Elvárások(k)
Gondolom nem teljesen ismeretlen a történet, hát kimorgom magamból.
Mostanában kicsit elegem van, hogy boldog boldogtalan tanácsot ad, kérdez, értetlenkedik, nekem meg magyaráznom kell a lányom bizonyítványát. Valahogy régebben könnyebben tudtam venni az akadályokat, mostanában ez nem megy. Ugye más az, ha a játszón kell beszámolnom, hogy mennyit eszik, alszik, és a másik gyerek ennek a tripláját tudja, vagy a huszadát sem, mint amikor a család türelmetlenkedik, hogy miért nem jár, miért nem jelzi, ha bekakilt, és egyáltalán tud már valami újat? Nagyon nehéz türelmesen, mosolyogva ugyanazt elmondani, úgy hogy ne sértsem végig az érdeklődőt, mert ugye ő csak jót akar. Mostanában nem megy, a türelemmel én is hadilábon állok, mert ugye nekem is lehet rossz napm, problémám, melegem, húzaderekam, nemaludtamkimagam, és igen, ha nem az elvárt stílusban válaszolok, akkor ott a sértődés és a pont…
Járás:
Kinga nem jár, “csak” kapaszkodva lépeget. Ha akar valamit mászik. Elképesztő sebességgel, most már lépcsőkön is (olyanon, ami olyan, mint a létra) és “várbejárókon” is. Szeretném, ha elindulna, de nem fogom erőltetni, járatni. Persze próbálták már idegenek, hogy így kell ezt, nézd meg, mire Kinga felhúzta a lábait, mintha azt akarná, hogy akkor most már lóbáljál vagy tegyél le, mert én mászni akarok. Reakció: :shock: Tulajdonképpen most már 7 hónapja mászik olyan iramban, hogy más gyerek nem jár ilyen gyorsan, miért is adja fel a biztos tudását? Önállóan csak kapaszkodva áll, de ha a kapaszkodó nincs fixálva (mondjuk a nadrágkötőm), akkor észre sem veszi, hogy tulajdonképpen áll. Majd, ha nem kell neki a kapaszkodó állni fog, és elindul. Ha másfél évesen, akkor akkor. Legalább nem zúzza magát porrá -persze ha zúzós baba lenne, akkor sem lehetne vele mit kezdeni, akkor biztosan “meg kellene tanítanom” óvatosan járni, meg a figyelmével lenne a baj.
Evés:
Kinga eszik, általában mindent. Ma például paradicsomos gombás, darálthúsos tésztát kapott ebédre, mindent én főztem bele, nem szószból, nem porból. Eszik húst, tejterméket, zöldeket. Amikor kicsi volt, akkor az volt a baj, hogy nem ivott teát, meg vizet, csak az anyatejet. Azután már az lett furcsa, hogy miért nem kap tejterméket (olyan ekcémás a nyaka, hogy szerdán megyünk a bőrgyógyásznőhöz vele). Mostanában már mindenki azt kérdezi, hogy mennyit eszik, és az nem kevés? Persze a tápszer korán az valami büdös összekevert cucc, és ha egy mód van rá, ne is lássa, ha van teje az embernek. Ha nincs elég tejcó, akkor nem sanyargatta magát eléggé az anyja (hogy hányan bőgnek ezen, mert az anyatejkérdés is kissé túl lett misztifikálva, és olyan lelkifurdalást okoznak annak, aki nem tud szoptatni, hogy van aki inkább füllent), ha meg még egy évesen is szopik (netán kettő), akkor meg álljon már meg a menet, hát lassan már udvarolnak neki, most már ideje lenne elküldeni a cickókat szabira. No nálam ebből szerencsére pont nem volt gond, de kifejezetten óvakodom azokat a bizonyos - maximálisan intim- kérdéseket feltenni, hogy szopik-e még, és hányszor, és eszik már mellette pacalt, és még mindig tejpépet kap reggel vagy este? Amíg a védőnő, meg az orvos meg vannak elégedve, addig én is. :-) És nem keseredtem el, mert a kovászos ubi nem ízlett- holott fififkásan mindkét végét megkóstolta-, és akkor sem, ha a nagy kánikulában nem vág be 500 g főzeléket, vagy 379 g csülköt pékné módra, csak azért mert régen már ez így volt.
(Persze már a húgom testi épségéért is aggódott a nagyanyja, akit a gyerekorvos rakott helyre, de ez már ugye régebben volt, megszépült- a húgom is, bár mindig szép kislány volt, meg a sztori is. Jellemzően, ha egy gyereknek hurkái vannak, akkor dagadt, ha meg nincsenek, akkor meg hol vannak a combikái. Kinga szerintem úgy jó, ahogyan van, persze mindig vannak, akik szerint kicsi, meg törékeny, tovább mondjuk még nem merészkedtek, és aggodalommal kiülő tekintettel kérdik, hogy eszik rendesen??? grrr)
Alvás:
A lányunk 9,5 hónapos koráig egyetlen éjjelt sem aludt át, sőt voltak horror időszakai is. Persze mikor kezdtem kinyiffanni, már én is kipróbáltam mindent, jött is tanács dögivel, meg hallgathattam, hogy “bezzeg az én gyerekemet már így hoztuk haza a kórházból” anyukákat. Most mondhatnám, hogy én még a szerencsésebbek közé tartozom, mert nem évekig kell éjszakáznunk, de kedves tanácsadók, akkor mi lenne??? Kilógatnánk a gyereket az ablakon? Neeeem, éjszakáznánk, és hallgatnánk, még hatszázszor, hogy bezzeg az én gyerekem…
Szobatisztaság:
Hasonló korú gyerekek anyái már most ezen paráznak, mert ugye a mi korosztályunk már régen mutatta ilyenkor, hogy bekakált, meg hozta a bilit, meg ugye itt a nyár, és minek az a pelus. Bár tök felesleges magyarázkodni, hogy a mai gyerekek 2,5-3 évesen válnak szobatisztává (nem ágytisztává), mert ugye a reklámokban látott zselés mag elnyeli a folyadékot, és nem érzik, ha bepisilnek. Aztán meg van az az irányzat, ahol a nagymama ragaszkodik az igazához, és tanítja a gyereket gőzerővel bilizni, aztán hipp-hopp másfél év múlva már szobatiszta is lesz. Persze van gyerek, aki jelez, de az én lányom nem. Történetesen legtöbbször még mindig álmában kakál. És három éves koráig biztos vagyok benne, hogy ez is meg fog oldódni, mint ahogyan minden más is megoldódott eddig.
Napi higiénia:
A lányom mászik. 4 poton - két tenyéren, és két térden, néha leteszi a jobb lábát, vagy azzal “kormányoz”. Természetesen ezeken a területeken koszos, mivel én felelőtlen, gyengeelméjű anyja eleresztem fűben, tarlón, homokban, iskolában, múzeumban, kertben. Persze este megmosdatjuk. Amennyire csak tudom kisikálom a körmeit, és amennyire csak lehet rövidre vágom azokat. Sűrűn, a lábán is. Ennek ellenére van, hogy alászorul a kosz. Ilyenkor jön a fintor. Éssss? Most kínozzam, vágjam véresre a körmét, vagy mi? Én ezt nem is értem. Aztán van, hogy elfárad. Kikeni magát kajával. A hajába is belekap. Fintor. Aztán van, hogy a kajamaradékot nem mindig törlöm 150%-osan le, mert ugye egy óra múlva meg kell mosni a törlőkendő meg nem éppen arcbarát, meg éppen a homokozóba készül zúzni. Fintor. És nem törlöm ki minden nap a fülét, mert én folyamatosan szenvedek a fülemmel 28 évesen, és inkább a “macskaka” virítson, és látom hogy tisztul, mint hogy pálcával visszanyomjam a fülzsírt. Ezzel kapcsolatban az eddigi 2,5 gyerekorvostól, és 2 védőnőtől soha nem kaptam utasítást, hovatovább sosem nézték meg neki a fülét…
És még sorolhatnám, hogy nem dob puszit, nem épít Eiffel tornyot a homokozóban, nem fütyül két szólamban, nem derivál, nem ír novellákat, és nem futja le a Coopert 10 percen belül.
Viszont rengeteget vigyorog, érdeklődő, kezdi az első szótagokat utánozni, ha reggel megkérdi az apja, hogy Hát te? ő válaszol, hogy átte, ha megkérem mossa a pocakját, és a haját, akkor dörgöli, csimpaszkodik a vállgödrömbe, remekül berreg, sőt fékhangot hallat (Forma 1-et lehetne hang nélkül nézni vele), énekelget, ha énekelek, jön, ha szeretné, hogy meséljek neki, és még annyi minden, ami nem fér ide.
Annyiszor elmondják, hogy minden gyerek máshogy fejlődik, más egyéniség, mégis állandóan méricskélni kell magunkhoz, az unokatesóhoz, a szomszéd gyerekéhez, mert biztosan valamit jobban tud, többet fejlődik, vagy te már ilyenkor ezt régen csináltad…
Most nagyon aktuális, hogy végre a talpamra álljak, és megfogadjam az első védőnő tanácsát: hallgass az ösztöneidre, ha azok bekrepálnának, akkor pedig olyantól kérj tanácsot, akitől el is fogadod. A többit meg engedd el a füled mellett, mert be fogsz hülyülni. Rájt, igaza van. És annak is örülök, hogy Erős Tibi- négy kisfia van, és ha példát akarok venni mindig az ő családját nézem- el volt ámulva, hogy Kinga milyen ügyesen barátkozik, játszik a nagyobb gyerekekkel, nem kell ölben tartani, nem sír idegen helyen, Gabicska- a felesége- pedig örült, hogy nem féltem a lányom az udvartól, homoktól, növényektől, nagyon jól jött a véleményük, itt is köszönöm nekik. :D
És amíg azt látom, hogy a lányom szociális, stabil, van önbizalma (ami nagy kincs, mert nekem nagyon kevés van), szereti a szüleit, szívja magába az idősebb gyerekektől a “tudást”, hogy nem szorong, nem beteges, ilyen, amilyen most, addig nagyon boldog leszek!
Juca, ne aggódj, mint tudjuk, minden egyéni kérdés! Peti már csak nagyon ritkán mászik, de ő elég korán csinált mindent, és kb. egy-másfél hónap alatt megtanult kapaszkodás nélkül tipegni, lassan meg már rohan is. :) De hát ha Kingának a mászás jobban megy…majd rájön, hogy bizonyos dolgokért inkább állni és járni kell, mert nem minden terem a földön vagy lépcsőfeljáró után. Evésügyben maximálisan egyetértek veled, hát ha valaki tudná, hogy Peti milyen kis éhenkórász, akkor tőlem is megkérdeznék, hogy biztosan minden OK vele, mert alapjában véve nem kövér. Hát az alvásról mindenki tud mesélni, én is. Nálunk most köztünk alvás van egy jó ideje, én meg erről kapom a jótanácsokat. Mindegy, mi így alszunk, én is kipihenem magam, meg a férjem is, és azzal a hasonlattal élve, hogy egy felnőtt nem eszik már cumisüvegből, ugyanúgy nem megy a szülei közé sem. Néha nekem is szajkózzák a bilis témát, már nekem is eszembe jut, mert előfordul, hogy Peti fogja a pelusát, ha kakis, de akkor ugye már mindegy, mert nem előtte jelez. Meg szvsz, amíg nincs meg bizonyos szókincse, addig nem feltétlen éri meg próbálkozni. Jelentem, az én fiam is csak napi egyszer fürdik, de én a pofijára is popsitörlőt alkalmazok a kajamaradék eltávolítására. Mondjuk a tejpépet ezzel sem lehet eltávolítani, így bőven előfordul az, hogy a szája körül igencsak maszatos, de engem ez nem zavar, akinek nem tetszik, fintorog. Oszt csókoltatok mindenkit… A fültisztítás nálunk kb. kéthetenkénti tevékenység, meg ami nagyon látszik, azt kipiszkálom a saját kezemmel, nem pálcikával.
“És még sorolhatnám, hogy nem dob puszit, nem épít Eiffel tornyot a homokozóban, nem fütyül két szólamban, nem derivál, nem ír novellákat, és nem futja le a Coopert 10 percen belül.” –> kéretik nem aggódni, idáig még enyim gyerek sem jutott, de gyanítom, a kétszólamú fütyülés valamint a deriválás a későbbiekben is gondot fog neki okozni.
Kérlek szépen, ne vegyél mindent magadra, a lényeg az, hogy Kinga nagyon ügyes kislány, a Ti szemetek fénye, aki úgy tökéletes, ahogy van!!!!
(02/) (no subject) (R., 2007-06-18)
Tényleg ne törödj egyetlen ilyen “jóindulatú” megjegyzéssel se! A Te/Ti gyereketek és Ti tudjátok mi a legjobb neki. Egyébként az én nagymamám is olyan volt, hogy megkérdezte az orvost, hogy én nem fogok e meghalni, mert alig eszem :) Most boldog volt, mert hétvégén amikor ott voltunk Pancsi evett főt répát, meg pipihúsit is. Én már egyébként rég úgy vagyok, hogy az én gyerekem úgy jó ahogy van és nem hasonlítgatom máshoz. Majd megtanul járni is, meg lesz szobatiszta is, nem kell ezt siettetni. (Ja másik nagyim amikor anyukám fél éves volt vett üvegbilit és addig tartotta rajta a anyumat, amig az nem nyújtott produktumot. Aztán asszem dédim közbeavatkozott. Szegény anyum így is rendesen el lett nyomva terrornagyim mellett.)
(03/) (no subject) (Csöre, 2007-06-18)
Juca! Botond 16 (tizenhat) hónaposan kezdett el önállóan járni. Ééééés? Addig könnyebb utolérni, onnantól könnyebb fölkapni (mert kisebbet kell hajolni :)). Még nem beszél (20.5hó), de azt, hogy “a’tó” nagyobb átéléssel mondja, mint bármelyik autókereskedő. Az unokanővére (akivel egyidős) fél kézzel letaszajtja bárhonnan, ő meg csak néz ki megszeppenve a fejéből. Éééés? Tökre nem kell megfelelni a, családnak b, ismerősöknek c, vadidegeneknek d, a szakirodalomnak csak, és kizárólag saját magatoknak és a gyereknek. A Margitszigeten láttam ezt az angyalkát, és úgy tökéletes, ahogy van, a fűfoltos gatyó az külön 10 pont, mert sejteti, hogy nem paranoiások a szülei. :) Végülis van mosógép, nem? Kitartást, mindjárt beszél, és akkor már nem hagyja szóhoz jutni a károgókat! [1 évesen bili? Hol élnek??]
(04/) (no subject) (Marcangoló, 2007-06-18)
Van egy olyan érzésem, hogy mi sem voltunk annyira pengék, mint ahogy anyáink emlékeznek - illetve nem emlékeznek, tisztelet azoknak, akik írtak minden új mozdulatot, és így dokumentálni tudnak minden állítást. :-) Amúgy minél többet mászik, annál jobb, nagyon ügyes lesz később a szem- kéz koordinációja, ami nemcsak a sportban, hanem a tanulásban is irtó hasznos. Amúgy meg annyira hülyeség hasonlítgatni, egyrészt, mert mindenki másban jobb, ügyesebb, de minden gyerek ügyes valamiben. Akinek “bezzeg” 8 hónaposan járt a gyereke, elfelejti elmesélni, hogy bezzeg 1,5 évesen még csak mutogatott. Aki két évesen 50 mondókát tudott, az lehet, hogy csak 3,5 évesen lett szobatiszta. Minden ép, egészséges gyerek megtanul járni, beszélni, egyedül enni, wc-be pisilni. Jó lenne ezeket a dolgokat a helyükön kezelni. Ez kb. a játszóterezős kor problémája, 7 évesen tényleg a kutya sem fogja megkérdezni, hogy mikor indult el. Akkor egész más gondok lesznek. És nem kevésbé fontosak. Jaaa, hogy akkor is lehet majd hasonlítgatni? Ez sosem múlik el. :-D
(05/) (no subject) (Gabella, 2007-06-18)
Kinga úgy tökéletes, ahogy van! Mesi 99 %-ban ugyanilyen, csak ő barna, és szeret kézenfogva sétálni. :-D Egyedül ő se. Második gyereknél egyébként már a család is elfogadóbb, és az anyuka is jobban hárít, mert hát Lackókám se volt élenjáró, mégis okos, értelmes gyerek lett belőle, bár nem vagány, inkább visszahúzódó, de ő ilyen típus, így kell elfogadni.
(06/) (no subject) (Csíkos, 2007-06-18)
Szerintem csuda helyes és szépen fejlődő kislányod van! Aki valamit hiányol a kis kúszómászótól, annak meg toll a fülébe.
(07/) (no subject) (Kata, 2007-06-18)
Szerintem Kinga csúcs! A topikban szinte legkorábban kezdett fejlődni, és ahogy mesélted, hogy állathangozik, meg fogat mos titeket utánozva, ezek iszonyú komoly dolgok!!! A csaj teljesen ott van a szeren! Nem lehet minden képességnek ilyen tempóban fejlődnie, mert akkor mi a frászt csinálna az oviban… Misi elkezdett járni, de az utánzást talán majd most már elkezdi (valami kis nyomok már vannak), semmit nem dumál, csak vigyorog :-) Ő most inkább mozgásra gyúrt, Kinga meg másra. A sokáig mászás szerintem poén, én is ezt csináltam… Viszonylag hamar ment a négykézláb, és több mint fél évig csak másztam. Végül is tökéletes módszer volt, miért is hagytam volna fel vele. A szobatisztaságról meg annyit, hogy lehet bűvészkedni, meg alátenni a bilit, meg magyarázni, de a tudomány jelen állása szerint idegélettanilag 20-24 hó között válunk éretté a záróizmok kezelésére. Szóval addig felesleges macera ez a gyereknek, mert az elvárt magatartásra (akaratlagos ürítés-szabályozás) egyszerűen képtelen, legfeljebb véletlenül beletalál a szervezete egy ritmusba.
Tudom, hogy a család hülyeségével sokkal nehezebb, mint idegenekével, de bármilyen csúnya gondolat is, igazából ők nem fontosak Kinga életében - ott TE és Kofa vagytok a fontosak. A többiek mellékszereplők - hát, kezeld is ekképp őket. Csak kicsit több szerepet szeretnének, ők is fontosak akarnak lenni, ettől viszont nem szabad lelkifurdalást kapnod - a jó rendező is leszúrja a túlpipiskedő szobalányt, és nincs lelkifurdalása tőle…
(08/) (no subject) (Juca, 2007-06-18)
Gabella blogbejegyzését idelinkelem, ha már én ihlettem ;-P http://gabella.blog.nlcafe.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=18079
(09/) (no subject) (Marimaci, 2007-06-18)
Juca!
Gyönyörű a gyereked! Nekem még nincs :-(( de hasonlóan gondolkodom, mint Te, és hasonlóan szeretném csinálni! Nekem is vannak példakép családjaim (egy négygyerekes és egy hatgyerekes :-)))) Így tovább!
(10/) (no subject) (Guruljka, 2007-06-19)
Nekem és a páromnak az első gyerek születése után, egy kedves 3 gyerekes ismerős a következőt mondta: “ha rám hallgattok, akkor nem hallgattok senkire” Ennél bölcsebb tanácshoz azóta sem volt szerencsém! Megnyugtatásul pedig, Kinga teljesen rendben van! Nem lesz gondja írás-olvasással, mivel azok az idegpályák amelyek ezért felelősek a mászás idején “gyakorolják” be magukat. Úgyhogy várj csak azzal, hogy nem ír novellákat:-)
(11/) (no subject) (Reni, 2007-06-19)
Juca!
Ne hallgass senkire, csak a saját ösztöneidre! Én is kapok “jó” tanácsokat mindenkitől a családban, meghallgatom és már el is felejtem szinte azonnal. Imádtam az altatással kapcsolatos tanácsokat. Különösen a sógornőm tanácsai “tetszenek”, akinek a gyereke még közel 5 évesen sem alussza át az éjszakát és 4 évesen lett szobatiszta, de úgy osztja az észt, mintha a 11 hónapos Peti le lenne maradva a bilizésről és az átaludt éjszakákról!
(12/) (no subject) (Jidele, 2007-06-19)
Juca, amikor a találkozón azt mondtam, hogy de koszos ez a baba, kicsit mérgesen válaszoltál, hogy az enyém. Pedig én dícséretnek szántam, a tiszta gyerekkel valami nincs rendben;)
(13/) (no subject) (Anyatünde, 2007-06-20)
Juca, nem tudom, aktuális-e még, de írok. Azért, mert úgy tűnik , hogy Kindzse mozgásfejlődése egészen röhejesen emlékeztet Lackó kisfiaméra.
Pl: Amikor már állt, és kapaszkodva lépegetett (ez kb. 13-14 hónapos korában volt) időnként csalogattuk magunkhoz, hátha elindul. Nézett ránk csodálkozva, hogy mit akarunk, azátn odakotort négykézláb, villámgyorsan.
Kb. ugyanekkor próbáltuk kézenfogva sétáltatni (NEM mindkét kezét fogva, derékszakasztva előrehajolva, hanem egyik kezét - mint ahogy egy már járni tudó kisgyereket kézenfogsz). Ahogy indultunk volna, egyből lekuporodott és mászni kezdett.
Sokáig, ha megpróbáltam hóna alá fogva talpra letenni, húzta fel a lábait, és csak négykézlábra volt hajlandó. (Szintén már kapaszkodva lépegetett, mikor ezzel próbálkoztam.)
Aszfalton, díszburkolaton mászás rövidnadrágban neki is megvolt, az obligát, baba-térd-kültakaróért aggódó idősebb hölggyel egyetemben. Az ő unokája bezzeg már maga totyogott. Mondtam a néninek, hogy ha fájna a gyereknek, biztos nem kotorna ilyen sebesen a betonon. Erre némi mentegetődzés közben abba is hagyta.
Ő is felmászik, egyelőre még csak a bútorokra. Ma ebéd előtt pl. az étkezőasztalról szedtem le, (kétszer is) lelkesen vadászott egy reggeli-maradvány aszott kiflivégre…
És a hepiend: Kb. 1.5 hete Lacika ELINDULT! Pedig már épp hivatalosak voltunk a gyerekorvoshoz egy esetleges fejlődésneurológiai kivizsgálás megbeszélése céljából. Hogy miért? Hát mert jún. 2.-án múlt 16 (betűvel kiírva: TIZENHAT) hónapos.
Nem mozgás témák: Lackó körmei is koszosak időnként, sőt a bal kisujjáról kb. 1.5 hónapja le is esett. :-(( Mármint a köröm. (Előzmény: nagytesó figyelmetlenségből rácsukta az ujjára a szobaajtót. Köröm betépődött, majd a körömágy begyulladt. Gyulladás kikezelve, de a köröm végül leesett.)
Előfordult többször, hogy oviba úgy rohantam el a nagyokért, hogy kicsit maszatos volt Lackó arca, szájacskája. Mostanában egyre többször nem felejtem el letörölni, de sztem csak azért, mert a két nagytesó nagymaminál van…
Kaják tekintetében ő is viszonylag bevállalós. A mennyiség is rendben van, bár nem óriás-adagokat eszik. Múlt héten mérték: 9 kg 90 deka és 80 cm, tehát nem egy sonkás-hurkás kisgyerek.
Sajna saját szüleimen úgy látom, ezek a “para-jelenségek”, meg a beleszólósság a kor előrehaladásával egyértelmű romlást mutat… :-((
(14/) (no subject) (Móni, 2007-06-23)
Juca, ezt a bejegyzést akár én is irhattam volna. Milán mászik, és nem lehet járatni. És koszos. És képzeld, még az ujját is szopja, a retkeset. Mert 2 percenként nem szaladok vele a játszótéri csaphoz mosakodni. Én úgy próbálom kezelni a helyzetet, hogy igyekszem azoknak az embereknek a társaságát kerülni, akik okoskodnak. Brrrrr….. Fel a fejjel!
(15/) (no subject) (Angie34, 2007-06-25)
Juca! Az utolsó bekezdésed nagyon meghatott. (A többiről már nagyjából ismerem a véleményed.) Tisztelem a hozzáállásodat. Meriteni fogok belőle!!!