Haverok, buli, Sinlac :-)

Péntek:

Délután bedöcögtünk vonattal Kingával Kofához a cégbe, mert a változatosság kedvéért most a heti szeánszra szállított le Kofa egy jó adag tiramisut. A vonat kábellopás miatt fél órát késett, így viszont a sima szerelvény helyett hernyó jött (kapóra). Gond nélkül eljutottunk a Nyugatiba, onnan pedig egy Combossal és egy sétával már a célállomásnál is voltunk. Rövid pisiszünet a cégnél, majd irány Pestlőrinc. Persze Kofa megint a szuperjátszó mellett parkolt, ahol már a kiszűrődő hangok alapján is nagy volt a rajcsúr. A játszót pedig nem lehet megunni. Kinga erőteljes lábtempóval és rugóval érzékeltette, hogyha kihagyjuk a hintát, akkor nagyon morc lesz, és heves érzelmi hullámzásának hangot is fog adni. Így beálltunk mi is a hintára várók sorába, és palintáztattuk a palántánkat.

A szeánsz a szokásos kanmuri helyett igen sok nőivarú egyeddel bővült, de így sem volt rossz a hangulat. Kicsit traccsolós, csacsogós lett a parti és a kemény poénok sokat puhultak. Nem maradt el a pizza sem, aztán jöhetett a desszert. Kinga jól felpörgött, csacsogott, mászkált, és nem utolsó sorban megismerhette a leendő bébisintérkéjét, aki nyáresti kilengéseinken fog őrködni dedre másra.

Szombat:

Mivel péntek éjjel sokáig dorbézoltunk, Kinga kihagyta a mosdást. Reggel hamar kelt, hogy nehogy lemaradjon valamiről. Érzett valamit, hogy izgi programot tervezünk. Aztán a kezdeti lendület egy nagy alvással folytatódott, majd ébredés után jött a csutakolás. Mégsem mehet egy görl pasizni “másnaposan”. Összeszedelőzködtünk, én felvettem a minit a görbe- birka lábaimra, na meg egy lapos szandit, hogyha mégis valamiféle erdőjárásra vetemednénk (előzetes célzásaim ellenére :twisted:), ne jöjjek zavarba. Piciny késéssel indultunk, ám kétszeri eltévedésünknek, valamint a nagy pesti dugóban araszolásnak köszönhetően nagyobb késéssel érkeztünk a visegrádi Nagyvillám Vadászcsárdába. Már mindenki megérkezett a tali színhelyére. Mint kiderült már másfél órája vártak a megrendelt kajára a felnőttek, így mi ezt az éttermi lébecolást kellemesen megúsztuk. :D A csapat babatagjai egytől egyig nagyon aranyosak, a szülőknek okuk nem lehetett panaszra, hiszen vitézül viselték az éttermi dekkolást. Örömmel láttam, hogy Noémi már a földön cirkál, így útjára eresztettem Kingát is, aki helyből csekkolta az éttermi higiéniai előírások betratását, valamint csápolt a cigányzenére. Enni ugyan nem evett, mert olyan sok más izgalom volt, hogy erre sajnos nem maradt idő. Mi Kofával bedobtunk egy-egy rántott bordát, majd a desszertet közkívánatra máshol fogyasztotta a társaság. Felkerekedett a babakocsis karaván, és elindultunk a Fellegvárhoz. A csipetek közül Kíra jót szunyált a spéci lefüggönyözött babahintajában, a többiek lelkesen nézelődtek, meg egymással társalogtak. Az úton sikeresen kialakult a topikcsajtraccs live is. A gyönyörű napsütés és a friss tiszta levegő elbágyasztotta a pöttömöket és a nagyobbakat egyaránt. Ki kisebbeket, ki nagyobbakat ásított :mrgreen: és azért a legtöbb lurkó aludt is egy kicsit (ha máshol nem, hát hazafelé az úton). Az össznépi fagyizás után még csiviteltünk a gyepen, de lassan mindenki szedelőzködött haza. Jó nap volt, jó szervezéssel, jó kis társasággal. Jöhet a folytatás.

Képek, video by Tomi és Kitti, ízelítő (akiknek ott voltak lehet nosztalgiázni, akiknek nem, sápítozni):

Noémi Kíra Máté

Ádi Milán

Marci és anyukája Eni Kinga és Juca

Vasárnap:

Mivel szombaton a nagy visegrádi babatalálkozó után még itthon is sétáltunk egy hatalmasat, Kinga akkorát aludt, mint egy medve. :-P Délelőtt lazítással telt, én elugrottam misére, Kinga szuszogva, horizontálisan pihent csukott szemekkel :twisted: Kofa pedig (sz)ámítógépezett. Ebéd után tovább lazultunk, majd összeszedtük magunkat és elmentünk a Nemzeti Színházhoz. Itt a szabadtéri amfiteátrumban ugyanis a költészet napja alkalmából számos fellépő szerepelt a tavaszi versfesztiválon. Mi célzottan a Jordán Tamás által elmondott József Attila versekre mentünk, amit a Sebő zenekar színesített megzenésített József Attila költeményekkel. Az idő most is nagyon barátságos volt, sétálgattunk a színház parkjában, belehallgattunk a műsorba. Kinga néha legelészett a friss gyepen. :-) Öt órakor kezdődött az utolsó óra az előadássorozatból. Lassan gyűltek a zenekar tagjai, és megérkeztek a mi ismerőseink is. Nagyon szép volt az előadás, teljesen elvarázsolt Jordán Tamás, ahogyan elmondta a verseket. Végül az egy óra helytett másfél órásra nyúlt a műsor, hiszen a közönség vastapssal díjazta az előadókat. Kinga a zenés részeket nagyon élvezte, a versek alatt pedig csendben elvolt. Néha füvezett, néha az ölemben volt, néha a közönség egy-egy tagja szemezett vele. Nagyon tetszett neki a taps, lelkesen tapsolt, ha mások is rákezdtek. 8) Lányunkra a koszon kívül most valóban ragadt egy kis kultúra is. :mrgreen:

Sebő Ferenc és Jordán Tamás  Jordán Tamás és a Sebő együttes Árnyak

Az előadás után még egy jó adag babaruhát leszállítottunk egyik ismerősünknek, és cserébe mi is kaptunk egy jó pakkot. A kelengye mellé pedig még teával is kedveskedtek, és jót dumcsiztunk. Kinga pedig eljátszott a háziak Mesijével, aki már két és fél éves nagylány, és tegnap újságolták, hogy teljesen szobatiszta, az éjszakai pelust is eltették már. :-P

Hát ez volt a hétvégénk. Pörgés, jövés-menés. Kíváncsi vagyok mikor jön el az a blogbejegyés, ami ennyi lesz: péntek-szombat-vasárnap heverészés, általános semmittevés. Szerintetek?