Ó az a selymes babapopó :-)
Megszületett Kinga és a selymes popóról és babaillatról alkotott elképzeléseim már dőltek is dugába. A lányunk bőre olyan volt, mint egy kis rinocéroszé, és a selymes popóhoz nem tudtam anélkül hozzáférni, hogy közben ne kellett volna megküzdenem a gyermeki távfosással. Mire a nyakig fosos dedet kipucoltam képes volt egy újabb löketet a csempére küldeni (vagy a ruhámra, ha a reflexeim nem működtek rendesen). Így a szaglászás és puszilgatás helyett maradt a védekező mechanizmus, és a hangsúly a gyorsaságon volt. Amikor elértük a F1 kerékcseréhez hasonlító állapotokat Kinga megint trükközött, és mobilba váltott. Pörög, mászik, mi meg kergetjük a pelussal.
Aztán jött a hozzátápi és a fogzás. Aki itt tart tudja milyen változások következnek be az outputállagon, mondjuk nagylányossá válik a matéria. A fogzást követően azonban a csini popó hirtelen kipirosodik, jön a hasmenés, és a pelenkázás egyre inkább egy tortúrává alakul át. Akinek nem jön elő ilyen területen probléma tegye össze a kezeit rebegjen egy hálaimát, és ugorjon most egy másik posztra. :twisted:
Kinga feneke olyan mértékben kipirosodott, hogy először csak láthatóan fájdalmai voltak, később még a savas kaka is felmarta a hámot. Hejdig kis felfekvésszerű seb keletkezett a popóján. A fürdővízbe sem tudtuk leültetni, meg úgy állva remegett, ha már a pelenkázó felé vittem. Végigpróbáltuk a popsikence arzenált, de sem a boraxos, sem a Bepanthen, Neogranormon és társai, sem a Sudocream nem segített, sőt némelyik csak rontott a helyzeten. A dokinéni is csak széttárta a kezét. A baba-mama klubban egy gyógyszerész anyuka ajánlotta a Dr. Theiss körömvirágkrémet, ami disznózsír alapú kenőcs. Ez volt az egyetlen, ami egy kis hámot varázsolt a lányunk fenekére, és megszüntette a váladékozást. Szépen meggyógyult mire elhasználtunk 1,5 doboz kencét. A másik gyógyír a pucér kimenő. Minden peluscsere közben kapott a hölgy mintegy fél órányi mezítelenkedést, amikor csupasz fenékkel grasszálhatott a lakásban. Kellett vagy jó másfél hét mire a seb begyógyult, és most már minden a régi. :D A popókálváriát azért tettem közzé, mert más is járhat hasonlóan, és tudom, hogy a kísérletezgetős fázis kiiktatásával jó néhány remegős sírástól szabadul meg a gyerek és anyja egyaránt. Valamint hadd dicskedjek, hogy végre eljött a pillanat, mikor nem kell a sugárban szálló kaki elől ugranom, nem menekül a lányom a fájdalomtól, és mostanában már nem is nagyon császkál, így néha a tiszta babaillatú tomporra én is tudok adni egy csattanós puszát, amit hatalmas vigyor és kacaj követ. :mrgreen: Nem gondoltam volna egy éve, hogy egy jókedélyű peluscserének is ennyire fogok örülni. :-P
Hello! Csak annyit írnák,hogy a pasztás posikrém és a kis teljesítményű hajszárító (még a kőkorszakból való) is csodákra képes!