6K

A 4K kijelzők már elterjedtek, a 8K a kanyarban, én most az átmenetről, a 6K-ról írnék pár szót: tegnap voltunk 6000 naposak. Szombaton este szolid, előre hozott ünneplést csaptunk (megettünk fejenként kb. 1-1 gombóc Denner saját márkás csokifagyit), mert Juca vasárnap este hazarepült egy rövid időre. (Egyébként Kató mini-szülinapját is nemrég ültük, ő február 23-án töltötte a 3500-at.)

Iskolaváltás 1. rész

Múlt alkalommal szőr mentén említettem, hogy Gyuriról és az iskolájáról írok majd bővebben is. Gyuri normál első osztályba került, a frissen jött külföldi elsősöknek idéntől nem az integrált (nyelvtanulós) osztályokban biztosítanak helyet a városban, hanem a normál első osztályban, és ott kell a többiekkel együtt megtanulniuk írni, olvasni, számolni, és németül. Gyuri tökéletesen tud írni, olvasni, számolni, "csak" németül nem beszél. Nem lenne fair, ha elhallgatnám, hogy ő a dunakeszi osztályban is "le kell kötni valamivel a figyelmét" gyerekek csoportjába tartozott, és ezzel kvázi gondot többletfeladatot okozott a tanítóknak. Amíg a többi gyerek az abc-t kezdte tanulni, vagy az 1+1=2 összeadásokkal bíbelődött, addig Gyuri unatkozott. Persze tudom, hogy neeem, de valójában de, hiszen el is mondta mindig, és becsületére váljék azt sem hallgatta el, ha emiatt másokat piszkált, firkált vagy egyéb hülyeséget csinált. Logikusnak tűnt az a gondolat a költözés után, hogy a német nyelv elsajátítása majd leköti a szabad gyökeit, így hát valahogy nem is számítottunk arra, hogy ez az elmélet a gyakorlatban mennyire nem fog működni. Gyuri kapott egy külön dobozt mindenféle játékokkal és eszközökkel, kapott egy laptopot is, amin nyelvgyakorló program volt telepítve, és heti egy órában kapott egy tanítót, aki csak vele tanult németül. Ám az integráció nem működött. A gyerekek a német abc-t tanulták, meséket hallgattak, olvasni tanultak, míg Gyuri vagy csendben elvolt, vagy a dobozából kellett valamit ügyködnie. Inkább unatkozott, mint hogy magától csináljon valamit, de a tanítónak sem volt ereje arra, hogy neki mindig külön feladatot biztosítson, és azt számon is kérje. Matekot (noha itt jóval előrébb tartottak) tudja, gyorsan megoldotta, megint csak lettek üres járatok. A némettel viszont nem nagyon haladt, hiszen a heti egy óra olyan körülmények között is nagyon kevés, hogy körülötte egész nap  németül zajlik a kommunikáció. Látható volt, hogy a felzárkózás csak zötyög. A legfőbb gond azonban a beilleszkedés hiánya volt. Gyuri finoman szólva sem egy erős testalkatú gyerek, ráadásul remekül lehet bosszantani, mindenféle piszlicsáré okkal vagy ok nélkül megpukkad. Ezeket a tulajdonságait az osztálytársak remekül ki is használták, és csak szaporodtak az eleinte kisebb, később egyre nagyobb konfliktusok. A gyerekek közti hierarchiában nem azt a helyet foglalta el, amit ha ismeri a nyelvet, elfoglalt volna. Amit magyarul egy viccel elütött volna, azon itt elbőgte magát, esetleg odacsapott a másiknak. A gyerekek közti veszekedések elharapóztak, Gyuri végül egy hatalmas karmolással jött haza, éreztük, hogy ez így nem mehet tovább. Az iskolaváltás ötlete véletlenül jött, de a lehető legjobb pillanatban. Katóék nyelvtanulós osztályából a sportszünet után 6 gyerek lépett ki, és ment normál iskolába. Gondoltunk egyet Kofával, és megkérdeztük Gyuri tanítóit, hogy mit szólnának az ötlethez, mire teljes egyetértésben helyeselték a tervet, és ők maguk kezdeményezték Gyuri áthelyezését Kató osztályába. Ez egy átmeneti időszak lesz, ahol intenzíven a nyelvet tanulják, és amikor már olyan nyelvismerettel rendelkeznek a gyerekek, hogy megállják a helyüket a normál osztályban, akkor kerülnek majd át. A két tanító külön elbúcsúzott Gyuritól, a gyerekek utolsó nap egy füzetkébe gyűjtötték jókívánságaikat, és várják vissza őt, amikor már jól beszéli a németet. Utolsó délután egy olyan kisfiúval szánkózott boldodogan és a legnagyobb egyetértésben, akivel előtte elég sokat csühölték egymást. Kapott egy adag smartiest is, meg pár apróságot, és azóta is lelkesen játszanak együtt, ha összetalálkoznak az osztálytársakkal a grundon.

 

Fogadóórák

Megvolt a félév, és az ezzel járó fogadóórák ideje. Három gyerek, három iskolában, de a fogadóóra intézménye nagyon hasonló mindegyik helyen. Két hónapot zártunk, ezért valójában csak Kinga kapott bizonyítványt, Kató egy nagyon általános (kicsit biztonsági) értékelést kapott, Gyuri pedig lévén elsős, ők még nem kapnak értékelést csak szóban.

A bizonyítvány mellé pedig biztos, ami biztos alapon kaptunk egy értelmező papírt, hogy mely értékelés mit jelent, milyen lábjegyzetek kerülhetnek a bizonyítványba stb. A jegyek 1-6 ig adhatók, kaphatnak 4-5 tehát tört jegyet is, és a tanár tehet írásbeli kiegészítést ún. lábjegyzetet egy jegy mellé. A tantárgyakat ugyan egyetlen jeggyel értékelik, de részletesen felsorolnak rész szempontokat, 10-15 kis jegyet kapnak.

A fogadóórán jelen van a tanító, ha szükséges (nem beszél angolul elég jól) tolmács, és a szülők, nagyobb diákok esetében maga a diák. Minden fogadóóráról készül egy összefoglaló, amit a résztvevők aláírnak.

A fogadóóra első, és legfontosabb kérdése, hogy hogyan érzi magát a gyerek az iskolában. Ennél én egy picit most el fogok időzni. Magyarországon mivel az iskola kötelező, ezért nem nagyon feszegetjük azt a témát, hogy mégis hogy érzi magát a gyerek az isiben. Hát mi is, meg a nagyszüleink is kibírtuk, az iskola nem azért van, hogy a gyerek oda nyaralni járjon, az iskola kötelesség, és úgy egyáltalán nem is érzik a szereplők fontosnak magát a kérdést, hogy na de hogy érzi magát.  Pedig ez az legelső, és egyben legfontosabb kérdés, mivel ha egy gyerek nem szereti az iskolát, nem teljesít jól, nem motivált, és egyébként is ott tölti a napját, hát ne szenvedjen szerencsétlen. Itt a gyerekek zöme örömmel megy iskolába, és a PISA tesztben is az egyik legjobb mutatót érték el a Student well-being-> diák jól-léte (házi feladat miatti stressz, hogyan érzi magát a tanuló, iskolához való kötődés) mérésen nem véletlenül. Erre a kérdésre az a formális válasz, hogy jól, rendszerint nem volt elég, a tanítók elmondták az ő tapasztalataikat, majd kíváncsiak voltak, hogy mit mond a gyerek otthon.

A második rész általában viszonylag rövidre sikerült mindhárom gyereknél, miszerint matekból nagyon jók, a többi tárgyból is jók.

A harmadik rész pedig a német nyelvről szólt. Mit értek el, mi lesz a jövőben, milyen célokat tűzünk ki, és mi kell a megvalósításhoz. Ez a nagyon leegyszerűsített séma. Kinga tanárnője szerint Kingának gimnáziumban a helye (itt jóval kevesebben tanulnak gimiben, nagyon nehéz bekerülni, és általában a pedagógusok jelölik ki az irányt, a nem elég jó képességű gyerekeknek más utat javasolnak), ezért ő mit fog megtenni németből, és Kingának mi a feladata. Ezeket le is írta.

Kató esetében is ötleteket kaptunk, hogyan segítsük a szavak tanulását.

Gyuri esete egy kicsit más, itt változások várhatóak, amíg a folyamat nem zárul le, addig többet nem írnék.

A fogadóórák átlagosan egy óra hosszúak voltak, amibe bele kell számolni a fordítás miatt kieső időt is, de jóval részletesebb beszélgetésekre kell gondolni, mint a magyar iskolában. Egészen apró kérdések is felmerültek, amiket a tanítók le is írtak, és ezekre vissza fogunk térni. Az egész jobban hasonlított egy-egy projekt meetingre, mint egy fogadóórára. Smile

Nem kaptam Kingától engedélyt az egész bizi belinkelésére, egyetlen oldalt viszont közkinccsé teszek, hogy látható legyen, milyen résztességgel értékelik a gyerekeket. A bizonyítványára pedig igazán büszke lehet, hatalmas léptekkel halad, és sorra 5-ös (gut) és 6-os (sehr gut) minősítéseket kapott, és a tanára is nagyon megdicsérte.

 

 

 

Oldalak

Subscribe to Kovács & Telekes & Co. RSS