Tizenkettedik hónap

Helyben vagyunk. Kinga most már nagy dumás, sőt kacérkodik az énekléssel. Ha én éneklek, bizony rám tercel-tromfol. 8) A bútorok mellett elkószál oldalazva, de a mászást tökélyre fejlesztette, így nem igen akar járni. Most már komoly barátja van, a Levi, akivel együtt rendetlenkednek a játszón. Fel és le is mászik az ágyról, segít az öltözködésben és a vetkőzésben, rengeteget mosolyog, bár az idegenekre igen csak dulifuli pillantást ereget. A kutyára mondja, hogy vau, meg a macskára és galambra is. Gond nélkül kezeli a billentyűzetet, telefont, távirányítót, sőt a sütőt is programozza, amiért hangos népnevelés jár. Van ugyan cipője, de mivel csak az orrát radírozza le, meg pillanatok alatt leszereli a lábáról, így nem hordja.

Jól alszik, jól eszik, és rengeteget mozog. Mióta nem él a tejcsivel kap sajtot, kefirt, joghurtot, de nem volt ellenére a Margit szigeten a csokis muffin sem. A játékaivel most már egyre többet, egyre sajátosabban játszik. Legjobb szórakozás a járókából kihajigálni, majd vissza dobálni a játékokat, vagy előkészíteni a mosást a szennyestartó tartalmának szétterítésével. Továbbá segít nekem teregetni, amit én felrakok, ő leveszi, és alternatív javaslatot tesz a vizes darab elhelyezésére, úgy is mint sarok, hálószoba. :mrgreen:

Eltelt egy év. Nagy idő egy kicsi ember életében. A családunk alapjaiban változott meg. Annyit írhatnék még, de az mit sem árul el rról a érzésről, ami például most érint, ahogy a lányom itt térdel a szoknyámnál, és nézegeti a mintát rajta, és közben csillogó szemekkel újságolja, hogy Hóóóó ANA. :D

(a képeket Bognár Tünde készítette a Poronty találkozón)