Dédipapa már nem fog az ölében tartani Kinga
Ma délelőtt meghalt az apai nagyapám. Tisztes kort ért meg, szűk két hét múlva töltötte volna a 84-et. Több mint húsz éve cukorbeteg volt, és mint igazi rossz beteg soha nem diétázott, csak legyintett a betegségre. Olyan erős szervezete volt, hogy mást már évekkel ezelőtt legyűrt volna a cukorbaj, ő viszont csak mosolygott, mikor a vadászengedély bevonásával fenyegetőzött az orvos a 25-nél jóval magasabb értékek láttán. Aztán egy bő éve elhagyta az ereje, már nem járt a műhelybe tenni-venni, csak néha ült kerékpárra. Ha csak töredéknyi erőt, konokságot örököltem, akkor már hosszú életem lesz. Örülök, hogy vasárnap még látta a dédunokáját, akit minden alkalommal várt és amikor nem látta emlegette. Megértették egymást, egyikőjük előtt még csak most nyílik a világ, másikójuk előtt most záródott be. Isten legyen vele irgalmas, bár ő sohasem hitt a létezésében, azaz ezt nem tudhatjuk pontosan, de azt hiszem nem. Csendben, fájdalmak nélkül ment el, ez volt a sors ajándéka a számára.
Fogadd őszinte részvétemet! Sajnos, Peti egyik dédpapit sem ismerthette. Viszont még a két dédmamival még virgonckodhat!
(02/) (no subject) (R., 2007-02-11)
részvétem!
(03/) (no subject) (Norwell, 2007-02-11)
Legyen neki könnyű a föld! Nektek pedig megnyugvást kívánok. Sajnos Kende a nagyapjait sem ismerheti már… :cry: Apósom tíz éve, apukám két éve ment el, borzasztó veszteség ez, hiszen egy nagyapa olyan sokat tud adni az unokájának… :(
(04/) (no subject) (Wawel, 2007-02-12)
Kedves Juca!
Fogadd őszinte részvétünket! Nekünk is sajnos ilyen szomorú esettel kezdődött az év, így mélyen együttérzek Veled! Az élet adománya volt, hogy Kingát ismerhette és foghatta a kezében a nagypapa! Nagyon sok erőt kívánok nektek!
Anita
(05/) (no subject) (Angie34, 2007-02-12)
Juca Drága! Őszinte részvétem a nagypapád miatt! Drága dédim is nagyon sokáig élt, és ha eszembe jut, mindig, mint példakép jelenik meg előttem. Halála előtt már évekkel azt mondta, hogy ő már csak azért él, hogy megláthassa az ükunokáját (amikor én megszülettem, még élt a dédim anyukája, az üknagyim), de sajnos erre nem került sor. Nekem is minden vágyam az volt, hogy a gyerekem még megláthassa az üknagymamáját, de erről az álomról le kellett mondanom. Az emlékeimben így is gyönyörű emberként él.
(06/) (no subject) (Adriana, 2007-02-12)
Juca! Őszinte részvétem! Az én papámat is pár napja temettük el, és örülök, hogy ismerhette a dédunokáját. Valahol szép ez a körforgás, és mint ahogy egyszercsak kialakul az élet, így egyszer be is fejeződik. Ezt el kell fogadni, bármilyen nehéz.Hálásak lehetünk, mikor egy hoszzú, értelmes emberélet a család szeretetében múlik el. A Papád biztos föntről vigyáz már rátok.