Negyedik hónap

Miután hazajöttünk a csibetáborból, lett nagy keserv. A kisasszony körül nem szaladgált mintegy 300 ember, nem szolgáltatta Krehnya bácsi a dizsit, és általában egy anya magában nem izgi. Kellett egy hét a visszarázódáshoz, mikor megint a régi ritmust fújtuk, nappal séta, alvás, játék, este pedig apa elé megyünk, és irány a Duna part. Kinga már nagyon figyelmes volt, el kezdte használni a kezeit, a nézelődést lassan a fogás, majd a csimpaszkodás váltotta fel. Továbbra is órákat töltött hason, perlekedett a kiságyban a játékaival, vagy szemlélődött a babakocsiból. Mivel azért még Dunakeszin is ritka az ilyen hasonfekvő csodabogár sokan bekukkantotak, és szórakoztatták a lányt, minek Kinga hangos lelkes visongással örült, vagy eleresztett egy csábos mosolyt. A hasonfekvésből többször úgy tolta fel a popóját, hogy a kezeit sem engedte le, így már nem radírozta le a kiságyban az orrhegyét. Egyre inkább élvezetessé vált a lubickolás -mondjuk a vizet a kezdetektől kedvelte- hátonfekve lebegve pancsikolt, és pacsálta a lábával a vizet. Egyre gyakrabban fürdettük úgy, hogy teljesen elengedtük a vízben. Továbbra is szépen gyarapodott, okunk nem lehetett a panaszra. Kofával ekkortól kezdtük igazán élvezni a csipis létet, lassan teljesen elmúlt a hasfájás, és Kinga egyre érdeklődőbb, nyílt, kedves kis emberkévé vált. :D