan megszületik és érik a bor, az legalább akkora élmény, mint egy gyerek világrajötte (itt Rita vétózott). :-) Ehhez pedig ittunk is, kétféle bort, eszegettük a tiramisut, gyönyörködtünk a csillagos égben, lengedezett a szellő… jó kis este volt, jól szórakoztam. 8) Szerda:

A tiramisus borozás kicsit megviselte az emésztésemet, de délelőttre már nem volt semmi baj. A két kiscsajszi kint császkált a kertben, Kinga hatalmasakat durmolt délelőtt, aztán néha délután is előlt egy olyan órányi szunyókálásra. Életében nem aludt annyit, mint a Balcsin. Az eb, a másik baba, a kert, és a pancs szívta az erejét, kellet az alvás, hogy bírja az iramot.

Délután közösen mentünk le egyet lubickolni a partra. Kinga megint csapdosott a vízben, szelte a habokat. Panni, mint gyakorlott babaúszó manó, hasonlóan élvezte a vizet, kalimpált a két csibe keze, lába. Nagyon helyesek voltak a lánykák. A kertben megörökítettük Kinga fürdődresszét, bámulatos. :twisted:

Kiderült, hogy mégsem hoztunk le mindent a Balcsira, épp a jogosítvány maradt otthon. Szegény Peti és Márti voltak az ügyeletes megmentőink, ugyanis ők szerdán délután jöttek Lovasberénybe nyaralni, és voltak olyan áldozatkészek, hogy elhozták nekünk a jogsit. Szerencsére a rovarirtás ugyan elmaradt a héten, de így a szomszéd néni be tudta Mártiékat engedni hozzánk az otthonhagyott iratért. (Ez a rovarirtás Isten jópofa trükkje volt, hogy végül meglegyen a jogsi. Köszi!) Az illetékbélyeget legközelebb valamelyik fagyizóban rójuk le. :D Így viszont lecsekkoltuk, hogy hol is nyaralnak. :-P

Csütörtök:

Reggel korán sikerült összepakolni, és elindulni. Kinga még érzékeny búcsút vett Ropitól, és Pannitól, aztán elindultunk az északi partra. A komp nagyon izgalmas volt, a sok víz, a többi gyerek, és a szembe jövő kompon levő embereknek is integettünk.

Mielőtt az északi parti szállásunkra mentünk volna, meglátogattuk Kofa egyik osztálytársát Dotot, és az ő gyerekeit Flórát és Benőt, valamint szemrevételeztük a pocakban növekvő babát is. Akali strandjára együtt mentünk le, Flóra már bicajjal jött, Benő pedig nagyfiúsan tolta Kingát a kocsiban. Mivel Kinga nem aludt délelőtt, hamar elérte a sakk-matt süti állapotot (legközelebb igyekszünk jobban igazodni az alvásaihoz). Ebédelni szépen ebédelt, és a vízben sem volt baj, na de mikor kinn volt a vízből. :cry: Ismeretlen emberek azt hitték, hogy kínozzuk a gyereket- az ökör szülők erőltetik a gyereket a vízbe, holott láthatóan retteg tőle-, mikor mentünk a vízbe, de még nem mártottuk bele a csibét a túl sekély vízbe, no de mikor már úszkálhatott, elmúlt minden fáj, eltűntek a nyakon dagadó erek, és a krokodil könnyek, csupa báj lett a gyerekünk. :shock: :twisted:

Benő és Flóra lelkesen hintáztatták a parti játszón Kingát, sőt Flóra elmesélte hogyan kell a kövek közül rákokat menteni (arról már nem szólt a fáma, hogy erről a rákok hogyan vélekednek, de lepje is ezt a sztorit mélységes homár homály :mrgreen:)

Dotéknak Pestre kellett utazniuk, ezért ők elköszöntek, mi pedig még egyszer megfürösztöttük a dedet, és lassan Szepezdnek vettük az irányt. Sikerült előbb megérkeznünk, mint a háziaknak, ezért a kertben vártuk őket. Kinga nagyon élvezte ezt a kertet is, hiszen ez méginkább emlékeztetett egy gyerek dzsungelra, nagy fák, szilva, bokrok, és igen az elmaradhatatlan lépcső, amit itt is kötelező volt meghódítani. 8)

Mivel gyűltek a gomolyfelhők, és az ég is dörgött, ezért úgy döntöttünk, hogy a csomagok behordása után sétálunk, és keresünk egy olyan helyet, ahol átvészeljük a vihart, miközben még nassolunk is. Talált süllyedt, tényleg cukiba mentünk, méghozzá a helyi Zsiráf cukrászdába. Kértünk jegeskávét, Kingának pedig egy tölcsért, amire kapott egy kis tejszínhabot. Békesen kávézgattunk, Kinga pedig majszolta a tölcsért, de az ég csak nem szakadt le, sőt eloldalgott a vihar. Mikor vissazmentünk lassan megérkeztek a házigazdák is: Mónika néni (Laura mamája), Laura és a tesóbaba a pocakjában, Hutus, és Lília.

Gyors helyfoglalás után szunya jött, mivel Kinga a reggeli alváskimaradásra egész napos nyűggel válaszolt. A felnőttek még együtt vacsiztak és beszélgettek. A jegeskávé is megtette hatását, az éj leple alatt mindenki szuszogott, én meg kakukkoltam alvás helyett. :-( Péntek:

Kinga sikeresen pont más időben aludt, mint a többi gyerek (Lília, Panni). 1/2 8-8 tájban ébredt, majd 9-1/2 10 tájt visszadőlt és délig csak a hortyogását lehetett hallani. Aztán délben a többi lány ment durmolni, amikor Kinga élt, aztán mikor a többi gyerkőc felébredt, Kinga megkezdte délutáni sziesztáját. Ez a fordított rendszer persze kicsit nehezített az alkalmazkodáson, mert azt jelentette, hogy mindig aludt egy gyerek, és amikor az egyik kipihent volt, a másik akkor kezdett nyűglődni. No de kánya bánja, meg kell tanulnunk alkalmazkodni az adott körülményekhez. :-)

Lília és Kinga finoman szólva nem hangolódtak egymásra. Külön-külön kedvesek és mosolygósak voltak, de együtt nagyon nagy odafigyelést igényeltek. Kinga például tudatosan megdobálta Líliát, holott semmi oka nem volt rá, csak úgy perhecc. Valamint amikor egyikőjük rázendített, mert a másik csak sandán nézett rá, akkor a másik is visításba kezdett, hogy nehogy lemaradjon valamiről. Hát csajok, még szoknotok kell egymást, reméljük egy év múlva, már bölcsebbek lesztek, nem csak nagyobbak. 8)

Ebédre Mónika néni szenzációsan finom lángossal vendégelt meg minket, jól be is lakmároztunk. :-P A dedünk alvása után pedig Kofa egy másik osztálytársához mentünk Tihanyba. Tibi, Gabicska, és a gyerekek- Bence, Gergő, András, Marci már vártak minket. Marci a legkisebb (2 éves), különösen várta már Kingát. Az udvaron megannyi gyerek a házból, sürgés, forgás, zsivaly. Ez kellett a csibének. Csak elengedtük, és már ment is a fiúk után, akik íjaztak, bicajoztak, motoroztak, macskát kergettek, szappanbubit fújtak... Közben Gabicska előállt, egy tálca sütivel, amit szépen el is popogtattunk :shy:. Beszélgettünk, és a gyereksereget néztük. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Marci folyamatosan megy Kinga után, mindent mutat neki, beszél hozzá, majd egyszer csak megfogta az arcát, picit megdöntötte a fejét, és már csattant is a cupp. Kinga kicsit fanyalgott, de Marcit nem lehetett ám olyan könnyen lerázni, heves két éves udvarló lévén, még elcsattintott két-három pusszancsot. Nagyon aranyosak voltak. közben, mi, mint "bölcs" szülők azon lamentáltunk, hogy Marci honnan tudja, hogy Kinga lány, valamint honnan tud ilyen "szakszerűen" csókolni. Igen ezek az élet nagy kérdései. :mrgreen:

Ha már itt tartunk, rögtön megkérdeztük Tibit, és Gabicskát -mint gyereknevelési példaképeinket :D)-, hogy mi a teendő a dackorszak hisztijeivel. Kérdezték, hogy mik a “tünetek” (ugyanis ott nem sikerült ezeket produkálnia Kingának), majd megnyugtattak, hogy ez természetes, és ez csak a kezdet. :-P Türelem, higgadt, nyugalom, és határozott akaratérvényesítés. Ez a titok. A lányunk most kezdi felismerni, hogy ő bizony egy önálló személyiség, és próbálgatja a határait, és lévén még nem tud beszélni, ezért az egyetlen hathatós eszköze a toporzékolás. :shock:

A fiúkat összetereltük, Kingát beültettük a babakocsiba és kisétáltunk a Halbiológiai Kutató Intézet partszakaszára. Mivel az idő kissé hűvös volt, ezért csak a bátrak, és Erősek merészkedtek a vízbe, a többiek a parton játszottak. 8) Marci továbbra is vehemensen közelített Kingához, még a mobilját is odaadta a lányunknak, ami pedig a legféltetettebb kincse. :-) A házból lenn volt még a másfél éves Áron is, aki szintén pártfogásába vette Kingát, és magyarázta neki hogyan kell járni, meg szaladni (ott szaladgált előtte, és mutatta, hogy így csináljad, gyeje!). Az esti fürdőzés után még a vihar előtt megvacsiztunk, háromszög szendvicseket gyártottunk, miközben az udvar arany fényben ragyogott. Aztán elköszöntünk, és visszaautóztunk Szepezdre.

Szombat:

Sajnos szakadó esőre ébredtünk (már péntek délelőtt is esett, de délutánra kikupálódott az idő), ami azt jelentette, hogy Kinga megint “házfogságra” ítéltetett, amit nagyon nehezen viselt, mi pedig az ő nyűgjeit viseltük nehezen. Mónika néni hallgatott időjárás jelentést, és nem bíztattak javulással, így mérlegeltük, hogy maradjunk-e még egy napot, vagy inkább menjünk haza. Bár a háziak marasztaltak minket, mégis úgy döntöttünk, hogy inkább hazajövünk, mert itthon jobban elmenedzseljük a rossz időben Kingát és nem akartuk, hogy az egyre jobban frusztrált dedünk Lílián álljon bosszút a rossz idő miatt. Még megebédeltünk, Kinga is evett finom házi pipihusis céklás krumplit, aztán elindultunk haza.

Füreden még megálltunk, hiszen megígértük Anikónak, hogy semmiképpen sem hagyjuk ki a szaknévsorból, és mindenképpen összehozunk egy randit. Végül az idő is “kirándulós” formáját hozta, így egy-egy fagylaltkehely elfogyasztása után lesétáltunk a partra, ahol éppen “Bor napok” rendezvény volt. Nagyon sokan lófráltak a sétányon, rengeteg gyerek futkározott. Az egyik strand játszóterén még hintázott is a pipe egyet. Anikót kifaggattuk az angliai körútjáról, a Szigetről, LGT koncertől, a munkájáról, és még sok másról. Aztán lassan elbúcsúztunk Anikótól, meg a Balatontól, és hazakocsikáztunk.

Nagyon jó volt ez a hét, köszönjük mindenkinek, aki vendégül látott, akikkel találkoztunk, nagy élmény volt. :D Jövőre megint megyünk, kicsit profibb szervezéssel, és kevésbé igénybe véve a házigazdák türelmét. 8) UI: Dot a törölközőt kimostam, alkalom adtán visszajuttatjuk. :-)