Megkésve bár... ;-)

A hétvégénk megint zsúfoltra sikerült, de nagyon jó kis hétvége volt. Szombaton Hatvanba mentünk, hogy felköszöntsük aput. Vittük Mártit és Petit is, így jó társaság volt a kocsiban. Kinga magyarázott, vigyorgott és rugózott az úton. Egész nap nagyon jól viselkedett. Apu örült Kingának és Kinga is élvezte, hogy egy idegen lakást dönthet romba. :twisted: Az ebéd nagyon fincsi volt (mint mindig) és mi rendesen degeszre tömtük a gyomrunkat. Természetesen felugrottunk anyuhoz is, ahol Kinga már otthonosan mozog. Most éppen a hűtőmágnesek iránt mutatott nagy érdeklődést. Hazaértünk és kisasszony pancs és evés után már aludt is mint egy kis angyal.

Vasárnap természetesen a templomban indítottunk. Kingára -tanulva a múltkori alkalmakból- mászófelszerelést adtam, így amikor megunta az ölben ücsörgést, mint egy Holdnauta mászott (a sok cucctól olyan volt, mint egy szumó lassított felvételen). Gyors ebéd (mexikói főzelék) után délután Kistarcsának vettük az irányt. Gimis osztálytársamhoz voltunk hivatalosak. Jutka, Józsi és a gyerekek nagyon vártak minket. Bori és Ábel mióta jártak nálunk sokat emlegették Kingababát. Arra viszont ők sem számítottak, hogy az eltelt hónapokban úgy megnőtt a baba, hogy már tudnak vele játszani. Az udvari játszótéren kipróbáltuk a bébihintát, benn pedig a lurkók másztak a lakás minden zugába, ugráltak az ágyon, és tanítgatták szépre jóra a lányom, aki mindig ott sertepertélt a nyomukban. A vacsi fincsi szilvásgombóc és nudli volt ( a receptet majd Jutka leírja :-)) különféle lekvárokkal. Egy másik volt osztálytársam és a férje is jöttek, úgyhogy ez igazi szűk körű osztálytalálkozó volt. A gyerekek élvezték a felfordulást, és mi is tudtunk beszélgetni, a kaja meg egyszerűen nagyszerű volt. Legközelebb folyt. köv. nálunk, mivel (mint rendszeresen) ottfelejtettük a békás partedlit. :mrgreen:

A két poronty: Bori és Ábel