IgNobelre pályázva ;-P

Babanetes fórumon felvetődött a kérdés, hogy úgy általában ki hol tartott az életében 22 évesen. Meglepő volt olvasni a különféle írásokat, volt aki már gyerekét a bölcsibe hordta, volt, aki hallani sem akart babáról, csak pörgött, mint egy búgócsiga, volt, aki tanult, és volt aki nem, volt aki dolgozott, és volt aki nem, volt, aki férjhez ment, és volt aki nem, szóval mint azt az LGT mondaná mindenki másképp csinálta! Azaz volt aki még sem eképp, sem másképp ;-P

Szeretnék egy kutatást készíteni (IgNobel díjasok népes táborába kívánok bekerülni), miszerint a hosszasan leánynak megmaradt leányok, ha szülnek, akkor nagy sörényű dedeik születnek. Maradjunk annyiban, hogy Kinga és egyik lelkes vőlegényjelöltje igazolják a tételt. 8) ## (01/) (no subject) ([R.](http://macskanyelv.freeblog.hu), 2007-01-25)

Juca, én vagyok akkor a nagy kivétel kategória, mert 22 évesen épp világcsavarogtam. 33 voltam, amikor Pancsi manó született és ő még kis kopirnyó:)

(02/) (no subject) (Gtünde, 2007-01-27)

Juca! Asszem én is kivétel vagyok! :) 22 évesen még csak a húgom fiával babáztam, a páromat 30 évesen ismertem meg, és 37 voltam, mikor Réka született. Feje, mintha grafitceruzával lenne satírozva. Asszem Apára hajaz. :) Bizonyíték “…ma megint megjött…"-ben!