Weekend

Eseménydús hétvégét hagytunk magunk mögött, mint ahogy az nálunk már szokássá vált. Még péntek este elkészítettem a májat, ami egy kicsit sós lett (szerelmes a háziasszony :-P), de emelve az almamennyiséget igazán ízletesre sikeredett.

Szombaton délelőtt Kofa megkezdte a nagy számítógépes bütykölést, Debianról Ubuntura állította át a rendszert. Ehhez én mit sem értek, csak azt látom, hogy megvan a szokásos sárkánykás desktopom édi lila háttérrel, és minden a legnagyobb rendben. :-P Délután “csettegő” vásárlásra adtuk a fejünket, lévén a lányunk úgy kikerekedett, hogy hirtelen úgy kezdtem érezni, hogy a babakocsit nem az elsőre, hanem a harmadikra kell cipelnem. Még múlt héten a neten felmértem a terepet sportkocsi viszonylatban, és sápasztó tapasztalatokat vontam le. Az egyik, hogy “tolikocsit” nem lehet használtan beszerezni, mint az előző babakocsinkat, mert ezt általánosságban zúzásra veszi az ember. Másrészt, mivel ezek a járgányok többnyire apró kerekekkel ellátott napozószékek (jobb esetben egy kis napfénytetővel), ezért az ember jogosan várná el, hogy az árak kevésbé legyenek hiper kategóriában. Harmadrészt a netes babaáruházak még mindig csapnivalóak, mert ritka az az eset, ahol a termék információi is fenn vannak, az árak is, és még kapni is lehet az adott árucikket. És végül, de nem utolsó sorban a “csettegő” a babakocsigyártók és forgalmazók fekete báránykája, mivel nem lehet az anyukákat olyan szinten megskalpolni, mint egy szupi, csiribiri 5 funkciós csodaszettel, ezért nem is nagyon teszik fel a teljes kínálatot a webre.

A fenti információk kiértékelésével levontuk a konzekvenciát, hogy gyakorlatilag mindegy melyik bababoltba megyünk, az árak körülbelül ugyanott szóródnak, és a kínálat is hasonló. Végül a harmadik boltban vásároltuk meg az új járművet. Elképzelésemmel ellentétben mégsem a legegyszerűbb gépet vettük meg (ernyőkocsit), hanem egy nagyon könnyű, kicsi sportkocsit. Kinga nagyon élvezte a próbálgatást, egy igazi plázacica veszett el az ereiben. Peckesen ült a kiszemelt babakocsikban, csapkodta a karfát, és szélesen vigyorgott minden újabb verdában. Mi meg emelgettünk Kingával és nélküle, ralliztunk, és végül döntöttünk. :D

Este még beugrottunk az unokatestvéremékhez, ahol a saját négy gyereken kívül még három lurkó vendégeskedett, így Kingának volt elég játszópajti, zenebona, ricsaj. :twisted: A lányunknál sajna hamar lemerült az elem, hiszen mégiscsak kimerítő a járműbeszerzés, így a könnyek, és erőteljes hanghatást követően távoztunk a tett színhelyéről, de előbb ígéretet tettünk, hogy jövő vasárnap fittebben ugyanitt találkozunk, hiszen akkor lesz a keresztfiam szülinapja. :-P

Vasárnap Hatvan volt a célállomás, de előtte még Kingával leléptünk, “mintha mise történt volna”. Az extranyűgös éjszaka után kicsit tartottam tőle, hogy Kinga nem lesz jókislány, de mint lenni szokott megint meglepett. Vagányan beszáguldottunk a zsír új sportkocsival a templomba, a mise első felében csak óvatosan a hátsó hajóba, ahol a lányom mosolyogva üldögélt, alaposan bevizsgálta az új “gurulófotelt”, piszkálgatta a kesztyűit, elbájolta az idős néniket, egyszóval tüneményesen viselkedett. A második részben felbátorodva a hosszas prédikáció alatti viselkedésen előrecsattogtunk a “rockercserkészekhez”, kivettem a járgányból, és Kinga folytatta példás magaviseletét. Tudni kell, hogy személy szerint én nem rajongok a gitártépős miséért mint műfajért, jobban kedvelem a hagyományos vagy gregorián megoldást, de Kinga meg van csábulva az átlagosan 15 éves lázadó tinik húr- és szívettépő nótáiért, akik őt viszont a nyári punk sérójáért tették meg “amolyan tiszteletbeli cserkészpalántának”. Érdekes látni, ahogyan lecsekkolják egymást, a fiúk kaján vigyorral nyugtázzák Kinga jelenlétét, Kinga pedig erős lábtempójával jelez, hogy ínyére van a mjúzik.

Mise után gyorsan indultunk is haza mamihoz. A fincsi ebéd közepette anyu megjegyezte, hogy általános iskolai barátosném itthon van a kisfiával, meg a testvére is a két kislányával, és nagyon várnak minket. Tényleg így is volt, a három lurkó már várta Kinga babát, ott álldogáltak libasorban, mikor megérkeztünk. Kinga baba viszont úgy döntött, hogy most ő fáradt, és nem hajlandó jó gyerek lenni. Némi körtét beletömtünk (addig sem tudott hangosan nyűglődni), majd mikor a háziak idegeit alaposan felőrölte, feloldódott, elkezdett játszani, és megvillantotta a jobbik énjét. :twisted: A két kislány is fáradni kezdett, így ők szedelőzködtek és lassan haza indultak. A találkozó végére Kinga egészen otthon érezte magát, játszott a játékokkal, megmutatta összes tudományát, és udvarolni kezdett Antinak, aki viszont erősen hárított. Ő még egy régi vágású úriember, szereti, ha nem a nő kezdeményez. :mrgreen: Bimbózó kapcsolatuk ennyiben meg is torpant, de a közeljövőben még változhat a helyzet, ugyanis Anti jön hozzánk vendégségbe kis családjával.

A vendégeskedés után még dédiékhez is beugrottunk, ahol Kingánál végképp elszakadt a cérna. Elég volt ránézni, már görbült a szája, semmi sem volt jó neki. Szegény alig aludt egész nap, így még csodáltam, hogy ennyire is bírta a gyűrést. Hirtelen ötletként egyetlen trükk kínálkozott, Kofa elvitte autóval egy jó nagy körre. Ahogyan gondoltuk ez a 10 perc szunyóka elég volt ahhoz, hogy felébredve jókedvűen mászkált, mindenkire mosolygott, álldogált, sőt még meg is tett egy-egy lépést álló helyzetben. Mintha kicserélték volna! Elfogyasztotta élete első cikk mandarinját, amit maga gyömöszölhetett a szájába (pici segítséggel). Elköszöntünk dédiéktől, aztán mamitól is, és hazajöttünk. Az úton nagyot aludt, de így sem kellett altatnunk este lefekvéskor. :-P

Ma csendesebb délelőttöt tartunk, bár Kinga aksija újra feltöltött állapotba került (egész hosszan aludt, mintegy órán keresztül, így volt időm regényt gépelni :D, reggelizni és ebédet készíteni a nagyétkű csöppségnek), mászik, beszél, vigyorog, úgyhogy ideje nekem is felvennem végre a ritmust vagy inkább a pörgést.