Vác-egy vicc

A szerdai napom egy vicc volt, csak elfelejtettem röhögni. Senki ne ijedjen meg nem osztom meg a részleteket. Amíg elméletben írtam, beszéltem az egsézségügyi reformokról- elég ingerülten- addig minden olyan távoli volt. Na most magamon éreztem a változásokat. Pár döntéshozó is tesztelhetne, akár álruhában, lehet tanulságos lenne, gyors érzékelhető változásokat eszközölnének.

Ja, hogy miért Vác? Mert a Margit adott osztályát kinyiffantották, most meg azon kapálózik a kedves minisztérium, hogy baromság volt, talán viszza kellene csinálni. :-( Váchoz tartozunk körzetileg, legalább láttuk hova kerülünk, ha valami történik velünk.

Nem panaszkodhatom, az orvos, aki műtött nagyon rendes volt, és a nővérek is, csak szegények elúsztak a papírmelóban, trükközniük kellett több szinten is velem, hogy el tudjanak látni, és úgy általában a Margitban megszokott katonás rendet itt a nagyfokú “töketlenkedés” jellemezte. Szerencsére az orvosi munkára nem nyomta rá a bélyegét a “reformaura” az orvos tette a dolgát, remélhetően jól. Reggel még azon törpöltem, hogy ugye Vác közelebb is van, ha rendes a doki váltok. Estére már nem is volt olyan messze Pest, és a dokim után megyek, mint egy kis pincsi. Most meg csak azért szorítok, hogy legyen már egy “normális” szerződése (ami nem csak a szülés levezetését engedi neki), bár megígértette velem, hogy legközelebb már szülni megyek hozzá. Mondjuk nem mondtam nemet. :D

orvos.jpg

Kingát már kedden este kivittük Vali nénihez. Ügyesen elaludt, de még a sarokig sem érhettünk keservesen felsírt. Vali néni végül a nagy ágyra fektette maga mellé, és így aludt szépen reggelig. Másnap Vali néni és Ági egybehangzó állítása szerint tündérien viselkedett, attól az apróságtól eltekintve, hogy nem nagyon aludt. Büszke voltam a manókámra, hogy ilyen ügyesen elvolt a mamijával. Este benéztek Mártiék. Sajnos a lefekvésnél volt baj. Azt hitte megint "otthagyjuk", és vígasztalhatatlna sírásba kezdett. Kihoztuk, megnyugtattuk, velünk volt a vacsinál, majd kisebb szipogás után elaludt. Hála Istennek tegnap este már nem volt gond a lefekvéssel.

Ez a nap egyikünknek sem volt könnyű. :cry: