Laura baba

Vendégek jöttek ma hozzánk a majdnem 10 hónapos Laura és anyukája. A kezdeti pityergősebb pillanatokat némi harc követte - a hölgyek leosztották egymásnak a lapokat, Kinga Laura orrát tekergette, míg Laura Kinga sörényét tépte. A lányok aztán már mosolygósra vették a figurát, mivel rájöttek, hogy az nem túlzottan nagy mulatság, ha a vendégeskedés alatt csak bömbi van. (Kicsit nosztalgikus hangulatom támadt, eszembe jutott a lányos harcmodor, amit a húgommal folytattunk. A lányok “verekedése” megér egy külön posztot, mert ellentétben a fiúk nyíltszíni élet-halál küzdelmével, itt kérem a fifika játszik főszerepet. Az asztal alatti megoldások egész tárházát ismerik a csajok, úgyis mint, marás, csípés esetleg az összecsippentett bőrfelület pödrésével, harapás, hajhúzás, karmolás, és lényeges, hogy a csetepaté nagy része a felnőttek háta mögött zajlik, és az esetleges tettenérést vigyor és azonnali árulkodás kíséri.)

Végül a két kópé egészen összebarátkozott, Kinga, mint rendes vendéglátó megmutatta a zegeket, zugokat, félve őrzött pormacsekokat, a mosógépet, és még az etetőszékét is kölcsönadta. Laura pedig hozott egy csomó ajándékot, és egy izgalmas guruló játékot, ami után egyszerre sprinteltek a lányok. Ebéd után teli hassal sétálni indultunk. Kinga hamar elaludt a friss levegőn, kifárasztotta a serteperte, Laura pedig hazafelé az autóban durmolt egy hatalmasat. Jól sikerült a találkozás, reméljük lesz repeta. :D