Latin temperamentum ;-P

Tegnap vendégségben jártunk. Elsősorban Joeyt szerettük volna látni, hiszen már két éves lesz a kölök, és még nem láttuk csak fotókon. Joey anyája Rachel (Amerikából jött tízenpár éve Magyarországra, és, mint anyanyelvi lektor tanított a Karinthy Frigyes Kéttannyelvű Gimnáziumban, most pedig olyan jól beszél magyarul, hogy angolról magyarra és vissza szakfordít), tesói Keve és Tas (az ő apukájuk magyar), apája pedig Fabrizio (egyelőre ingázik Magyarország és Olaszország között). Ebben a multikulturális és nyelvi forgatagban egy dolog volt közös, mégpedig a jó hangulat. Kinga eleinte kivágta a magas C-t, és előadta a nagy pelenkázási cirkuszt, de Rachel megnyugtatott, hogy Joey is dettó ugyanezt a műsort szolgáltatja, és percekkel később demonstrálták is, mivel náluk is volt egy kis shituation. Keve és Tas a Wii-t nyomták, ami számomra igen mókás volt, mert még csak hallani hallottam erről a játékról, de a látvány elég elképesztően hatott rám. :twisted:

A kezdeti pelusmorcot laza ismerkedés követte a legkisebbek részéről. Joey latin temperamentuma nem is szolgál különösebb magyarázatra, árulkodjanak a képek:

Miután a két kicsi összemelegedett, és elkezdtek együtt játszani, nagyon aranyosak voltak. Kinga felfedezte az egész lakást, a fém dobozokat, az idegen játékokat, Joey, pedig megmutogatta, hogy mi hogyan működik, és egyben érzékeltette, hogy a játékok hosszas bitorlása nem abszolvált tevékenység még akkor sem, ha gyönyörű kék szemek feletti pillákkal, és vigyorral próbálja Kinga elterelni a figyelmét a játékorozásról.

A délután fénypontja Fabrizio szülinapi köszöntése volt, Rachel tortát sütött, Keve pedig stílusosan különféle gyászindulókat játszott zongorán az ünnepeltnek. :-) A torta nagyon fincsi volt, na és az igazi olasz kávé… hümmm.

Nagyon jó volt a délután, köszi szépen! Legközelebb nálunk, valami magyar kajával. :-P