Tizedik hónap

A tél mintha nem akart volna idén tél lenni. Inkább olyan randa november. Ez egy kicsit megnehezítette a kinn lógást, de megoldottuk. A sportkocsi először nem volt kedvenc a kabrió után, Kinga amolyan lefokozásként élte meg a helyzetet. Persze így nem volt annyira különleges, nem bambulta meg minden második ember, csak mondjuk minden negyedik. :-)

A klubba rutinosan jártunk vonattal, sőt egyre többet merészkedtünk be a városba. Kinga továbbra is nagyszerűen bírta a gyűrődést legyen szó vendégségről, vásárlásról, partizásról. A játékokat most már nem csak a földhöz hajigálta, hanem egymáshoz koccantotta azokat, vagy próbálta egymásba illeszteni a darabokat. A klasszikus játékok helyett azért sokkal érdekfeszítőbb a babakocsi kereke, vizes falkon, drót(ni)lédi.

Egyre színesebb ételeket evett, és már a darabosabb ételek elfogyasztásával is megpróbálkozott. Bátran adhattunk neki fűszeres, vadabb ízű kajákat is, bátran ette. Számunkra az egyik legmegdöbbentőbb a csípős kolbász ropogtatása volt. 8) Most már egyre többet gagyarászott, tapsolt, és integetett. Olyan természete van, hogy jobbat nem is kaphattunk volna. Persze van hiszti, meg akarat, de mindezekkel együtt Csipi egy nagyon szerethető aranyos csajóca. :-P