Szilveszteri kakaóparti

Idén már kipontozódtunk a zenéstáncosereszdelahajam bulikból, ezért gondoltuk csináljunk mi murit, olyat, amilyen Kingának is és nekünk is jó mulatság lesz az év utolsó napján. Kofa osztálytársai és gyerekeik Kingával együtt 11 lurkó (5hónapostól 9 évesig) +12 szülő+ 4 egyelőre gyerektelen felnőtt (húgaink és párjaik) jöttek hozzánk vendégségbe. Nagy volt a pörgés, hangzavar, ricsaj, egyszóval a szomszéd kutya az egész évi műcsonthurcolásért megkapta méltó "jutalmát" és egyúttal teszteltük a panel gyerekállóságát (és mint kiderült füöldrengésbiztosságát, amit nálunk meg sem lehetett érezni a gyerekhancúr mellett). A kakaó habbal és csokis kaláccsal kelendő volt, de kicsit elmértem az adagot, így még napokig meg lesz a mindennapi kalácsunk. Smile Az est fénypontja a diavetítés pedig minden korosztálynál tetszést aratott! Smile Kevéssel hét óra után Kinga már elfáradt, így a vendégek is lassan elszállingóztak. Pancsi, vacsora és alvás Kinga részére, mi pedig a tesókkal vérre menő társasjátékba kezdtünk. Becsületes küzdelemben (leginkább a játékszabályok és töméntelen édesség megemésztésével) annyira jutottunk, hogy eljutottunk odáig, hogy már dereng valami a játék lényegéről. :twisted: Éjfélkor virsli és kölyökpezsgőbontás, puszi, álmodozás, jókívánságok! Az új évben (éjjel egy után a romokra vetvén tekintetem édesen hajtottam álomra a fejem) Pató Pál úr módjára a romeltakarítást csak komótosan -hiszen úgysem fut el a mosatlan- és inkább az ágyban "relaxáltam" egész nap legtöbbször egészen mélyen méterekkel alfa alatt, de mindenképpen csukott szemmel. Smile Azt mondják, azt csináljuk az év 364 napján, amit az elsőn! Szigorúan betartottam a racionális energiafelhasználási elvem a cselekedeteimben. :twisted: Egyszóval ezt a Szilvesztert is túléltük, jövőre megint mulatunk, aztán pedig kiheverjük az óévbúcsúztatást, mint ahogyan 2007 első napján tettük! Blum 3

Háppí nyú jír !

Te Deum/Hálaadás

Év vége van, a leltározás vagy számvetés ideje. Én is megteszem a magamét Smile 2005 szeptember végén kaptam egy csodálatos ajándékot, a lányomat. Akkor még nem tudtam, hogy lány, csak annyit tutam, hogy Valaki fejlődik a testemben, akinek helyet adok egyelőre a pocakomban, majd később az életemben. Az első ultrahangig minden nap egy ajándék volt. Mivel hamar jelentkeztek a JELEK és igen markánsan :twisted:, ezért bíztam benne, hogy nem lesz semmi baj. A vetélésem óta tudom, hogy miért mondják azt, hogy a 12. hét után lehet csak megnyugodni. Félve vártam az első visszaigazolást a SZÍVDOBOGÁST. Az érzés leírhatatlan. Aztán a második ultrahang vizsgálatnál is minden rendben ment, megkaptam a kiskönyvet, megnyugodhattam. A 9. héttől hihetetlen nyugalom szállt meg. Tudtam, hogy ezzel a babával már nem lehet baj. Minden egyes hányásnál (amiből nekem sok adatott :twisted:) a kellemetlenség mellett örültem, hiszen ennél nagyobb bizonyítékát nem is adhatta volna a gyerekem annak, hogy odabenn minden rendben. Azzal nyugtattam magam, hogy az oviban Vuk lesz a jele Blum 3 Tavaly karácsonykor én voltam a világ legboldogabb gömbölyödő kismamija Smile A család bővülésével egyben nagyobb fészket kellett néznünk. Tavaly télen sok lakást néztünk meg, és ahogyan lenni szokott a "véletlennek" köszönhetően találtunk rá arra a lakásra, amit végül megszerettünk, és megvettünk. Tervezgettük a közös jövőt, és hagytuk, hogy sarkaiból forduljon ki addigi életünk. 2006 elején sokat jártunk moziba, barátokhoz, egyszóval kihasználtuk, hogy családunk még "csak" 2,5 tagból áll. Smile Egészen április elsejéig dolgoztam, jól viseltem a várandósságot, annak ellenére, hogy toxémiás lettem. Sajnos februárban elestem, így egy hétig feküdnöm kellett, és kaptam egy csini "műlábat" is. :twisted: Szépen kitavaszodott, én pedig kigömbölyödtem, mint a kölyökgólya. Húsvét után már egyre inkább elfogott a fészekrakási láz :-). Sajnos a lakásvásárlással kapcsolatos ügyintézés lassabban ment, mint gondoltuk, így Stöpszlit még a pici lakásba vártuk. Az utolsó hónapban heti rendszerességgel randevúztam az orvosommal, és egyre jobban vártam a szülést. Feszültség, izgalom, félelem, és nyugalom elegye kavargott bennem. A várakozás napjai lassan teltek, de a végén kirajzolódott, hogy a baba érdekében ha nem indul meg magától a szülés, akkor el kell indítani, mert a méhlepény mandátuma már lejárt, és a terhességi mérgezés is fenyegetően hat a gyerekre. Ugyan sokat sejtetően mondta a szülésznő, hogy legkésőbb hétfőn lesz az a várva várt nap, még reggel is azzal bíztattam magam, hogy lévén front van, és nagy a sorállás a CTG masina előtt, engem biztosan hazaküldenek a batyuval. Blum 3 Hát nem így történt! Mire észbekaphattam volna, már az orvosom meg is repesztette a burkot, és 4-5 perces rendszerességgel jöttek azok a bizonyos "menstruációs görcsök". Kofa is megtudta a nagy hírt, hogy most már tényleg nincs visszaút, órák múlva bizony apa lesz. Így a sürgés-forgás közepette rendszeresen fájt a hasam, de még vicceltünk, nevetgéltünk, szülőszobát foglaltunk a nagy "roham" előtt, és várakoztunk. Gyors előkészítés, zuhany, és már azt vettem észre, hogy mindenki dícsér, hogy milyen szépen haladok, bíztatnak, hogy nagyon ügyesen csinálom :-). Szépen ment is minden a maga útján, sűrűsödtek, és erősödtek a fájások, és a babám a fejével nyitotta a kiskaput. Az idő telt, de nem éreztem terhesnek a vajúdást, természetes volt, emberi. Kofa végig mellettem volt, segített a jelenlétével. Sajnos Stöpszli szívhangja nem volt kielígítő, és az én vérnyomásom is az egekbe szökött, így választhattam a császármetszés és az epidurális érzéstelenítés között. Utóbbi mellett döntöttem. Kicsit csalódott voltam abban a pillanatban, de megértettem, és elfogadtam, hogy így kell lennie. Két védőnőtanonc is benn volt, mert aznap az én szülésem ígérkezett a legérdekesebbnek. Eleinte kicsit tartottam tőlük, de később nagyon hálás voltam érte, hogy ott voltak. Segítettek, és szinte nem voltak jelen, mikor a csend volt a lényeg. A fájdalmak előbb tompultak, majd teljesen megszűntek. A fájásjelző mutatta, hogy a testem és a gyerek is dolgozik, én pedig gyűjtöttem az erőt. Lassan egy elsöprő erejű érzés jött, tarthatatlanul nyomnom kellett. A szülésznő bátorított, majd visszatarthatatlanul jött a baba, igazi erős fájdalommal. Ekkor már nem minden alkalommal sikerült szót fogadnom, de próbáltam. Jó pár erős fájás után óriási lendületet és erőt adott, mikor meghallottam, hogy kinn van a baba fejebúbja Smile Kofa meg is nézte a kis buksit! És pár percen belül megszületett a 9 hónapja testemben fejlődő kis élet. Ragcsos volt, puha, meleg, és nem sírt, csak hüppögött, és nagyon mérges arcot vágott Smile Mivel nekem háttal tartotta az orvos, még mindig nem tudtam, hogy kisfiú-e vagy kislány Blum 3 Amikor kiderült, hogy kislány egyből mondtuk, hogy a neve Kovács Kinga. Nagyon boldog voltam, büszke, fáradt és ANYA. Anyának lenni akkor és ott azt jelentette, hogy felelősségel tartozok egy 51 cm-es 3 kilós maszatos tökmagért.

71116084-s.jpg

És akkor most jöjjenek a tudományok, paraméterek szépen sorjában Smile Pár naposan az 56-os ruciban úgy nézett ki Stöpszli, mint egy kis kutya, amelyikre nagy a bundája. Gyakorlatilag szinte egész nap aludt, kivéve, mikor evett vagy fájt a pocakja. Az első hónapban 1,3 kilót hízott, ami megmagyarázza a hasfájást Sad
71957545-s.jpgszopi2.jpgkofaval.jpg
Aztán szépen cseperedett, fejlődött a kis tökmag Smile ügyesen tartotta a fejét, és lassan meglepett az első mosollyal is ;-P aztán egyre több, egyre szélesebb vigyor következett, mostanra pedig már kacagás is követi a széles mosolyt! vigyor.gif
Kinga néha meglepően "laza", ő már csak tudja hogyan kell élni ;-P
Igazán szereti a társaságot :twisted:
És néha (de igazán ritkán) aludni is szokott :twisted:
Azért a játék sokkal izgibb!
Az első falatok Smile
És amikor nem törpös a mjúzik egy kis durci is belefér :twisted:
Rövid összegzés az eltelt hét hónapról:
négy pengeéles recés tejfog, két hónaposan fordulás, négy hónaposan forgás, hat hónaposan mászás, ma pedig megvolt az első felállás! Tegnapi mázsálás eredménye: 7550 gramm, és ehhez 68,5 cm "mélység". Hihetetlen fordulékonyság főleg peluscserék alkalmával, önérvényesítés vigyorral vagy a NEM szócska ismételgetésével virnyákolással fűszerezve. Hosszú loboncot egyszer vágtunk, és már az első zöld trutymón is túl vagyunk (borsó+krumpli+répa csodás elegye). Igazi nagylány lett a törpéből, a csipet csapatból meg lassan igazi család "Kovácsolódik" Smile
Minden egyes percért hálát adok. A lányomért, a családomért, az egészségünkért. Kívánom, hogy 2007 legalább olyan szép év legyen, mint a 2006-os év volt, és legalább annyi mindenért adhassak hálát jövőre, mint idén! Smile
B.U.É.K.

Oldalak

Subscribe to Kovács & Telekes & Co. RSS