Nem vesztünk el
Péntek:
Koradélután elinaltunk itthonról, ki a vasútállomásra, egyenesen a Szabolcs utcába, két olyan nagyon újszülött babát, és inkább anyát meglátogatni, akik májusra voltak kiírva, de nagyon igyekeztek a fiúk. A két inas: Szilárd Péter és Erik Donát jól vannak, és már tanulgatják az anyatejlelési tudományt is. Sajna a fiúkat nem láttuk, de gyanítom lesz még rá elég alkalom.
A kórházból egyenesen a kocsmába indultunk. A Liget nincs messze, pár megállónyira van a Vagon a kórháztól. Itt az ex-eszás munkatársaimmal gyűltünk, és vitattuk meg a tutit, na meg, hogy kivel hogy s mint. Természetesen szírosdeszka volt a menü, amit Kinga is rendesen csócsált. Meg kell mondjam abszolút ráérzett a gyerek a kocsmázás ízére, semmi fesz, vagy illedelmeskedés, jóízűen evett, ebet kergetett (meg akarta simogatni, de az eb gondolt egyet és elszelelt), és a májas zsírt kényelmesen (az eb bundája helyett) a ruhájába kente, és meg sem próbált a hely szellemével ellenkezve szalvétát vagy partedlit használni. Büszke voltam az én kis malackámra. :-P
Hazafelé még behajtottunk a Corába, ahol gyorsan bevásároltuk a szombati partialapanyagokat, majd hazafelé eleposan eltévedtünk. Peti már mesélte, hogyan lehet a “nénis” szervizúton bolyongani, mint egy labirintusi lidércdzsájv, most ezt sikerült nekünk is tuti módon előadnunk. Szerencsére Kinga már jó mélyen alukált az ő kis ülésében.
Szombat:
Délelőtt megpróbáltuk a lakást vendégfogadásra képes állapotúra tuningolni, mert dél utánra vártuk a seregletet. Elúlt dél és mi csak vártunk, meg vártunk, meg vártunk. Fél négykor jött az első vendégnép, akiktől viszont kaptunk egy óvatos sms-t, hogy Kristóf még a kocsiban szundibundizik, így lent dekkolnak, míg fel nem ébred. Aztán Kristóf bebootolt, és jöttek a lányunkhoz háztűznézőbe. Timi, Sanyi és Kristóf nagyon aranyosak, egészen Szegedről jöttek (mondjuk egy pesti éjszakai portyázással) és lelkesen invitáltak Szegedre. Még nem nagyon tudják, de komolyan elfilóztunk a meghíváson, majd néznek nagyot, ha egyszer megyünk, hogy halihali. :D Aztán jöttek Mesi, Eszter és Gergő, akik a bababörzéről hoztak Kingának egy menőmanó kalpagot, meg egy csinkó rucit, és megérkeztek Dóri, Évi és Attila is. A gyerekek gyorsan oldódtak, a tükrös beépített szekrény előtt játszottak. Kristóf pedig itt állt fel kapaszkodás nélkül először, majd lelkesen gyakorolta, kacarászva az új tudományát. A gyerekek nagyon jól eljátszottak, úgy viselkedtek, mint a csibész kis ginzengúzok. :twisted: Elfogyott a mazsolád kakaó, és a csokis is megcsappant, felöntöttünk a garatra a kakaóval, és cihelődtünk a Dunapartra. Igen ám, de az amúgy is nehézkes indulást cifrázta, hogy megérkeztek Zözöék - Zözö, Deske, és a három lurkó: Luca, Marci és Panna- akiknél nem volt babakocsi, és Panninak pisilnie kellett. A kezdeti szerencsétlenkedést leküzdve mikor már mindenki lejutott a parta a fuvarlogisztika jóvoltából szegény Kofa kontrázott, mert elkapta a hasmars.
Ám minden jó, ha jó hajó a vége, a parti sétányon babakocsiztunk, néztük a kompot, hajót, az uszályt is muszáj, kacsát, hattyút, kavicsot, hullámot… A Két kisebb Kristóf és Dóri már igen nyűgösek voltak, és hazaindultak. Mesiéket is kivittük a vonathoz, és mi visszatértünk a kalácshoz, meg a jó kis kakaóhoz. Zözöék olyannyira jól érezték magukat, hogy fél tízkor indultak haza. Megtudtam, hogy a tányérkészletünk gaygi, mert az ősember, és a dínók nem éltek egy időben, és Lca még azt is elmagyarázta lelkesen, hogy a tálcán van raptor, triceritropsz… (még három, csak én nem vagyok egy dinószakbarbi :-(). Mikor kérdeztem, hogy van-e rajta Türannoszaurusz Rexona az volt a válasz, hogy nincs, mert annak nincs púpja. Kofa már dőlt a röhögéstől, és folytatta, hogy de igen, két púpja is van… Szegény óvónéni, képzelem, amint Lucó megy és faggatja, hogy hoygan is néz kis Türannoszaurusz Rexona. :mrgreen: (Aki nem tudná, ez az egyik becenevem T.R.)
Vasárnap:
Délelőtt általános lazulással indítottunk, majd a fagyasztóból kiengedtük a “szellemet”, és egy régebben elkészített ebédet ettünk. Délután vonattal becsápoltunk a Nemzeti Galériába, hogy a koszon kívül ragadjon ránk valami kultúra is. A Musica Ludens versenyprogramjának premire volt délután négykor. A kórus előtt egy női kar előadását hallgattuk meg, majd jött a “valódi” koncert, amire mentünk. Nagyon szép volt, csupán az volt a bajom, hogy most mint outsider, közönség voltam jelen, és nem mint mező (mezzosopran volnék). A kötelező mű -Poulenc: Salve Regina- gyönyörűen szólt, kicsit el is ábrándoztam közben :D. Egy szólót is kapott ajándékba a közönség Hampl Judittól -akitől mi nászajándékba az esküvőnkön egy gyönyörű Ave Mariát kaptunk, no meg nem utolsó sorban a sminkem, ami szintén nagyon szép volt, és nagyon köszönöm, mert mindkét ajándékban benne volt a szíve, és ez az igazi ajándék, amit még az aranylakodalmunkon is emlegetni fogunk. A kórus pénteken indul Bad Ischlbe, nagyon drukkolok nekik, hogy jól szerepeljenek, és érezzék jól magukat. Én pedig köszönöm a koncertet, mert nagyon jól éreztük magunkat. Igaz Kinga a lépcsőmászással, és a magánkoncerttel volt elfoglalva, így szegény Kofának kelltt kivonnia a forgalomból, ha ő, mint n+1. szólam egyéni szólókarrierbe akart kezdeni. :twisted:
A kórustagoknak üzenem, hogy ősztől megyek próbára, nekem is varrjanak új, csini egyenrucit, és nagyon irigy, sárga kutya vagyok, amiért én most nem mehetek. Na de itt van az én kis szőnyegcirkálóm, akinek minden nap dalolok, bizonyt a kiskacsa fürdiktől kezdve a Damionig sok mindent. :mrgreen:
Ez a hétvége sem bővelkedett tétlen, uncsi percekkel, de úgy jó az élet, ha zajlik. A gyerekzsúron mi nem fotóztunk, Timitől várjuk a képeket. Amint lesznek, már közkinccsé is teszem azokat. :-)## (01/) (no subject) (Kitti, 2007-05-02)
Végre végre végre!Látom hoztátok a formátokat és nem unatkoztatok. Mindig írsz valamit amin könnyesre röhögöm magan. Most épp a “Tianoszórusz Rexonán” kacagok…:-) Puszi Kitti