Zoo in zoom
Tegnap hirtelen felindulásból Kingával elhúztunk az Állatkertbe. Ági és Attila hívtak (na jó feláldozták a kettesben eltölteni kívánt szabadidejüket :twisted:), hogy menjünk már állatkertbe. Mivel már régen voltam, az idő jó, tavalyi szülinapi ajándékunk Áginak, hogy elküldjük őket állatkertbe (a jegyeket persze most is ők vették, mi meg nem tudtuk kifizetni, addig ármányoltak) más programunk sem volt, meg Kinga már nagy és élvezi az ilyesmit… egy szónak is száz a vége, felpakoltunk, és mentünk. A MÁV mintegy húsz perces késéssel le is szállított minket, a Westendben beszereztük a dedtápot, 72-es troli, és már mehettünk is a zooba.
Emlékeimben majdnem minden ilyen volt, kivéve, hogy minden nagyobb, több az állat, kevesebb az ember és engem akar mindenki elbűvölni, miközben az ismeretek, csak úgy szállnak a fejembe. Hááát a valóságban pl. nem láttam lovat, őzet, szarvast, vaddisznót, tyúkot, kakast, szamarat, krokodilt, tigrist, barna medvét, fácánt, keselyűt, és megannyi más állatot sem. Hiányoltam a gólyákat, zebrákat, antilopot is valaki lopott, mert azt sem láttunk. Két lehetőség van. Vagy mi nem voltunk elég éberek, vagy tényleg nincsenek. Bár ugye kinn az ajtóban ott volt az orrszarvúbébi képe, miközben a gondozója cuclizza, de a kis orrszarvút sem láttuk.
Mielőtt mindenki megszánna, és beküldené a Fővárosi Növény- és Állatkert fent említett lakóit, remélem nem voltunk ilyen “szánalmasak”, és a fent említett állatok tényleg nincsenek, vagy átmenetileg máshol tartózkodnak, esetleg éves rendes szabijukat töltik :mrgreen:.
Láttunk viszont lepkéket, zsiráfot (ami kafán a nyelvével tisztítja az orrlikát, és gyönyörű szeme van, hatalmas pillákkal), fókákat, pingvineket (amik tudnak úszni is, és meg is mutatták), egy darab oroszlánt (amiről viszont nem tudtuk eldönteni, hogy csak nagyon lusta, vagy már nem is szaturál), vízilovat (abból is egy bal gülü szemet, és egy nagy hátat, a feliratból kilogikáztuk, hogy mi is lehet az :-P), elefántokat, egy jegesmedvét (ami nagyon ki akart cselezni, de nem sikerült elbújnia), egy tehenet, és annak borját (kiderült Ági most simogatott életében először tehenet, méghozzá tarkát 8)), mangalicákat, kecskéket, lógófülű birkákat, egy csenevész majmot, és pár dél-amerikai állatot (amiknek nem kísérleteztem a nevük elsajátításával, mert a “hé, figyuzzál, gyere ide” felszólításra is hallgattak). Azt hiszem mindent felsoroltam, kivéve a flamingókat, amik ugyanott voltak, és ugyanúgy néztek ki, mint 20 éve.
Építkezések folynak ezerrel, de a hiányérzetem a csalódottságom óriási. Összehasonlítva a jászberényi (jóval kisebb) álletkerttel meg pláne hoppon maradtunk. Na mindegy, legalább tudom, ha a gyereknek emut, kengurut vagy bölényt akarunk mutatni, barátságosabb környezetben, érdekes feliratokkal, akkor érdemesebb oda menni. Az állatoknak ott is jó helyük van, és biztosan nincs annyi különlegesség, de abszolút számokban kifejezve talán több állatot lát, és többre is fog emlékezni.
