Kilencedik hónap
Pontosan annyit töltött a pocakomban Stöpszli, mint kint. Rohamosan fejlődik. A két kis sejtből lett egy háromkilós nagy cula, azóta pedig már magyaráz, mászkál, nevet, és tudtunkra adja, hogy mit érez, mit akar, anélkül, hogy beszélne. Utánoz mindenben. Már remekül áll, ül, mászik. Az öltözködés elviselhetetlen, pedig nem is volt az a farkasordító hideg tél. Tetszik magának a tükörben, este megleltározza a bordűrön a figurákat. Sajnos még mindig nem aludt át egyetlen egy éjaszakát sem, amivel bizony keményen leharcolta a szüleit. Nappal olyan, mint egy energiabomba. Az alvást nem Kingának találták ki. 8) Már a pelenkázás is kétemberes meló, pörög-forog, mint egy breaktáncos, csak épp ott nincs, ahol kellene lennie, és gyakran a krémes popójával húzza a csíkot, ami igazán rémes! :mrgreen: Élénk gyerek, kapom meg mindenkitől. Hát az egészen biztos, hogy nem az anyjától örökölte, aki egy szumógombóc volt ennyi idősen, és csak a kajálás és az alvás érdekelte. :twisted: Most már vannak kedvenc mondókái, mint a lovagoltatósok, és az órás-manós verziók. Hangosan nevet, ha az állathangokat utánzom. Mondjuk ilyenkor jól jön egy kis agráros háttér, mert kuriózumként előjön az öszvér, oposszum és hal is, amikor kifogyok a háziállatok népes hadának kommunikációjának ismertetéséből. Sajnos a kutya ugat, és a kutya között még nem tud Kinga összefüggésre lelni, hiszen pechére amelyik kutyát itt sétáltatnak nem ugat. :-(
