Ha én ezt a klubban elmesélem!

A héten feloldottuk a karantént, és tegnap úgy döntöttünk Kofával, hogy ma elmehetünk a csajszival a baba-mama klubba.

Már nagyon vártam, hogy kimozduljunk, és újra az az ismerős gyerekzsivaj fogadjon minket. Reggel összekészülődtünk és irány Dunakeszi Gyártelep vasútállomás. A szerelvény kivételesen számításaim szerint gördült be, a biciklis kocsi a megfelelő helyen, légiesen fellibbentünk a vonatra, és meg sem álltunk Dunakeszi állomásig. :-)

Jó volt felbaktatni a kápolnához, közeledve a célhoz egyre inkább vártam az ismerős arcokat. Persze elsőként a plébánia ebe köszöntött (böhöm nagy birka rottweiler álruhában :-P), aztán már hallatszott a várva várt ricsaj.

Amint beléptünk az ajtón Kinga vigyorgott, elemében volt, hiszen már ő is törzsvendégnek számít. A gyerekek hatalmasat nőttek Mikulás óta, aki akkor még nem tudott járni, azóta magabiztosan rótta a köröket. Kinga is bemutatta, hogy már ül, bárkire felkapaszkodik és természetesen mondókázás közben mesélt. Hogy mit? Azt nem árulom el bibibí, de sokáig mondta a magáét, és gyanítom egy kicsit ki is színezte a sztorit :twisted:. Ebédjének egy részét is a teremben fogyasztotta el, majd minden játékot kipróbált, és csak mászott gyerektől gyerekig.

Jó volt megint a klubban. Ugyan nem történt semmi megaizgi, elég volt pusztán az ismerős arcok látványa, egy-két szó,  mondókák, gyerekalapzaj. Jövő héten a megszokott időben ismét klub… :D